Milyen vallások tiltják a vérátömlesztést?

Jehova tanúi...

fanatikus szemellenzős szekta

Mennyire biztonságos a vérátömlesztés?

Egy gondolkodó ember, mielőtt aláveti magát bármilyen komoly orvosi eljárásnak, tudni szeretné az előnyöket és az esetleges veszélyeket. Mi a helyzet a vérátömlesztéssel? Ez ma a gyógyítás egyik fontos eszköze. Sok orvos, aki komolyan odafigyel betegére, nemigen tétovázik a vérátömlesztéssel kapcsolatban. Az élet adományának nevezik a vért.

Milliók adnak vagy fogadnak el vért. Kanadában 1986—87-ben a 25 milliós lakosságból 1,3 millió donor volt. „A legutóbbi olyan évben, amelyre vonatkozóan az adatok rendelkezésünkre állnak, csupán az Egyesült Államokban 12—14 millió egység vért használtak fel átömlesztésre.” (The New York Times, 1990. február 18.)

„A vér mindig is egy kicsit ’mágikus’ dolog volt” — jegyzi meg dr. Louise J. Keating. „A gyakorlati alkalmazás első 46 évében az orvosok és a laikusok egyaránt biztonságosabbnak gondolták, mint amilyen valójában volt.” (Cleveland Clinic Journal of Medicine, 1989. május) Mi volt a helyzet akkor, és mi a helyzet most?

Még 30 évvel ezelőtt is úgy tájékoztatták a patológusokat és a véradóközpont személyzetét: „A vér dinamit! Képes sok jót és sok bajt csinálni. A vérátömlesztés okozta halálozások száma ugyanannyi, mint amennyi az éteres érzéstelenítésekből vagy a vakbélműtétekből származik. Azt mondják, kb. 1000—3000, de az is lehet, hogy 5000 vérátömlesztésre jut egy haláleset. Egy beszámoló szerint London területén minden 13 000 palack vér átömlesztése közül egy a beteg halálával végződik.” (New York State Journal of Medicine, 1960. január 15.)

Vajon kiküszöbölték azóta a veszélyeket, és biztonságosnak tekinthető a vérátömlesztés? Legyünk őszinték, minden évben százezreknél vált ki kedvezőtlen reakciót a vér. Sokan meghalnak. Az előző megjegyzéseket figyelve, eszedbe juthatnak különböző vér terjesztette betegségek. Mielőtt ezeket megvizsgálnánk, nézzünk néhány kevésbé ismert kockázatot.

Évekig állították a szakértők, hogy a vér életeket ment. Az orvosok talán azt mondják, hogy valakinek, aki akut vérveszteségben szenvedett, vérátömlesztést adtak és jobban lett. Némely ember ezért talán szeretné tudni: ’Gyógyászati szempontból mennyire tekinthető bölcsnek vagy esztelennek a keresztény állásfoglalás?’ Egy gondolkodó személynek figyelembe kell vennie a lehetséges előnyöket és az esetleges kockázatokat, mielőtt bármely komoly orvosi eljárást fontolóra venne. Mi a helyzet a vérátömlesztéssel? A valóság az, hogy a vérátömlesztés sok veszélyt rejt magában. Néhány ezek közül végzetes lehet.

Dr. L. T. Goodnough és Dr. J. M. Shuck nemrégiben a következő megjegyzést tette: „Az orvosi társadalom régóta tudatában van annak, hogy míg a vérellátás olyan biztonságos, amennyire csak azzá tudjuk tenni, addig a vérátömlesztés mindig kockázattal jár. A vérátömlesztések leggyakoribb komplikációja továbbra is: non-A és non-B hepatitis (NANBH); más lehetséges komplikációk: hepatitis B, alloimmunizáció, transzfúzió-reakció, immunológiai megszüntetés és vas túltermelés.” E komoly veszélyek közül csupán egyet mérlegelve ’komolyan’ a beszámoló hozzáteszi: „Előreláthatólag [egyedül az Egyesült Államokban] évente megközelítőleg 40 000 emberben alakul ki az NANBH vírus, és ezeknek mintegy 10 százalékából fejlődik ki cirrhosis és/vagy hepatoma [májrák]” (The American Journal of Surgery, 1990. június).

14 Mivel a vérátömlesztésből megkapható betegségek kockázata egyre szélesebb körben válik ismertté, az emberek ismét megfontolják a vérátömlesztésről alkotott véleményüket. Például 1981-ben, miután rálőttek a pápára, kórházi kezelést kapott, majd hazaengedték. Később azonban visszavitték két hónapra, és az állapota olyan súlyos volt, hogy a gyógyulás reménytelennek tűnt. Miért? Citomegalovírus fertőzést kapott a neki adott vértől. A gondolkodó emberek eltűnődhetnek, hogy ’ha még az a vér sem biztonságos, amit a pápának adtak, mi a helyzet azokkal a vérátömlesztésekkel, amit nekünk, átlagembereknek adnak’?

