Milyen vallások tiltják a vérátömlesztést?

Jehova Tanúi sok sikert értek el az orvosokkal és kórházakkal való jó együttműködés terén. Az elmúlt évtizedekben életre hívtak egy osztályt világközpontjukban, az úgynevezett Kórházi Információs Szolgálatot ([angol rövidítése]: HIS). Ennek az osztálynak a képviselői megfordultak a világ különböző országaiban, szemináriumokat tartottak az Őr Torony Társulat fiókhivatalaiban bizonyos személyek számára és Kórházi Összekötő Bizottságokat (KÖB) alakítottak, amelyek szükség esetén felveszik a kapcsolatot a kórházakkal és az orvosokkal. A HIS képviselői a nagyobb fiókhivatalokban tett látogatások alkalmával életre hívták a Kórházi Információs Szolgálati részleget, hogy távozásuk után ők folytassák tovább a munkát.

Tehát ha egy Tanú bajba kerül a vérkérdés miatt, bármilyen súlyosságú is az ügy, a KÖB tagjai azonnal felveszik a kapcsolatot az érintett orvosokkal. Ha nincs köztük olyan, aki képzett lenne a vér nélküli kezelések terén, akkor olyan orvost, vagy team-et keresnek, akik a legközelebb vannak, és a beteg kezelése szempontjából el tudják látni. Ha kell elszállítják egy olyan kórházba, ahol van erre felkészült személyzet. Sajnos magyarországon még van olyan kórház, amely nem jól ellátott az alternatív kezelések terén hozzáértő orvosokkal. Pl. Kiskunhalason két sebészorvos van, aki együtműködik velünk, de ha komolyabb, team-et igénylő beavatkozásról van szó, akkor Ők pl. Kecskeméttel konzultálnak, mert ott van erre kiképzett személyzet.

A vér bizony nem jó gyógymód, az elterjedését sem elsősorban az a felismerés okozta, hogy kiváló gyógyszer, hanem egyéb körülmények, pl. a 2-ik v.háború.

De mint sok minden más az orvostudományban, még jelenleg is sok orvos szinte megkövülten ragaszkodik a régen tanúltakhoz. Ez minden komolyabb felfedezéssel így volt a történelemben, sok embernek kellett meghalnia az miatt, mert nem voltak hajlandók haladni a korral!

Azt olvastam, hogy a szülés közbeni vércserét nem tudják másként megoldani. Ebben az esetben mi lehetne az alternatív megoldás?

Illetve azt is, hogy gyerekek esetén az orvos nem köteles a szülők kérését figyelembe venni, ha sürgősen vér kell, azt ad és nem kockáztat. Ilyenkor mit tesznek ennek elutasítói?

A szív-tüdő gépekkel egy zárt rendszeren belüli keringetéssel a beteg vérét szürni, tisztítani, dúsítani lehet. Ezzel semmi baj nincs.

Alapvetően mindenféle kezelést el lehet végezni vér nélkül.

Valójában egy hatalmas hamis propaganda az, ami évtizedek óta azt sejtette, hogy az idegen vért elutasítók (nem csak Jehova Tanúi) valami őrült és ép ésszel felfoghatatlan gondolkodású emberek. A Tanúk voltak a legnagyobb célpont ebben a negatív tálalásban, hiszen Ők az egyetlen szervezett csoport, akik nemet mondtak a vérre.

De mindig is voltak tőlünk független emberek, még Nobel-díjas is, aki elutasította a vérátömlesztést, mert olyannak tekintette a vért, mint az újjlenyomatot, mivel valójában olyan is! Annyira egyedi egy ember adott vére, mint az újjlenyomata, nincs belőle két egyforma.

Ezért van annyi immunitás probléma a mai napig is.

Valójában az immunrendszer gyengítése révén soha nem lehet olyan optimális az allogén vér elfogadása után a felépülés sikeressége, mint vér nélkül! Hiszen a vértranszfúzió egyenértékű a szervátűltetéssel.

Tehát a vér, mint gyógyszer ilyenforma orvosi felhasználása semmiképpen nem azért alakult ki, mert ez az anyag ténylegesen egy csodálatos 'gyógyszer' a másik emberben, és teljességgel helyettesíthetetlen anyag. Ez nincs így. Valójában azt mondják egyes orvosok, hogy ha most olyan szigorral vizsgálnák be a vért, mint a most forgalomba helyezett egyébb gyógyszereket, betíltanák.

