Miért bűn a házasság nélküli párkapcsolat? (katolikus)

Én idéznék ezzel kapcsolatban:

A FEJLETT országokban világszerte megszokottá vált”, hogy úgy éljen együtt egy férfi és egy nő, hogy nem kötnek házasságot, írja a Journal of Marriage and Family című folyóirat. „ Az együtt élő felek körülbelül 50 százaléka úgy tekint a közös életre, mint amelynek során fel tudja mérni a házasság előtt, hogy összeillik-e a társával.” Látszólag tehát ezzel „kiküszöbölhető lenne a rossz párosítás, a házasságnak pedig tartósabbnak kellene lennie” — jegyzi meg a Journal of Marriage and Family.

De ugyanez a folyóirat a továbbiakban leszögezi, hogy „a tények alapján egészen más következtetést kell levonnunk. Azok, akik együtt éltek, majd azután kötöttek házasságot, kevésbé voltak elégedettek a házaséletükkel, kevesebb időt töltöttek közös tevékenységekkel, többször különböztek össze, kevésbé támogatták egymást, nehezebben oldották meg a nehézségeket, [és] több házassági problémájuk volt . . . Ezenkívül összehasonlítva azokat, akik együttélés nélkül léptek házasságra, valamint azokat, akik először kipróbálták, milyen a közös élet, kiderül, hogy az utóbbiaknál nagyobb a veszélye a házasság felbomlásának.”

Ahogy ez a tanulmány rávilágít, ami emberi szempontból bölcs döntésnek tűnik, a valóságban egyáltalán nem az. Ez alátámasztja a Jeremiás 10:23-ban feljegyzett szavak igaz voltát: „Még csak lépteit sem irányíthatja [az] ember.” Mennyivel bölcsebb eljárás Isten Szavára, a Bibliára támaszkodni, mely kiváló tanácsokkal lát el a házasságra vonatkozóan (2Timóteusz 3:16). A házastársi kapcsolatról például ezt mondja: „a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és e g y testté lesznek” (1Mózes 2:24; Máté 19:5).

Ha valaki Isten vezetésére hallgat, nem pedig a téves, gyakran következetlen emberi érvelésre támaszkodik, azzal nagyban hozzájárul ahhoz, hogy igazán boldog, tartós legyen a házassága.

Nézzétek én nem is szólok bele senki dolgába én csak ezt vallom így élek de tőlem mindenki úgy él ahogyan szeretne, és csupán a véleményemet mondom és szerintem sem másoknak árt ezzel, de magának igen.

A Korintusziakhoz írott első levél 6:18 ezt mondja:

"Meneküljetek a paráznaságtól. Minden egyéb bűn, amelyet az ember elkövethet, a testén kívül van, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik."

Nekem is volt kapcsolatom a házasságom előtt, de azóta mióta tudom hogy Isten ezt várja el, néha még ma is furdal a lelkiismeretem és rosszul érzem magam, pedig ennek már több éve.

De arról meg hogy Isten rossz annyit, hogy Neki köszönhetjük az életünket és mi néhány kérését sem tudjuk teljesíteni, akkor nem Ő a rossz, hanem mi.

De ez most tényleg nem beleszólás, tiszteletben tartom a véleményeiteket!

"Ha Isten olyanert buntet, amivel nem artottal senkinek, akkor az az Isten nem jo."

Nyilvánvalóan te vagy a tévedhetetlen szuperintelligens földi lény, aki még az Istent is kioktathatod, hogy ő mit tehet és mit nem tehet! Isten a mennybe fogadhat egyáltalán valakit a te előzetes engedélyed nélkül? Az isteni törvények isteni törvények, nem pedig emberiek. Lehet, hogy nehéz felfognod, de a bűn fogalma nem csak annyiban merül ki, hogy "másnak ne ártsak". Ilyen alapon már akkor jó ember vagyok, ha nem ütök meg mást! De ha az a másik ember gyilkosságra készül, és azért ütöm meg, hogy tehetetlen állapotában ne tehesse meg, akkor a te logikád szerint én vagyok a rossz ember, és nem mondjuk a leendő gyilkos. Ha a gyerekemet megütöm azért, hogy ne merjen többé almát lopni a szomszédból, akkor a te logikád szerint én vagyok a rossz ember. Sőt, semmi közöm nem is lenne hozzá, hisz nem szólhatnék bele olyan dologba, amihez semmi közöm. Ajánlanám figyelmedbe Szt. Benedek reguláját. De bármelyik egyházatyát ajánlhatnám. A szeretet ugyanis nem vak szeretetet jelent. És főleg nem parttalan. De erről felesleges írnom számodra, majd nézz utána, már ha egyáltalán nem csak azért jöttél ide, hogy olts másokat, és valóban érdekel.

"Tudom ezert elkuldenek a francba, de ez a passziv bun dolog olyan alszent embereknek van, akiknek a vallasi dogmak fontosabbak az altalanos erkolcsnek."

Nyilván, ez a betanult formula: aki ki mer állni a saját elvei mellett, az csakis "álszent" lehet. De te, minden bizonnyal annyira művelt vagy, hogy a passzív bűn fogalmáról is rengeteget olvastál. Nyilván rengeteg teológus munkáját átrágtad hozzá. Nyilván. Bár neked olvasnod sem kell róla, olvasás nélkül is művelt vagy, "csak úgy" alapon. Mellesleg mondanám, hogy a dogmákat is teológusok alakították ki annak idején, és talán 2000 év tudósai nem feltétlenül voltak műveletlen csatornafigurák. De te nyilván jobb vagy náluk, hogy csak így 2 mondatban ítélkezel felettük.

"Ugyanis az kicsit sem erkolcsos, ha valakiknek olyan dolgaba pofazunk bele, amivel nem artanak senkinek."

A másoknak való ártás elég tág fogalom, fentebb már kifejtettem.

Nem a megsértésed volt a szándékom, de remélem jó pár vallásfilozófiai művet áttanulmányoztál, hogy csak lazán ide mersz írni egy ilyen fellengzős, másokat megvető, nagyképű véleményt!

Mert legyél emberileg ilyen kihaénnem, az a lelki üdvödre tartozik, de akkor legalább egy kis jogalapod legyen rá, tudj valamit felmutatni, amire föl jogos lehet ez a nagy arc!

És végezetül, mielőtt még az írásom alapján keresztényietlen magatartással vádolnál: "Érted haragszom, nem ellened."

Tudod a mondanivalódban csak ott a hiba, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Nekem is van egy haverom, aki olyanokat csinál, hogy alkalmi kapcsolatok, meg 3-as szex, meg csalja a párját stb., és ő azzal menti fel magát, hogy a bűn az, ami a szeretet ellen vét, mivelhogy ha elveszne a Biblia, egy szót jegyezne meg belőle mindenki, hogy Szeretet. Tehát azzal, hogy szexelünk egy idegennel, azzal nem követünk el bűnt, hanem a szeretet parancsát gyakoroljuk, hiszen kölcsönösen jót teszünk egymásnak...

Durva logika nem?

14:41-es, aki nekem válaszolt:

A katolikus álláspontról a válaszom első felében írtam, a második fele a privát véleményem.