’De hát nem tudják kiszűrni a vért a betegségek tekintetében?’ — kérdezhetné valaki. Nos, figyeljük meg például, hogy a hepatitis B szűrésére vonatkozóan a Patient Care (1990. február 28.) kimutatta: „A vérátömlesztés után kapott hepatitis elterjedtsége csökken a vér [erre vonatkozó] világméretű kiszűrésének köszönhetően, de a vérátömlesztés utáni hepatitis esetek 5-10 százalékát még mindig a hepatitis B okozza.”

Az ilyen tesztelés tévedhetősége egy másik vér szülte betegségből is látható — ez az AIDS. Az AIDS járvány a maga hevességével ráébresztette az embereket a fertőzött vér veszélyére. Természetesen ma már vannak tesztek, amelyekkel megállapítható a vírus jelenléte a vérben. Mindamellett nem szűrik meg mindenhol a vért, és úgy tűnik, hogy az emberek évekig hordozhatják vérükben az AIDS-vírust anélkül, hogy az a legújabb vizsgálati módszerekkel kimutatható lenne. Így hát olyan vértől kaphatnak a betegek AIDS-t — és kaptak is már —, amelyet megszűrtek és jónak nyilvánítottak!

Dr. Goodnough és dr. Shuck megemlítette még az „immunológiai megszüntetés”-t is. Igen, a bizonyítékok azt igazolják, hogy még a megfelelően párosított vér is károsíthatja a páciens immunrendszerét, megnyitva az utat a rák és a halál előtt. Egy kanadai tanulmány szerint „a fej- és nyakrákos betegek közül azoknál, akik vérátömlesztést kaptak a tumor eltávolításakor, később jelentős csökkenés volt tapasztalható a védettség állapotában” (The Medical Post, 1990. július 10.). A Dél-Kaliforniai Egyetem orvosai erről számoltak be: „A gégerák esetében 14 százalékos volt a visszaesési arány azoknál, akik nem kaptak vért, és 65 százalékos azoknál, akik kaptak. A szájüreg-, a garat-, az orr- és az arcüregráknál a visszaesési arány 31 százalékos volt átömlesztés nélkül és 71 százalékos átömlesztéssel” (Annals of Otology, Rhinology & Laryngology, 1989. március.) A megszüntetésnek kitett immunrendszer, úgy tűnik, azt a tényt is aláhúzza, hogy azoknál sokkal valószínűbb a fertőzés kialakulása, akik műtét közben kaptak vért.

Talán már hallottál arról, hogy Jehova Tanúi nem fogadják el a vértranszfúziót. Elgondolkodtál már azon, hogy miért nem?

Gyakran félreértik ezt a szentírási álláspontot. Az emberek olykor azt feltételezik, hogy Jehova Tanúi minden orvosi ellátást visszautasítanak, vagy hogy egyszerűen nem értékelik az életet. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. Jehova Tanúi a lehető legjobb orvosi ellátást szeretnék maguknak és a családtagjaiknak, de vér nélkül. Miért?

Álláspontjuk egy alaptörvényre épül, melyet Isten adott az emberiségnek. Közvetlenül Noé napjainak Özönvize után Isten megengedte Noénak és a családjának, hogy megegyék az állatok húsát. De egyvalamit kikötött: a vért nem fogyaszthatják el (1Mózes 9:3, 4). Az összes rasszhoz tartozó összes ember Noé leszármazottja, ezért ez a törvény az egész emberiségre érvényes. Sohasem lett visszavonva. Több mint 800 év múlva Isten megerősítette ezt a törvényt Izrael nemzetének, elmagyarázta nekik, hogy a vér szent, és a lelket, vagyis magát az életet jelképezi (3Mózes 17:14). Több mint 1500 évvel ezután a keresztény apostolok megparancsolták minden kereszténynek, hogy ’tartózkodjon a vértől’ (Cselekedetek 15:29).

Jehova Tanúi azt gondolják, hogy teljesen lehetetlen tartózkodni a vértől úgy, hogy közben a transzfúzióval bejuttatják azt a testbe. Ezért ragaszkodnak az alternatív kezelési módokhoz. Ezen szentírási álláspontjuknak köszönhetően sokszor magasabb színvonalú orvosi kezelésben részesülnek. Kétségtelenül ezért kér vér nélküli orvosi kezelést sok olyan személy is, aki nem Jehova Tanúja.