Persze ennek ellenére mondhatja valahol egy orvos, hogy 'vér nélkül meg fogok halni', de ez általában arról tanúskodik, hogy hogy Ő személyesen nem ismer más lehetőséget. Ez nagyon függ attól, hogy milyen a tárgyi képzettsége, hozzáállása, stb.

De ha valóban olyan súlyos a helyzet, ahogy az orvos mondja, akkor vajon adna-e garanciát arra, ha vért ad, akkor életben maradok? Nem, erről szó sincs!

Nagyon nem mindegy, hogy egy orvos a képzetlensége miatt nem tud alternatívát, vagy pedig valóban nincs is!

A hírekben rendszerint az előbbi verzió van úgy tálalva, hogy az 'egész' orvostársadalom elleni merénylet, amit ez a 'fanatikus' csoport csinál.

Persze, ha olyan betegségről van szó, melyre valóban nincs gyógymód, akkor a legnagyobb hazugság azt állítani, hogy az allogén vér az a csodaszer rá.

"Ezért van annyi immunitás probléma a mai napig is."

Úgy látod, hogy pl. a mai sok allergia egy része a véradásnak a következménye? (az anya kapott valamikor vért és valami immunitási gond átöröklődött a gyerekre?) Kifejtenéd?

Tudsz olyan esetről, amikor a véradás nem megkerülhető?

Vagy a véradás abszolut fölösleges dolog?

Nem tudom, ebben nem szeretnék állást foglalni, mert nem értek hozzá.

Sok kutatási eredményt közöltek/nek a Tanúk kiadványai is, de ezek az irodalmak nem azért íródnak elsősorban, hogy hétről-hétre, hónapról-hónapra figyelemmel kísérjék az egyre újabb összefüggéseket.

Szemléltetésként: tegyük fel, hogy most először veszel be valamilyen gyógyszert, vagy kapsz idegen vért és néhány órán belül kiütéses leszel, vagy allergiás reakciókat tapasztalsz. Egy ilyen helyzetben nem nehéz megállapítani, hogy a gyógyszer okozta az allergiás reakciót. De van, hogy egy allergia fokozatosan alakul ki. Ilyenkor sokkal nehezebb összefüggést találni az allergia és egy konkrét 'gyógykezelés' között, mivel az allergiás reakciónak számos oka lehet.

Egyébként egy szervtranszplantációt elfogadni lelkiismereti kérdés, ha vér nélkül hajtják végre. Az ezzel kapcsolatos utóhatásokról is sokat beszéltek már, hiszen sok szervátültetésen átesett ember tapasztalt furcsa dolgokat. Állítólag vannak bizonyos 'emlékező sejtek', melyek miatt a felépülés után az illető átvehet a donortól bizonyos izlési, talán viselkedési szokásokat is. Ezzel a TV is foglalkozott, mert túl sok beszámoló szól egybehangzóan erről.

A véradást a legtöbb nyugati fejlett klinikán már a lehető legminimálisabbra csökkentették. A mortalitás alakulása a vér elutasítása miatt nagyon jól mutatja, hogy semmivel nem veszélyesebb ez a módszer, sőt.

Vannak már olyan vizsgálati eredmények, melyek kevesebb halálozási eredményről beszélnek, de ami ennél sokkal fontosabb, a teljes (visszaesés mentes) felépülés esélye sokkal nagyobb és gyorsabb, a szövődmények miatti komplikációk és az ezekből eredő halálozás is kevesebb.

Tehát összeségében Jehova Tanúiról elmondhatjuk, hogy jobb orvosi ellátásban részesűlnek az miatt, mert 'tartózkodnak a vértől'

Még egy dolgot vegyél figyelembe. A laikusoknak való tálalással ellentétben, az orvostudományban nincs olyan, hogy 'abszolút'! Vagyis erősen félrevezető amikor úgy állítják be a vér elfogadását - most már egyre ritkábban ugyan -, hogy az az életbenmaradás egyetlet lehetősége.

Rendszerint ez nem igaz, és túl sokszor bizonyosodott be, hogy igenis van alternatíva. És túl sokszor történt már meg, történik naponta, hogy annak ellenére, hogy valakire ráerőltették a vért, mégis meghalt!

