A Mennyben is lesz az embernek szabad akarata? Ha igen, akkor mi gátolja meg majd abban, hogy ott ne vétkezzen?

"Aki pedig Krisztust követi, azt tudja jól, hogy nem csak Krisztusunkkal van ez így,"

De csak vele kapcsolatban van. Senki mással nincs. Ha így lenne Jézus világosan megmondta volna. Ehelyett, amit világosan megmondott az a következő: A halál után nincs 2. esély. Rögtön az ítélet következik. Mint ahogy János is világos feleletet tett arra: Nem ő Illés. Ha ő lett volna, nyilván megmondta volna.

Krisztussal "azonosulni": Ez kétértelmű. Ha arra érted, egyetérteni vele, őt követni, az természetesen helyes.

De te nem ilyen "azonosulásra" vágysz. Krisztus preegzisztenciáját önmagadra akarod vonatkoztatni, holott ez csak az övé. Ha pedig így érted, akkor már nem Krisztust követed, nem vele "azonosulsz", mint hiszed, hanem a Sátánnal.

A Carpe Diem mellett van még egy nagyon hasznos latin mondás: Nihil novi sub sole. (Nincs új a nap alatt) Ui. ezek a dolgok, viták, már 2000 éve lezajlottak, és lezajlanak, ismétlődnek 2000 éven át. Amióta a kereszténység létrejött, a különféle vallási elképzelések (amelyek egyáltalán nem tartoznak hozzá) megpróbálnak beleszivárogni. Aztán meg jön a vád, mikor be van bizonyítva, hogy ennek a kereszténységhez semmi köze, hogy "de a Szentírásnak igen, csak az Egyház ezeket kitiltotta belőle, pedig bennne voltak...stb" Nos Szentírásnak ugyanúgy semmi. És ez már 2000 éve be van bizonyítva.

Szent Jusztinosz életéből linkelek egy kis olvasnivalót, nagyon hasznos lesz:

V. Előlét és lélekvándorlás - Hitt benne a korai Egyház ?

*

A származás szerinti változat ...

Az ezoterikus szellemi iskolák, a boszorkányok és a keleti misztika hívei gyakori állítása szerint a korai keresztény egyház is hitt a lélekvándorlásban (transzmigráció), a mormonok szerint pedig a lélek előlétében (preegzisztencia). Azt állítják, hogy ezek a tanok az eredeti keresztény hit részei voltak, és a mai kereszténységből is csak azért hiányoznak, mert egyes 4-6. századi zsinatokon eretnekségnek nyilvánították őket. Mindenesetre érdemes utánajárni annak, hogy valójában hogyan gondolkodott a korai egyház az előlétről és a lélekvándorlásról. Ezért a jelentős 2-4. századi egyházatyák írásaiból és a zsinatok döntéseiből a források pontos megjelölésével, a megértéshez szükséges minimális kommentárral az összes olyan fontos szövegrészletet közöljük, amelyben ez a téma egyáltalán előkerül.

Jusztinosz

Palesztinai születésű, Rómában tanító filozófus, vértanú (Kr. u. 100- 165).

Párbeszéd a zsidó Trifónnal (Dialogus, Ókeresztény Írók 8. kötet, 133-311. oldal)

Művének elején arról ír, amikor még platonista filozófushallgatóként egy ismeretlen, keresztény öregúrral beszélgetett. Témájuk a platóni filozófia volt, és Jusztinosz akkori meggyőződése, a lélekvándorlás is szóba került.

II.6. Nagyon megfogott elgondolásuk a testetlen lényekről, az ideák szemlélete szárnyat adott gondolataimnak, rövid idő alatt bölcsnek hittem magamat, és balgán azt reméltem, hogy hamarosan meglátom az Istent, Platón filozófiájának ugyanis ez a végső célja. (...)

IV.2. - Miben mutatkozik meg az Istennel való rokonságunk? - kérdezte. Avagy a lélek isteni valóság és halhatatlan, része a királyi értelemnek? Hogyan látja az Istent? (...)

IV.4. - Most inkább arra felelj nekem, hogy a lélek akkor lát-e, amikor a testben van, vagy amikor attól elválik?

IV.5. - Amíg emberi alakban van, addig is képes az értelem által erre - mondottam -, de sokkal inkább akkor, amikor a testtől megszabadul, mert önmagában lesz és eléri azt, amit mindenkor szeretett.

- És erre az állapotra emlékezik akkor, amikor az emberbe visszatér?

- Nem hinném - mondottam.

