Miért bűn a házasság nélküli párkapcsolat? (katolikus)

Katolikus vagyok, a párom is, házasság nélkül élünk együtt, már25 éve. Neki már volt esküvője, így nem házasodhattunk össze.

Tudom ma már kérhetné a válást, meg is kapná, de felesleges hercehurcának tartom.

Rólunk ezt mindenki tudta, tudja, minden pap is. Mindig is áldoztunk, nem tartom bűnnek és egy papnak se volt soha ellenvetése.

A gyerekeink meg vannak keresztelve.

Szerintem manapság, amikor már kb 1 év alatt szinte bármilyen indokkal elválhatsz Rómában, tehát hivatalosan is, és évente sok-sok ezer házasságot bontanak fel, ez nem fontos. Nekem biztos nem.

Az eredeti értelmezés szerint ugye azért bűn, mert a nemi élet kizárólag házasságban (Isten előtt megkötött, esküvel szentesített kapcsolatban) megengedett. Ott is kizárólag gyermeknemzés céljából. Azóta persze a katolikus egyház álláspontja is finomodott, bár nem sokat.

A dolog lényege, hogy az eskü - ha komolyan veszik - megszeghetetlen, vagyis ezzel "biztosítható" a hűség: csak azzal lehetsz együtt, akivel megesküdtél. Ezzel a félrelépést, megcsalást "megszünteti", a paráználkodást szintén, illetve értelmezhetővé teszi a "más házastársát ne kívánd" parancsolatot. (Ha "csak" kapcsolatban élnek, akkor ugye ez nem vonatkozna rájuk.)

Mint az egyik előző válaszoló írta, akik nincsenek összeházasodva, ez ma már nem ennyire szigorú az egyháznál sem, bár a legszigorúbban véve a dolgot, az is bűn lenne.

Az én véleményem meg az, hogy a Jóistent azért hívjuk Jóistennek, mert NEM az a bosszúálló, kicsinyes "figura", akinek megpróbálják beállítani. :)

Előre szólok, hogy az írásom hosszú lesz. De nem vagyok sem hitgyülis, sem jehovás, csak egy egyszerű katolikus - szóval "szektássággal" ne vádoljatok.

Kedves kérdező, nem tudom mennyire vagy jártas a vallásfilozófiában. Bűnből nem csak egy fajta van. Nem csak az vehető szó szerint bűnnek, ha másnak ártasz. A másnak való ártás az aktív bűn. Azonban létezik passzív bűn is, ami a mulasztás.

Egy keresztény számára Jézus a mérvadó, nem pedig a sokszor múlandó egyházi törvények? Mit mond Jézus?

„1. Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket.

2. És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.

3. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?

4. Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.

5. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;

6. De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.

7. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,

8. És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.

9. Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.

10. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.

11. Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.

12. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.

13. Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.

14. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

15. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.

16. Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.”(Mk 10, 1-16)

És ezek alapján, hogy miért bűn a házasság nélküli együttélés? Ismerkedni, akár még együtt lakni is természetesen nincs tiltva, de...De ha mindent odaadsz már a házasság előtt, akkor mit adsz majd akkor? Akkor mit ér a házasság? Akkor mitől több? És ha szereted a másikat, hűséges vagy, és nem hagyod el életed végéig, akkor miért nem vállalod mindezt esküvel?

Lehet ezt magyarázgatni, de ha 100%-ig biztos vagy magadban és benne, akkor egy eskü megtétele semmiféle ellenérzést nem kéne, hogy szüljön. Ha belül berzenkedsz az eskütől, akkor az már jelzi, hogy valami nincs rendjén. Akiknél minden rendben van, azok semmi kivetnivalót nem találnak abban, hogy esküre lépjenek. A legkevésbé sem tartják feleslegesnek, mert a közös életük egy rendkívül üde színfoltja lesz ezáltal.

