Egyes vallások miért ajánlanak fel oltáron dolgokat?

Ez kezdetekben egy spirituális gesztus volt, lényegében egy cserekereskedelem. Én odaadom egy felsőbb hatalomnak valamimet, ami számomra értékes, cserébe kérek tőle valamit, ami másként, de szintén értékes.

Később ezek átalakultak bizonyos jóléti társadalmakban és már nem volt jelentősége a saját magamnak okozott kárnak. Majd a vallások egyházakká alakulása után (melynek akkoriban igen is volt létjogosultsága, akkor is, ha mára ez megszűnt) a kiszolgáló személyzet ellátását szolgálta ez a gesztus.

Az is igaz amit az előttem kommentelők írtak hogy a papok az ilyen áldozatok segítségével nem haltak éhen, de azért van itt más is. Istennek nyilván nincs szüksége gabonára. Viszont ha az a gabona az ember nehéz munkájának gyümölcse akkor értéket képvisel. Ezt Isten is tudja és ezért elfogadja mint áldozatot (persze csak akkor ha valaki tiszta szívvel ajánlja fel).

Manapság már erre nincs szükség, mert Jézus meghozta helyettünk a legnagyobb áldozatot, amelyhez képest minden eltörpül amit mi tudunk adni. Ezért a legjobb szentmisét vagy szentáldozást felajánlani, ahol Jézus áldozata vértelenül megújul.

De lehet felajánlani böjtöt, jócselekedeteket vagy valamilyen szenvedést is.

A vallások

off Borzasztó! itt tartunk. A bolsevik terror ideológiája megtette hatását. Nálunk sokan semmit nem tudnak a vallások lényegéről. Iszonyat.:((( És ami a legszomorúbb: valószínűleg a világon talán a legrosszabb helyen állunk. Lengyelország is azt a horror bolsevik-terrort kapta: mégis gyönyörűen tartja magát vallás téren.

És - ha tetszik, ha nem: ez bizony összefügg, hogy a fekete statisztikákban is olyan "élenjárók" vagyunk. Öngyilkosság, alkohol, pszichiátriai betegségek, válások, abortuszok, korai halálok.

*

Kérdező.

Az összes vallás (!) lényege: hogy juthatok közelebb Istenhez (ill. ahol nincs személyes I. a legmagasabbhoz, a buddha-tudatállapothoz).

(aki nem hiszi Istent, annak ez nem kérdés, az nem vallásos)

A vallások két nagy csoportja van, abból a szempontból, amit kérdeztél.

1. Ádozati vallások (hindu, zsidó, a sámánisztikus vallások stb)

2. Lemondás alapú vallások (buddhista, keresztény)

Ez - a hívő szempontjából nagyon nagy különbség. Az áldozati alapúnál a hívő a közvetítőhöz megy(pap, sámán) és az áldozatot mutat be- és ennek révén jut közelebb a hívő Istenhez.

A lemondás alapúnál - az áldozatot a hívő teszi meg - a lemondással- és ennek révén az életét a Létbe emeli. Istenhez. A szakrális szertartások, az oltár ebben az esetben ezt segítik.

A pap itt is közvetítő, a szertartás híd, amely segíti a hívőt Istenhez

(a buddha -tudatállapothoz).

Az oltárnak minden esetben nagyon tisztának, szépnek kell lenni. A felajánlások is mind az előbb leírtakat segítik- a hívő lelkében. Tehát ez nem Istennek kell, a hívőnek kell. A gabona, stb - részeben a két csoport átfedése is - (annak nyoma, hogy a sámán áldozatot hoz, az segít).

A gyertya: ahogy az anyag fénnyé és hővé alakul - úgy kell nekünk is az anyagot, a testünket is átszellemiesíteni.

Mert ez, Istenhez közeledni nehéz testi-lelki-szellemi munka. Ragaszkodunk a vágyainkhoz, egoizmusunkhoz, hibáinkhoz, sőt, még a betegségeinkhez is. Segíteni kell, egymásnak is. Mindenkinek a szellemi emelkedését segíteni kell. A buddhistáknál, keresztényeknél ez alapvető morális törvény.

-a.a

Szia!

Szerintem nagyon jó kérdést tettél fel. Az áldozat témája olyan kérdés, amit ha valaki megért, akkor az egész megváltás témája világos lesz számára. A Szentírás szerint az első áldozatra maga Isten tanította meg az embert Édenben, közvetlenül a bűneset és az un. ősevangélium kihirdetése után. A felszínes olvasónak fel sem tűnik ez a kis utalás, ami arról szól, hogy Isten "felöltöztette" az embert, méghozzá bőr ruhákba. A következő utalás már Kain és Ábel története, ahol azt olvassuk, hogy Isten elfogadta Ábel áldozatát, de nem fogadta el Kain áldozatát. Vajon miért? Vajon Istennek volt szüksége az áldozatra? Szó nincs róla!