- Mi hasznuk van azoknak, akik látták Istent, avagy mi az előnye annak, aki látta Istent, azzal

szemben, aki nemlátta Őt, ha az előbbi még csak arra sem emlékszik, hogy látta?

IV.6. - Nem tudom megmondani - válaszoltam.

- És akik méltatlanok erre a látásra, azokra miféle büntetés vár? - kérdezte.

- Valamely állat testét öltik magukra, és ez lesz büntetésük.

- Tudják, hogy miért jutottak ilyen testbe, és hogy ez büntetés?

- Nem hinném.

IV.7. - Akkor pedig semmi értelme nincs az ilyenfajta büntetésnek, mit nem nehéz belátni, mert úgyis mondhatnám, hogy nincsen semmiféle bűnhődés abban, ha valaki nem fogja fel büntetését.

- Valóban nincsen.

- Így tehát a lelkek nem látják az Istent, és nem is vándorolnak egy másik testbe, mert így tudatában kellene lenniük, hogy büntetés alatt állnak, és félnének attól, hogy bármi módon a legkisebb bűnt is elkövessék, csak ezután már büntetésre ne jussanak. (...)

Jusztinosz a beszélgetést folytatva az öreg más érveit is elfogadta, és végül kereszténnyé lett. Miután ezeket röviden elmesélte Trifónnak, vele is megkezdte a Párbeszédet. Sokkal később, a Krisztusról szóló beszélgetésben előkerül Illés és Keresztelő János "esete" is.

XLIX.3. - Ugyanígy a mi Urunk is - mondottam -, tanításában ránk hagyta mint jövő eseményt, beszélt Illés eljöveteléről, és mi hisszük, hogy ez meg fog történni, mikor az egekből dicsőségben érkezik a mi Urunk Jézus Krisztus, kinek első eljövetelét megelőzte a hírnök, Isten Illésben levő lelke, Jánosban, nemzetetek prófétájában, de utána már más próféta nem tűnt fel nálatok. (...)

XLIX.5. Ezért a mi Krisztusunk még a földi életben így szólt azokhoz, akik azt mondották, hogy a Krisztus előtt Illésnek kell eljönnie: Illés csakugyan eljön és helyreállít mindent, de én azt mondom nektek, hogy Illés már el is jött, de nem ismerték fel őt, hanem kényük-kedvük szerint bántak vele (Vö. Mt 1 7, 1 2). És megírták azt is, a tanítványok akkor megértették, hogy ő Keresztelő Jánosról mondotta ezeket.

XLIX.6. Itt közbevágott Trifón:

- Különösnek tartom, mikor azt mondod, hogy Illésben is és Jánosban is ott volt a prófétai Lélek.

Erre én így válaszoltam:

- Te nem úgy látod, hogy ez Jézussal [Józsué!], Návé fiával is így volt, aki átvette a nép vezetését Mózes után, mikor Isten úgy rendelte Mózesnek, hogy kezét tegye fel Jézusra, és ezt mondta neki: A lélekből, amely benned van, átteszek ő rá (vö. Szám 27, 8).

XLIX.7. Mire ő :

- Valóban.

- Ahogy akkor történt, amikor Mózes még az emberek között élt - mondottam -, hogy az Isten a Lélekből, mely Mózesben volt, áttett Jézusba, úgy Isten meg tudta tenni, hogy abból, ami Illésben volt egykor, áttett Jánosba is ...

Fontos idézetek:

Sirák 48,12 "Illést elragadta a vihar, de szellemét megkapta Elizeus."

Mal 2,15 "Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll?"

"Először is én nem vágyom semmire, mivel a vágy az hiányon alapszik, aki pedig Istennel van, ott nemhogy hiány, de szükség sincsen..."

Akkor ezek szerint te még csak éhes vagy szomjas sem vagy? Sőt nem ismered a hideget sem, és mivel nem fázol nem vágysz egy meleg szobában lenni. Sőt te még a félelmet sem ismered! Hiszen a félelem is bűn szerinted. Tehát, ha valaki leélt egy tökéletes, bűntelen keresztényi életet, nem vágyott semmire (ami eleve lehetetlen a testi szükségletek miatt, de tegyük fel), és még a félelem sem környékezte meg soha, de úgy élete vége felé amikor épp az esti imádságát végzi, valaki hirtelen, csak úgy heccből egy sötét sarokból előugordva ráijeszt (merthogy az ijedelem a félelem egy fajtája). És huss, emiatt most lőttek az örök üdvösségnek, sőt mindennek, lehet újra megszületni, "tapasztalni", amíg majd még már megijeszteni sem lehet. XD

Te NEM vagy és NEM is lehetsz Istennel olyan értelemben, hogy a földi vágyaktól teljesen elszakadj. Ez csak azután lehet, ha valaki meghal. A földön újra és újra elbukik az ember, de az számít, hogy megbánja e. A vágy pedig önmagában nem rossz dolog, mert pl. arra vágyni, hogy Istennel lehessünk, vagy az üdvösségre vágyni, az igenis jó dolog. Mint ahogy arra vágyni, hogy lehetőségünk legyen valakinek segíteni vagy másokat szerethessünk, ezek szintén jó dolgok, pedig vágyakozásból erednek.