Ha nem mondanál le a házasságban a test kenyeréről (intim együttlét), akkor miért mondasz le a lélek kenyeréről (a közös élet esküvel való vállalása)? Mert enélkül az egész olyan, mint egy féllábú ló.

És hogy Istennek miért tetszőbb az esküvel szentesített házasélet az együttélésnél? Jézus mondta: "Nincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért". Ezt a mártíriumra is lehet vonatkoztatni, de arra is, hogy a választottad mellett kötelezed el magad, egy életre. Mi lehet az elkötelezettség legmagasabb kifejezési formája, mint az eskü? Akinek viszont az eskü, csak egy kimondott szó, semmi több, az először önmagán gondolkozzon el inkább.

Ahogy írtam, lehet ezt magyarázni, vagy önmagunkat becsapni, hogy "de nekem akkor sem tetszik", "nem fekszik", stb., de azt azért tudni kell: hogy a keresztény tanokat nem lehet liberálisan kezelni (ne tévesszen meg senkit az egyház álláspontja, sajnos ők sem mindig képviselik az evangéliumi egyszerű igazságokat). A liberális kereszténység nem kereszténység.

"Az én véleményem meg az, hogy a Jóistent azért hívjuk Jóistennek, mert NEM az a bosszúálló, kicsinyes "figura", akinek megpróbálják beállítani. :)"

Ebben lehet, hogy igazad van, de azért gondolkodj el magad is. Mi a jó? Az a jó, ami nekem jó? Mert ez az ősember filozófiája. ("Ha elrabolom a másik törzs lányát az jó, ha elrabolják az én lányomat az gonosz")

Isten valóban nem bosszúálló és nem kicsinyes, de nem is alkudozó, nem olyan, aki az emberek kedvében akar járni.

Nem hiszem, hogy mi, Istennél sokkal kissebb lények szabnánk meg, hogy az ő szemében mi a bocsánatos és mi nem. Lehet, hogy tévedünk, amikor egy kicsit keményebben értelmezzük a parancsokat, de mennyivel nagyobbat tévedünk, ha fele részben sem vesszük azokat komolyan, se erre hivatkozva aztán negáljuk is az egészet?

Természetes, hogy nekünk jó a törvények betartása! Csak az emberek nem szeretik a logikus gondolkodást, pedig a kereszténység meglehetősen logikus, ha úgy értelmezzük. A bűntudat érzése ugye rossz? Hát persze, hogy az. De ez a rossz dolog a lélek számára olyan, mint a test számára a fizikai fájdalom. Ha belevágsz az ujjadba, akkor az fáj, az rossz, de a szervezeted egy jelzése, hogy ne vágd tovább, mert akkor levágod az ujjad - vagyis egy még nagyobb bajtól óv meg. Ehhez hasonlóan a bűntudat a lélek jelzése, hogy állj meg, ne tedd meg, vagy ne vétkezz többé, mert saját magad rohansz egy még nagyobb szakadék felé, még ha most ezt nem is látod át.

Csupán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ne járjunk úgy, amiről Pál ír: "lesznek majd idők, amikor az igaz tanítást nem hallgatják majd szívesen, és saját maguk kreálnak hiteket, hogy a fülüket csilkandoztassák"....Vagyis lehet, hogy kényelmes bemagyarázni magunknak, hogy "hát lehet így is, meg úgy is", de akkor már beleestünk ebbe a csapdába.

ma 14:53

A polgári házasság nem helyettesít az egyházit. Elég abszurdan hangzik, hogy egyházi vélemény szerint az egyházi házasság csak másodlagos? Hogy lenne másodlagos? Egy polgári házasság keretében nincsenek kiszolgáltatva a szentségek, nincs liturgia, ellentétben az egyházival.

Nekem ez így nem áll össze. Hogy lehetne egyházjogilag törvényes egy polgári házasság, ha az egyház ott sincs? Ad hoc nem is tud róla?