[link]

[link]

A Biblia semmit sem mond a vétranszfúzióról, már csak azért sem, mert a korban nem létezett. A vértilalmat az adott kor viszonyai és gondolkodásmódja szerint kell értelmezni, hogy mire értették.

Jehova Tanúi a következő utasítást hordozzák magukkal: "Mint istenfélő keresztyén, kérem ezúton, hogy testembe semmi esetre és semmi formában és semmikor vért ne adjanak." A Tanúk a vérevés bibliai tilalmára hivatkozva (Csel 15:28-29) nem adhatnak vért, baleset vagy műtét esetén csak vérpótló folyadékokat kaphatak. Ennek a felfogásnak már sok áldozata van, mert előfordul, hogy ez nem elég, hanem teljes vérátömlesztésre van szükség. A Tanúk írott nyilatkozattal hatalmazzák fel a szervezet jogi képviselőjét, aki így megakadályozhatja az orvosi segítségnyújtásnak ezt a formáját. Mindez, úgymond, "Jehova Isten akaratából" történik. Igaz, a lélek a testben "egy a vérrel" (Lev 17,11), egy, de nem azonos. A lelket a vérrel azonosítani ugyanolyan tévedés, mintha valaki az elektromos áramot a vezetékkel azonosítja.

Nem igaz a „vér = lélek" képlet, mert a Biblia a vért a rúah-hal sohasem azonosítja, csak a nefes-sel (és a pszükhével), ami a legtöbbször életet vagy magát az embert jelöli. Az 5Móz 12:23 „a vér az a lélek (nefes)" helyes fordítása: „a vér az életerő hordozója)". A 3Móz 17:11 - „a test élete (nefes) a vérben van" - is azt állítja, hogy a vér az életerőt hordozza.

A vérevéstilalom célja egyrészt a korabeli pogány vérmágia tiltása (a meggyilkolt állat vagy ember életerejének „bekebelezése") és a dögevés miatti fertőzések elkerülése volt. Másrészt pedig a véráldozatok jelentőségét tartatta tiszteletben (Zsid 9:22), hiszen a feláldozott állat vérét a bűnös ember vére helyett fogadta el Isten ideiglenes engesztelésül (1Móz 9:3-4, 3Móz 17:10-11, 5Móz 12:23, Csel 15:19-20.28-29, 21:25, 1Kor 8:8). Az Újszövetségben a „vértől való tartózkodás" apostoli határozata (Csel 15:29) a vérevés ószövetségi tilalmát ismétli meg. Miért kell az életmentő vérátömlesztés elutasításával olyan áldozatot hozni, amit Isten nem követel?

A vérátömlesztés megtagadása nem fér össze a szeretet főparancsával. Mint ahogyan keresztény közösségek elleni gyűlölködés sem.

A vér fogyasztása és a vérátömlesztés

Jehova Tanúi nem csak a vér élvezetét kerülik (például a véreshurkát), hanem a vérátömlesztést is — akár életveszélyes helyzetekben. Konkrét esetben ez odáig mehet, hogy inkább hagynának meghalni egy embert, aki vérátömlesztéssel megmenthető lenne, mint hogy a véleményük szerint „bűnös" és „szellemileg tisztátalanná tévő" idegen vér átvitelével kiragadják a halálból (az Őrtorony Társulat a saját vér alkalmazását is elutasítja, így K-D. Papé a szerzőnek 1996. február 15-én írott levelében). Jehova Tanúi szükség esetére írásos „meghatalmazást" hordanak maguknál:

AZ ORVOS FIGYELMÉBE

(aláírt dokumentum a belső részben)