Pl. az általad is ajánlott Rómaiakhoz írott levélben is szerepel a "megigazultakra" vonatkozólag: "a lélek vágyódása ellenben élet és béke" Róm 8,6

Igazából a te "hited" (ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni) ugyanolyan "lapos", "unalmas", "semmilyen", mint a buddhizmus mennyországa, amelyben az a boldogság legfelsőbb foka, hogy nincs semmi.

"szóval nem is kimondott lélekvándorlásról beszélek, " <--->"a következő életében nem az előző személyi tudat születik újjá, hanem az egyén tapasztal ismét születést, "

Ez totál ugyanaz. DE ha meg is próbálom úgy értelmezni, ahogy feltételezésem szerint most gondoltatni akarod, ("a minden egy alapon"), akkor meg korábbi kijelentéseiddel megy szembe, ahol ugyanis, a reinkarnáció védelmére, az Írásban való szereplésének bizonyítására, a János-Illés esetet hoztad fel:

"ez az igehely szerintem egyértelműsíti a korábbi állításomat. ráadásul Isten igazságosságával menne "szembe", ha nem lenne az egyéneknek új lehetőség biztosítva, hogy elnyerhessék a mennyek országát. :)"

Itt ui. egyértelműen úgy használod az "egyén" kifejezést mint János ill. Illés "egyéniségét" (=személyiségét) Ui. az igehely lényege ebben az esetben éppen az lenne, hogy János egyenlő Illéssel. De persze ez nem így van, ezt be is bizonyítottam, mert amikor magát Jánost megkérdezték ő azt mondta, "nem ő Illés".

"és ezért van szükség az újbóli megszületésekre, hogy a rossz viselkedés visszahatásából megtanulva önként válaszuk a jót, belátásból, nem beletörődésből..."

De most mondtad, hogy "a következő életében nem az előző személyi tudat születik újjá", akkor mégis milyen "fejlődésen" mehet keresztül??? Milyen "tanulságot" vonhat le abból, amiről nem tud???

Ahogy Jusztinosz mondja: "nincsen semmiféle bűnhődés abban, ha valaki nem fogja fel büntetését". Másként: Nincs semmi féle fejlődés abban, ha valaki amikor egy új testben megszületik (az most részletkérdés, hogy ember vagy állat), nem tud semmit korábbi létezéséről.

Azt mondod, nem a platóni filozófia alapján állsz, ezt én sem mondtam, csak azt, hogy "hasonlítsz rá", méghozzá eléggé ahhoz, hogy amikor azt mondtam, "a lélekvándorlás tana idegen a kereszténységtől", erre te azt felelted: "és a Bibliától?" és felhoztad a János-Illés esetét, amit már kismilliószor elővettek az ókortól napjainkig. Érdekes egyébként az, hogy amikor én a kereszténységre (értve ebben a hagyományt is) hivatkozok, akkor te szembehelyezed vele az Írást. Amikor meg az Írásból bizonyítok, akkor azt mondod "Egyetlen helyen sem szerepel benne, hogy márpedig csak a Biblia az Isten szava".

Tehát hol a Bibliára, hogy a Kereszténységre, hol Jézusra hivatkozol, és ha az egyik alapján nem tudod magad bizonyítani, érvelsz, hogy még ott a másik kettő. Elárulom ez a 3 egy és ugyanaz. És ezek nem ütköznek egymással semmi lényegesben. Esetenként kiegészíthetik egymást, pl. a hagyományból tudjuk, Péter volt az első pápa. Az Írásból csak annyi derül ki, járt Rómában, térített, jelenléte pl. a páli levelekből kikövetkeztethető, így egészíti ki egymást az Írás és a hagyomány. De ebben nincs ellentmondás. Amikor viszont Jézusról beszélsz, szavait idézed, akkor csak az Újszövetségre és részben az Ószövetségre támaszkodhatsz. Minden, amit tett vagy mondott, itt van lejegyezve. Ettől függetlenül nem tartom kizártnak, sőt bizonyítottnak hiszem, és vallom, hogy Krisztus, szólhat még az emberekhez, mint ahogy a szenteknek megjelent (egyébként azért remélem odáig nem vetemedsz, hogy azt állítsd neked is) sőt új dolgokat is mondhat, de soha nem olyat, amelyek, a korábbiakkal ütközzenek. Mert akkor lelepleződik, mint a medjugorjei jelenés. És a tieiddel is ez a gond.