Az áldozatra az embernek volt szüksége, hogy megútálja a bűnt, és többé ne kövesse el azt. Az áldozatok minden esetben a Megváltóra utaltak, ezért kellett hibátlannak lenniük. Mi volt a helyes áldozat, és hogyan kellett azt gyakorolni? A bűnös fogott egy állatot, fejére tette a kezét és ráolvasta a bűneit, majd saját kezével véget vetett annak az állatnak, és teljesen elégette azt. Kegyetlen lecke, de hatásos, mert aki az állat szemébe néz, az soha nem fog többé bűnt elkövetni. Minden állat Krisztust jelképezte, aki megváltotta az életével az embert, hogy élhessen.

Kain nem így áldozott, ő terményeket hozott, Isten ezért nem fogadta el az áldozatát.

Üdv. Péter

A buddhista hagyományban a következő felajánlásokat tesszük:

víz (első csésze), víz(második csésze), rizshalom virággal (harmadik csésze), rizshalom füstölőszerrel (negyedik csésze), mécses (gyertyatartó), illatos víz (ötödik csésze), rizshalom süteménnyel (hatodik csésze), rizshalom kagylóval (hetedik csésze).

Több síkja van a felajánlás tételének.

A felajánlást szimbolikusan tesszük a három idő (múlt, jelen, jövő), három drágaságainak:

Buddha

Dharma

Szangha

víz, étek, fény-meleg, alapvető fontosságúak az életünkben. Ilyen alapvető dolog a vallásosság is. E nélkülözhetetlen dolgok felajánlása a szellemi - hagyományvonal oltárán, emlékeztet bennünket, a Tanítások nélkülönözhetetlenségére.

Test, beszéd, tudat. A buddhizmusban ez a három kapu amelyen keresztül jó, rossz vagy semleges tetteinket elkövetjük. Amikor az oltárt takarítod, illetve a felajánlásokat megteszed a testedet használod. Közben imát mondasz a beszédedet használod, illetve felidézed a hétköznapi dolgoktól való elszakadás, a triviális-profán értelem meghaladásának szellemét, a tudatodat használod. Ez a test a beszéd és a tudat tisztulásával jár. Ahogy profán elmével felfoghatatlan a szakrális jelentés, éppígy a profán cselekedetek szintjén felfoghatatlan a szakrális cselekvés. A felajánlás tétel ebben az értelemben értelmetlen, túl van a racionalitáson. Az ember érzelmeivel és érzékeivel dolgozik.

A vallásos lényeg nem szintelen-szagtalan-íztelen-testetlen elvként jelenik meg, hanem áthatja a tapasztalásunkat: a színpompás virág, a szálló illat, a szelíd fény, mind-mind érzéseket hangulatokat idéznek fel. A tapasztalásod központjába a szépet helyezed. Az Igaz = lényeg és a Szép=megnyilvánulás közötti ellentmondást feloldod, integrálod e területeket. Így lesz a szép, igaz és az igaz szép.

Másik szinten az étek, sütemény: a testet, földet, tapintás-érzéket, egyenlőség bölcsességét, a nyár időszakát, a dél égtáját és napszakát, adakozást szimbolizálja, a víz: az érzelmeket-érzéseket, az égi földi vizeket, a tükör-bölcsességét szimbolizálja, a tűz, a megismerést, a meleget-fényt, a látást a füstölő a levegőt, a karmikus késztetéseket etc, a kagyló a tudatot, a teret, a hangokat etc

Nem írtam le mindegyiknél mit, a lényeg az hogy a tapasztalati világ egészét megjelenítik. a személy és a mindenség szintjén is.

A felajánlásban először mindez tudatossá válik, a test, beszéd, elme szintjén, majd felajánlásra kerül a Megvilágosodottaknak akik már kívül vannak a szenvedés birodalmán. Ezáltal tudatosítod, hogy te is oda tartasz, illetve végső szinten elmédbe idézed, hogy minden lény potenciálisan, Buddha, egy tökéletes és csodálatos birodalomban.

Profánabb szinten az a kérdés, ha netán egy megvilágosodott személy látogatna hozzánk mi mindennel örvendeztetnénk meg, nos a tibeti -buddhista hagyományban: ivó és mosdó vizet ajánlanánk fel neki, meg virágokkal kedveskednénk és füstölővel és fénnyel, illatos fürdővízzel, étekkel, és dallal-muzsikával (ezt szimbolizálja a kagyló /tibetben kagylóból készítik a kürtöket/ persze a kagyló a dákinit a női elemet is szimbolizálja, tehát befogadó-figyelmünket) is felajánlanánk.

Mindez még ennél is összetettebb. Ez csupán a felület. Vannak még, mandalák, tormák és sok egyéb felajánlás is.

Üdv.