VÉR NÉLKÜL

AZ ORVOS FIGYELMÉBE: NYILATKOZAT

ORVOSI ELLÁTÁSSAL KAPCSOLATBAN

FELMENTÉS

Én, ….., ezzel az előzetes nyilatkozatta] határozott óhajomat akarom kifejezni. Az itt megadott kérésem szilárd döntésemet tükrözi. Kérem, hogy semmilyen körülmények között ne adjanak vérátömlesztést (teljes vért, vörösvértesteket, fehérvérsejteket, vérlemezkéket vagy vérplazmát) még akkor sem, ha az orvosok azt szükségesnek látják az életem vagy az egészségem megóvása érdekében. Viszont elfogadok vért nem tartalmazó térfogatpótlókat (úgymint dextránt, só- illetve Ringer-laktát oldatokat, Gelifundol vagy Hydroxyetilkeményítő) és egyéb vér nélküli gyógykezelést. Ez a törvényes direktíva azon jogom gyakorlását képezi, hogy elfogadjak vagy visszautasítsak orvosi kezelést mélyen gyökerező értékítéletem és meggyőződésem szerint. Jehova Tanúja vagyok, és ezt a direktívát a bibliai parancs iránti engedelmességből adom, amely így szól: „Tartózkodjatok a vértől" (Cselekedetek 15:28, 29). Ez a megingathatatlan vallásos álláspontom év óta. Éves vagyok. Azt is tudom, hogy a vérátömlesztés különféle veszélyekkel jár. Ezért elhatároztam, hogy elkerülöm az ilyen veszélyeket és inkább vállalok minden olyan kockázatot, amely úgy tűnik, velejárója annak, hogy az alternatív, vér nélküli gyógykezelést választottam. Felmentem az orvosokat, aneszteziológusokat, kórházakat és azok személyzetét minden felelősség alól, amely szakavatott kezelésük ellenére a vér elutasításából eredő károsodásommal kapcsolatos. Felhatalmazom a túloldalon megnevezett személyt (személyeket), hogy gondoskodjon arról: jelen döntésemet tartsák be, és válaszoljon (válaszoljanak) minden olyan kérdésre, amely a vér részemről történő teljes elutasításával kapcsolatos.