"Az újjászületés nélkül Isten igazságosságága kikezdhető, "

Akkor szerinted Isten már nem igazságos, mert nincs reinkarnáció??? Jób elvesztette gyermekeit, minden vagyonát, rettenetes betegségeket kapott, és még neki sem volt joga Istent igazságtalansággal vádolni, és te ezt megteszed, pusztán egy logikai eszmefuttatás kedvéért??? Holott lehet, hogy valójában jólétben és egészségben élsz? Holott lehet (mármint a magad szemszögéből fel kell, hogy merüljön néha), hogy nem is mondsz igazat?

Te úgy teszel, mint aki mindig érti, hogy Isten milyen, mit miért tesz, holott "Isten útjai kifürkészhetetlenek" ez azt jelenti, hogy az ember a legtöbb esetben képtelen arra, hogy megértsen mindent.

"viszont így tökéletesen igazságos, mert mindenkinek meg van adva a lehetőség, és mindenkinek biztosítva is van a lehetőség, és mindenkivel egyenértékűen van bánva, s persze mindenki arra kap visszahatást, ahogyan viselkedik a fejlődés során. :)"

És abban az esetben (mint ahogy van), ha nincs reinkarnáció és mindenkinek csak egy élete van, akkor miért nincs mindenkinek lehetőség adva? Miért van jobban akkor, ha mindenkinek több élete van? Ráadásul... eljön egy időpont amikor mindez (a születés és halál) véget ér: ez a végítélet. Mi van azzal a személlyel, aki a végítélet napjaiban született meg először és még nem volt előző élete? Ő akkor hátrányban lenne azzal a személlyel, aki mondjuk 10000 éve 90 évenként újjászületett!!! De még azzal szemben is, aki mondjuk csak 200 éve "születget"! És ha erre azt mondod, hogy mindenki egyenlő számban születik meg, akkor az egyszerűen nem igaz, mert az emberiség száma a történelem folyamán egyre csak növekedett, tehát ha minden lélek létezne a test és a világ születése előtt, akkor kezdetben nem jutna mindenkinek test, így egyesek hátrányban lennének azokhoz képest, akik már korábban elkezdtek úgymond "tapasztalni". De ugyanez a helyzet áll akkor is, ha egyes lelkek később születnek.

Valóban igazad van egyébként nem platóni filozófia a tiéd. Az egy konkrét normálisan (mégha tévesen is) lefektetett tan, volt eleje és vége, és legalább önmagával nem mondott ellent. De a te egyik mondatod ellent mond a másodiknak, a kettő egyyütt meg a 3.-at kezdi ki, és akkor még a 4.-et ki se mondtad.

A félelem kérdése:

A félelem szó számtalanszor előfordul a Szentírásban, és tudtommal egyszersem negatív értelemben. Legtöbbször feddőleg, az embereket javító célzattal: "Féljétek az Urat!" "Féljétek a poklot!" Pl. az általad ajálott Rómaiakhoz írott levelekben is szerepel 3-szor: "Isten félelme nincs szemük előtt" Róm 3,18 "Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj!" Róm 11,20

Jézus számtalanszor sorolja el a pokol kínjait. Ezek félelmet keltők. Magasabbrendű természetesen az, ha az ember képes arra, hogy nem félelemből teszi Isten parancsait. De erre csak Isten szentjei képesek. Kevesek. Az Ő vére pedig "sokakért kiontatott."

"de előre jelzem ez lesz az utolsó válaszom...megértésed előre is köszönöm."

Érdekes, nem is olyan régen még ezt írtad:

"szívesen társalgok efféle dolgokról. :)"

Ja ez még a materializmus vád idején volt, aztán jött egy hosszabb szünet, és a kimerítő, mindenre kiterjedő válaszom, amire már tényleg nem tudsz felelni.

Szóval amikor úgy tűnik "talán azzal koptathatom le, ha válaszolok és nem hagyom annyiban", akkor úgy teszel, mintha "szívesen", amikor meg belebuksz előre jelzed, "nem tudsz, majd válaszolni", így próbálod azt a látszatot kelteni, hogy "pedig talán tudnál..." PEDIG NEM TUDSZ.