A kérdezőnek:

a mentősök nem adnak vért! Egészségügyis vagyok, bocs.

Ma már kedves kérdező, a fenti hosszabb ismertetőnél is sokkal kevesebb a probléma bárki esetében, aki vér nélküli kezelést szeretne magának. Mert bizony egyre többen ismerik fel, hogy amit Jehova Tanúi elértek az orvosi kezelések során, az mindenkinek az előnyére válik. Jó néhány klinika orvosai igyekeznek minden pácienst vér nélküli, alternatív kezelésben részesíteni, mert sokkal biztonságosabbnak bizonyult!

Éjszakás vagyok, nem tudok ellenőrizhető infó anyagot irni, csak reggel. A lényeg, ma már az orvostársadalom egy jelentős része felismerte, amit még a laikus emberek nagy része nem, vagyis hogy a Tanúk és sokan mások is, egyértelműen jobb egészségügyi ellátásban részesülnek a döntésük miatt azoknál, akik elfogadják a vért!

Valójában nem a vér elutasítása a kockázatos.

„Miközben a társadalom egyre nagyobb összegeket fordít arra, hogy soha nem tapasztalt mértékben tegye biztonságossá a vérkészletet, úgy véljük, hogy a betegek még mindig igyekeznek elkerülni az allogén [donortól kapott] transzfúziót, egyszerűen azért, mert a vérkészletek sohasem lesznek teljesen biztonságosak” — írja a Transfusion című folyóirat.

„A vértranszfúzió alapjában véve nem jó, s mi nagyon határozottan igyekszünk, hogy senkinél se kelljen alkalmaznunk” — jelenti ki a San Franciscó-i (Kalifornia) dr. Alex Zapolanski. Ezt 10 éve írták, azóta már sok helyen egyáltalán nem alkalmazzák!

Az ottawai (Ontario, Kanada) dr. Paul Gully például ezt az észrevételt teszi: „ A hepatitis G egy újonnan meghatározott RNS-vírus; történt már olyan, hogy transzfúzió útján kapta el valaki, de jelenleg ismeretlen, hogy ennek mekkora a kockázata.”

Egy további veszélyről számolt be a Time magazin orvosi különkiadása: „ A transzfúzió . . . elnyomhatja az immunrendszer működését, s emiatt a beteg fogékony lesz a fertőzésekre, lassabban gyógyul, és tovább tart a felépülése.”

Ehhez fűzném hozzá, hogy sok rákos betegnél a sebészi beavatkozáskor ha alkalmaznak vérátömlesztést, akkor kb. 60-70%-os a visszaesés, ha meg nem, akkor csak 20-30%-os!

Szerintem van különbség.

Jó lenne ezeken elgondolkozni azoknak is, akik köpködni jöttek ide.

Sohasem voltak megalapozottak azok a média által szélsőségesen felfújt vádak, amelyek ezeket az eljárosokat kereső emberekről szóltak, de ma már még annál is kevésbé igazak!

Nem beszélve arról, hogy a mortalitás sokszor megfigyelhetően éppen kevesebb az alternatív orvosi kezeléseknél, és összességében sokkal kevesebb a komplikáció, szövődmény, ami kevesebb utóápolást igényel, vagyis lényegesen kevesebb az összköltség!

Vérzés megszüntetése és elkerülése vérátömlesztés nélkül

1. Sebészeti eszközök:

a) Elektrokauter

b) Lézersebészet

c) Argon-elektrokoagulátor

d) Sugársebészet gammakés

2. Belső vérzés megtalálására és megszüntetésére alkalmazott módszerek és eszközök:

a) Endoszkópia a belső vérzés helyének megállapítására

b) Rugalmas, szívásra alkalmas koagulátor-elektród (Papp, J. P., JAMA, 1976. november 1. 2076—2079. oldal)

c) Ütőeres embolizáció (JAMA, 1974. november 18. 952—953. oldal)

d) Szabályozott alacsony vérnyomás (a vérzés megszüntetésig)

e) Szövetragasztó anyagok (Dr. S. E. Silvas, MWN, 1977. szeptember 5.)