Az ilyen vallási meggyőződések az önrendelkezési jogra hivatkozva konkrét esetekben lelkiismereti konfliktusokba taszíthatnak orvosokat és ápolókat. Az a kérdésük, hogy a vallásos meggyőződésnek vagy a beteg életének van-e elsőbbsége, és hogy ilyen esetben előírhatják-e a kezelést (vagy inkább nem kezelést). A bécsi Orvosi Antropológiai és Bioetikai Intézet foglalkozott a „Jehova tanúja mint páciens" problémáival, és rámutatott az egyértelmű döntés nehézségeire. Enrique H. Prat, az intézet vezetője két lehetőséget vesz számításba: „...etikai szempontból vészhelyzetben éppen az operáció alatt kétféle magatartás elfogadható: egyszer az orvosé, aki "bebiztosította magát” a műtét előtt, vagyis, hogy a páciens tudja, mire hagyatkozik, és ezért a szomorú végkifejletig vérkonzervek nélkül következetesen elvégzi a műtétet. De éppenséggel annak az orvosnak a magatartását is méltányolni kell etikailag, aki - vészhelyzetben magára hagyva - vérkonzervek adása mellett dönt, mégpedig abból a mély antropológiai meggyőződésből, hogy a beteg a különben feltartóztathatatlan vég előtt csak engedélyezné a vérkonzervek felhasználását" (Imago Hominis n/Nr 1,1995, 66. o.). Az ilyen etikai megfontolásoktól eltekintve még mélyebb és gyakorlatibb kérdést kell feltennünk: Egyáltalán hogyan jutnak Jehova Tanúi erre a meggyőződésre? Az indoklásul felhozott igehelyek pedig valóban így értendők? Nézeteik jó összefoglalását nyújtja a „vér" szócikk az Őrtorony Társulat lexikonában. Ebből idézem a legfontosabb állításokat: „Mivel a vér szoros kapcsolatban van az életfunkciókkal, Isten igéje, a Biblia azt mondja, hogy a lélek az életben van... Az élet szent. Ezért a vér, amelyben az élet lakik, szent, és nem szabad visszaélni vele. Jehova Noénak, minden élő ember ősatyjának az özönvíz után megengedte a húsevést is, de szigorúan megtiltotta neki a vér élvezetét. Ugyanakkor megparancsolta neki, hogy tisztelje embertársainak életét (a vért) (lMóz 9:3-6)... Egyes régi pogány népeknél szokásban volt az állatvér ivása, és némely népek harcosai megitták a legyőzött ellenség vérét, mert azt hitték, hogy ezzel a magukévá teszik azok bátorságát és erejét is. A kannibalizmushoz hasonlóan vallásos jelentőséget is tulajdonítottak ennek a cselekménynek... Jehova azt kívánta, hogy Izrael mindennel, ami a vérrel kapcsolatos, a legnagyobb óvatosságot tanúsítsa. Egy nő a menstruáció alatt 'tisztátalannak' számított... A mózesi törvény alatt a vérnek csak egy jogszerű használata volt: áldozati célokra. Az első század keresztyén gyülekezeteinek látható vezető testülete, amelyhez az apostolok is tartoztak, a vér tekintetében a következő döntést hozta: „A szent szellem és mi magunk jónak láttuk, hogy ne vessünk rátok további terheket ezeken a szükségeseken kívül. Tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől gondosan megtartjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben! (Cselekedetek 15:6.20.28.29; 21:25). Ez a tilalom arra a húsra is vonatkozott, amely még tartalmazta a vért ('megfojtott'). A szent szellem itt azzal a törvénnyel megegyezően működött, amelyet Isten, a Mindenható évszázadokkal a törvény szövetségének megkötése előtt adott Noénak (lMózes 9:4). Ez a törvény az egész emberiségre vonatkozik; minden korban érvényes volt, és ma is érvényes. A mózesi törvény fel lett oldva (Kolossé 2:14), az azt megelőző törvény azonban mégsem lett érvénytelen. Ez az évszázadokkal korábban kiadott törvény csupán fel lett véve a mózesi törvénybe, közelebbről meghatározva" (Segítség a Biblia megértéséhez, 212kk). Az Őrtorony Társulatnak ez az érvelése - meg kell állapítanunk -, valami helyeset tartalmaz, mégis hamis következtetésekhez vezet. Hogy miért, azt az alábbiakban próbálom indokolni: Mindenekelőtt igaz, hogy a vér az Ó- és az Újszövetség irataiban, de a világ sok vallásának könyveiben és szertartásaiban is fontos helyet foglal el. A vér az antik kultúrák, így Izrael számára is különösen szent elem. „Mivel az ember és az állat elvérezhet, a vérben éppen az élet anyagát látják; a lélek (nefes), amely az állatokat is élőlénnyé teszi, a vérben lakik (lMóz 9,4; 3Móz 17,11; 5Móz 12,23)". A vallások és a kultuszok sokszor egymásnak ellentmondó képzetekkel társítják: szellemek hordozója vagy megvéd a démonoktól, tisztátalanná tesz vagy megtisztít, árt vagy használ. Mivel Izrael pogány környezetében a vér élvezete (állat- és embervér ivása) elterjedt és mágikus elképzelésekkel kapcsolatos volt (vagyis az illető állat vagy ember életerejét akarták megszerezni), az ilyen praktikák utálatosak voltak Isten és az ő népe számára: „A vér élvezete szigorúan tilos (lMóz 9,4; 3Móz 3,17; 7,26; 17,10-14; 19,26; 5Móz 12.16.23; 15,23; vö. lSám 14,32-34; Ez 33,25)", sőt halálbüntetés jár érte (3Móz 7,27; 17,10- 14). A zsidók ezért mindmáig betartják a szigorú levágási előírásokat, amelyek az állat kivéreztetését biztosítják. „A korai keresztyénség - zsidó anyavallása nyomán - osztozik a vér fogyasztásának és a vérontásnak utálatában. „Mivel a zsidókeresztyének számára magától értetődő a félelem a pogányok által élvezett, le