3. Műtéti és érzéstelenítő eljárások:

a) Hipotenzív érzéstelenítés (a vérnyomás csökkentése)

b) Hipotermia (a testhőmérséklet csökkentése)

c) Műtét alatti vérhígítás

d) Műtét alatti vérfelszívógépek, például „sejtmentők”

e) Gondos vérzéscsillapítás és műtéti eljárás

f) Nagyobb számú sebész közreműködése a műtéti idő lerövidítése végett

4. Megfigyelést biztosító készülékek:

a) Transzkután oxigénmonitor

b) Oximeter

5. Térfogatnövelők:

a) Kristályos oldatok

1. Ringer-laktát oldat (Eichner, E. R., Surgery Annual, 1982. január, 85—99. oldal)

2. Fiziológiás sóoldat

b) Kolloidok:

1. Dextrán

2. Zselatin (Howell, P. J., Anaesthesia, 1987. január, 44—48. oldal)

3. Hetastarch

6. Kémiai vérzéscsillapítók:

a) Avitene

b) Gelfoam

c) Oxycel

d) Surgicel

e) Sok egyéb

7. Gyógykezelés alacsony hemoglobinszint esetén:

a) Oxigén

b) Oxigén-túlnyomásos kamra (Hart, G. B., JAMA, 1974. május 20. 1028—1029. oldal)

c) Vasdextrán (Dudrick, S. J., Archives of Surgery, 1985. június, 721—727. oldal)

d) Folsav

e) Erythropoietin — csontvelő stimuláló vérképzést elősegítő

f) Anabolikus szteroidok, például decadurabolin vagy szintetikus növekedési hormon

g) B12 vitamin intramuszkuláris injekció formájában

h) C-vitamin

i) E-vitamin (különösen újszülötteknél)

8. Külső beavatkozások:

a) Vérzésnél:

1. Közvetlen elszorítás

2. Jeges pakolás 3. A testhelyzet beállítása (például a sérült láb magasba emelése, hogy kisebb legyen a vérzés)

b) Sokkos állapotban:

1. Végtag vérzésénél nyomókötés alkalmazása

2. A beteg rázásmentes szállítása

3. Mindkét láb magasba emelése a normális vérnyomás biztosítása végett

9. Gyógyszerek a vért elutasító betegek számára:

a) DDAVP desmopressin (Kobrinsky, N. L., Lancet, 1984. május 26. 1145—48. oldal)

b) E-aminokapronsav (Schwartz, S. I., Contemporary Surgery, 1977. május, 37—40. oldal)

c) K-vitamin

d) Bioflavonok (Physician’s Desk Reference)

e) Karbazon-króm-szalicilát

f) Tranexamsav (Transfusion Medicine Topic Update, 1989. május)

g) Danazol

10. Más szempontok:

a) Enyhe vérnyomás-csökkentés körülbelül 90-100 Hgmm-re, elállíthatja a vérzést természetes véralvadás formájában a sérült ütőérben

b) Tudományos értelemben immár nem megalapozott az az állítás, hogy egy műtét elvégzéséhez a hemoglobinszintnek minimum 10 g-nak kell lennie

c) Műtött betegek 1,8 g hemoglobinszinttel is életben maradtak (Anaesthesia, 1987. 42. kötet, 44—48. oldal)

d) Az alacsonyabb hemoglobinszint kisebb vérviszkozitást von maga után, ez viszont csökkenti a szív megterhelését és javítja a szövetek perfúzióját és oxigenációját.

Azok, akik ítélkezni akarnak jól teszik, ha elolvassák ezeket a sorokat! Mert a tájékozatlanságukról és a félretájékozottságukról már bizonyságot adtak.

Ha a vérveszteség gyors és nagymértékű, a vérnyomás erősen csökken, és a beteg sokkot kaphat. A legszükségesebb feladat a vérzés megállítása, és a keringő folyadék mennyiségének visszaállítása a szervezetben. Ez egyrészt a sokk megelőzését szolgálja, másrészt a megmaradt vörösvértestek és más komponensek keringését tartja fenn.

A hiány pótolható teljes vér vagy vérplazma felhasználása nélkül is. Különböző, vért nem tartalmazó folyadékok jól alkalmazhatók a mennyiség növelésére. A legegyszerűbb a sóoldat, amely nem drága, és anyaga a vérünkkel is összeegyeztethető. Vannak más, különleges tulajdonságú folyadékok is, mint például a dextran, a haemaccel, és a Ringer-laktát oldat. A glikol-oldat (HES) szintén alkalmas a mennyiség növelésére, és „nyugodtan ajánlható azoknak a(z égési sérült) betegeknek, akik ellenzik a vérkészítményeket” (Journal of Burn Care & Rehabilitation, 1989. január—február). Ezeknek a folyadékoknak egyértelmű előnyeik vannak. „A kristályoldatok [például a normál sóoldat, vagy a Ringer-laktát oldat], a dextran és a HES nem mérgezőek, nem drágák, könnyen elérhetőek, szobahőmérsékleten tárolhatók, nem igényelnek előzetes összeférhetőségi tesztet, és mentesek a vérátömlesztéssel átvitt betegségek kockázatától” (Blood Transfusion Therapy — A Physician’s Handbook, 1989).

Felteheted a kérdést: „Miért működnek jól a vért helyettesítő folyadékok, amikor nekem vörösvértestekre van szükségem ahhoz, hogy a szervezetem oxigénellátása zavartalan legyen?” Mint már említettük, vannak tartalékaid az oxigénszállításban. Ha vért vesztesz, beindul egy csodálatos kiegyenlítő mechanizmus. A szíved minden dobbanással több vért pumpál a megszokottnál. Mivel a hiányzó vért megfelelő folyadékkal helyettesítették, a hígított vér könnyebben áramlik még a kis véredényekben is. A kémiai változások következtében a szövetek számára több oxigén szabadul fel. Ez az alkalmazkodás olyan hatásos, hogy ha vörösvértesteidnek csupán a fele marad is meg, az oxigénszállítás a normálisnak még akkor is mintegy 75 százaléka lehet. A beteg nyugalmi állapotban a vérében levő oxigénnek mindössze 25 százalékát használja fel, és a legelterjedtebb altatások csökkentik a test oxigénszükségletét.

Ezek az információk a 90-es évek elejéről valók, el lehet képzelni, hogy ma mennyit bővült a lista!

És az is érdekes, hogy már a nagyon korai időkben is lehetett biztonságosan vér nélkül kezelni a betegeket. Csak szándék kérdése volt! Sok orvos már 20-30-40 évvel ezelőtt is sikeresen gyógyított embereket szinte minden körülmények között.

A gyakorlott orvosok segíthetnek azon, aki vért vesztett, és így kevesebb vörösvérteste van. Ha a folyadék mennyisége visszaállt, adhatnak magas koncentrációjú oxigént. Ez az eljárás több oxigént tesz a szervezet számára elérhetővé, és gyakran figyelemre méltó eredményeket hoz. Brit orvosok ezt a módszert alkalmazták egy olyan asszonynál, aki igen sok vért veszített, s ezáltal a hemoglobinszint 1,8 gramm/deciliterre csökkent. Eredményesen kezelték . . . magas koncentrációjú oxigén belélegeztetésével és nagy mennyiségű zselatin oldat [Haemaccel] transzfúziójával” (Anaesthesia, 1987. január). A beszámoló elmondja, hogy akut vérveszteség esetén másokat is sikeresen kezeltek túlnyomásos oxigénkamrákban.

Az orvosok azt is elősegíthetik, hogy a beteg szervezete több vörösvértestet termeljen. Hogyan? Úgy, hogy vastartalmú készítményeket adnak neki (izomba vagy vénába), ami segíthet a szervezetnek a normál időnél három-négyszer gyorsabban létrehozni a vörösvértesteket. Újabban létezik egy másik módszer is. A vesék előállítanak egy erythropoietin (EPO) nevű hormont, ami a csontvelőt vörösvértest termelésére serkenti. Ma már van szintetikus (recombinant) EPO. Az orvosok adhatnak ebből anémiás betegeiknek, segítve ezzel a tartalék vörösvértest nagyon gyors termelését.

A gyakorlott, lelkiismeretes sebészek és aneszteziológusok még a műtét alatt is alkalmazhatnak vérmegtartó módszereket. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az olyan precíz műtéti technika, mint amilyen a vérzést minimálisra csökkentő elektrokauterizálás. Bizonyos esetekben a vért a sebbe folyva fel lehet szívni, szűrni és közvetlenül visszajuttatni a keringésbe.

Azok a betegek, akikre vért nem tartalmazó folyadékkal feltöltött szív—tüdőgépet kapcsoltak, az ebből származó vérhígulás miatt kevesebb vörösvértestet veszítenek.

És a segítségnek még más módjai is vannak. Például a beteg hűtésével csökkenthető a műtét alatti oxigénszükséglet. Létezik alacsony vérnyomáson történő altatás. Vannak a véralvadást kihasználó gyógymódok. Ismert a desmopressin (DDAVP), ami megrövidíti a vérzési időt. Már használják a lézer „szikét”. Meg fogod látni, hogy ez a lista egyre bővül majd, mert az orvosok és az aggódó betegek továbbra is keresik a vérátömlesztés elkerülésének lehetőségeit. Reméljük, hogy soha nem vesztesz nagy mennyiségű vért, de ha igen, a gyakorlott orvosok valószínűleg akkor is tudnak vérátömlesztés alkalmazása nélkül kezelni, hisz annak oly sok kockázata van.