nem vágott húsban lévő vértől", az apostoli döntés (Csel 15,20.29; 21,25) szabályozza „a pogánykeresztyének által követelt engedményeket a ki nem véreztetett hús zsidókeresztyén elutasításával szemben". A négy követelményből három a vér elutasításával kapcsolatos: „Tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a megfojtott, azaz le nem vágott állattól és a vér(fogyasztás) tól!" (Theologische Realenzyklopadie [=Teológiai reállexikon] IV/1980, 729kk). Theodor Zahn is rámutat Cselekedetek 15 nyomán a zsidó- és pogánykeresztyének együttélése érdekében tett engedményekre: „Nem a mózesi törvényt kell... a pogánykeresztyén gyülekezetekre rákényszeríteni, hanem valami egészen mást, azaz a tartózkodást kell ajánlani nekik a Jakab megítélése szerint részben veszélyes, részben visszataszító dolgoktól... A kettős formában, egy általános (haima) és egy különleges (pniktou) kifejezett óvásnak az állati vér élvezetétől nem volt közvetlen kapcsolata a keresztyén hittel és a keresztyén erkölcsi tanítással abban a formában, ahogyan Jézus hirdette. Sokkal inkább a zsidókeresztyének örökölt és a mózesi törvény által beléjük nevelt utálatával a vér mindenfajta élvezetétől, mivel azt pogány erkölcstelenségnek tartották" (Zahn 1919, 53 lk). Felmerül tehát a kérdés e vallástörténeti háttér nyomán: A Jehova Tanúi által manapság kárhoztatott véreshurkaevés valóban megfelel-e a „pogány erkölcstelenségnek"? Konkrétan: aki ma ilyen húsárut eszik, az az életerő átköltözését várja-e, ahogyan a pogányok rituális vérfogyasztása (vagy mai sátánista közösségek) esetében volt és van? Vagy van-e olyan, aki vérátömlesztés esetén hasonlóval számolna? Úgy látom, hogy ma csak nagyon-nagyon keveseknek jutnak eszébe ilyen gondolatok. Ha pedig a vér fogyasztásával kapcsolatos pogánymágikus magatartás már nincs jelen, akkor mi a célja az ilyen tilalomnak? Csel 15 csak a korai keresztyén egyház helyzete alapján érthető, amely zsidó- és pogánykeresztyénekből állt, akik szembehelyezkedtek az őket körülvevő pogány-mágikus világgal. Az utálatos véres szertartások annakidején napirenden voltak. Ma már azonban (titkos sátánista kultuszoktól eltekintve) nem ez a helyzet. Az Őrtorony Társulat biblia-magyarázatára jellemző, hogy egy melléktémát (adiaforon) főtémává tesz, ami követőit a legsúlyosabb lelkiismereti konfliktusokba taszíthatja. Az Újszövetség azonban egészen másképp foglalkozik az ilyen témákkal. így például Rom 14 és lKor 8 a bálványáldozati hús evését, ami Csel 15-ben a „vérrel" és a „megfojtottál" együtt fordul elő, és maga is tartalmaz vért, az egyén lelkiismereti döntésére bízza: „Az egyik azt hisz, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt.... Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, szintén az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek... Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm..." (Róm 14,2k.6.17). „...nem mindenkiben van meg ... az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk" (lKor 8,7-8). Jézus maga is a bizonyos ételek miatti „ beszennyeződés " mágikus képzetei ellen fordult (bizonyosan a vér felvétele is ide tartozik), amikor ezt mondta: „"Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná... Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?' Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, de hozzátette: 'Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert" (Mk 7,15.18-23). A Timóteushoz írt első levél kifejezetten figyelmeztet azokra a tévtanításokra, amelyek az ételekre vonatkozó előírásokkal árasztják el az embereket, és arról győzködik őket, hogy ilyesmin múlik az üdvösségük: „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által" (lTim 4,1-5). Mindazzal, amit elmondtam, semmiképpen sem a véreshurka és hasonlók evését szeretném népszerűsíteni, csak helyére tenni a kérdést: ez az egyén lelkiismereti döntése. Akinek valami kifogása van - például az említett ószövetségi helyek vagy Csel 15 nyomán – mondjon le róla. Aki azonban megeszi az ilyesmit, annak pedig szabad tudnia,

hogy üdvössége nem ezen múlik. Fokozottan igaz ez a vérátömlesztésre. Aki megengedi, hogy idegen vért adjanak neki, nem fog elveszni. Nem kap idegen lelket más emberektől (véleményem szerint végső soron ez a mágikus gondolat áll az Őrtorony Társulat tilalmának hátterében). Semmi köze utálatos pogány szokásokhoz, hanem életmentésről van szó. Itt egyértelműen érvényes Istennek már az Ószövetségben szereplő felhívása: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!" (Hós 6,6), amelyre Jézus is hivatkozik, és megerősíti (Mt 9,13; 12,7 par). Han-Jürgen Twisselmann találóan fogalmazza meg az Őrtorony Társulat gondolkodásának hibáját ezen a ponton: „Isten tilalma a vérről az élet szentségét hangsúlyozta. Az állati vér fogyasztása tehát az élet szentségének lebecsülését jelenti. Ezzel szemben a véradás és a vérátömlesztés azt tanúsítja, hogy meg tudjuk becsülni és különböztetni az élet szentségét. E két alapvetően különböző dolog azonos szintre helyezése az ember megvetésével és gonoszsággal határos" (Twisselmann 1992,59. o.).