Hogy lehet valaki boldog a Mennyben, ha a szerettei közben a Pokolban vannak?

Klassz paradoxon :D

De ha nem kötöd ki, hogy tökéletesen boldognak kell lenned a mennyben, akkor nincs feltétlenül ellentét, csak annyira van szükség hogy a mennyei boldogság - ami, mondani se kell. HATALMAS - nagyobb legyen a mérlegben, mint a szeretteid miatt érzett fájdalom.

Ha valaki azt mondja, hogy a mennyben tökéletesen, 100%-an boldog vagy, na akkot teljesen igazad van. Természetesen itt is lehetséges, hogy a mennyei boldogság képtelenné tesz a szenvedésre, vagy akár teljesen elfeledteti veled a szeretteidet, de ezzel már beavatkozna az ember gondolkodásába és az erkölcsbe. Következésképp tökéletes mennyei boldogság mindenki számára nem létezik, de legalábbis emberileg morálisan megkérdőjelezhető.

A pokolban nem sínylődik senki. A halált Krisztus például alvásnak mondja. A pokol (talán már elcsépelt, de igaz) a héber seol illetve a görög hádész szavak. Ennek a jelentése sír. Ez az a 'hely', ahol Isten nem emlékezik az emberről. Olyasmi, mint amilyen állapotban voltál mondjuk pár száz éve. Semmilyen. Nem léteztél. A legborzalmasabb hely az élet után, ha nincs életed. Szerintem.

Hogy mi lesz az üdvözűltekkel, ha mondjuk valaki, akit szeret, közel áll hozzá, de nem akarta az életet Krisztus uralkodása alatt?

Erről egy páratlan jövőbeli kijelentés tesz bizonyságot.

A jelenések könyve:

"Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet." Jel 7:17

"És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.

És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. " Jel 21:3-5

Hogy hogyan töröl le minden könnyet a megváltottakról? Miért sírhatnak? Szerintem ha egy sírást le kell törölni, az bánat miatti sírás. Nem hinném, hogy azért bánkódnának, mert üdvözűltek.

Szerintem az elvesztettekért sírhatnak. Szerintem úgy lehet letörölni ezt a bánatot, hogy megmutatja az úr, hogy a legjobb 'döntés', ítélet volt felőlük, vagy mert ők maguk akarták így, vagy az életük, illetve az örök életük összeegyeztethetetlen lett volna az élettel. Természetesen nem tudom, de az igaz, hogy az üdvözűltek szeméről az Atya letöröl minden könnyet. Áldás és köszönet érte.

A válasz írója 85%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 20:25

A Biblia (furcsa módon) csak Máté evangéliumában használja ezt a kifejezést, és nem a pokolra, illetve nem köti össze konkrétan ezzel a szóval. Kezdem sorbavenni, ha nem gond:

.

.

.

"A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.

Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,

És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja. "

A kinek van füle a hallásra, hallja. Aki kicsit jártas Krisztus példázataiban, az tudja, hogy ezt a mondatot mindig jelképrendszerű példázatai után mondja. De elgondolkodtató az első mondat is: "A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén. " A konkoly sem ég sokáig...

.

.

.

"Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;

Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.

Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.

És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. "

Mi megértettük?

.

.

.

"És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. "...."Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." Előre kijelentette hogy példázatot mond, hogy megértsük.

.

.

.

"Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,

És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. "

Akit kettévágnak, az sír és fogcsikorgat?

Üdv: én lászló

A Jelenések 20. rész elég egyértelműen kijelenti, hogy 1. az Istent, a megváltást életükben nem elfogadó halottak jelenleg a pokolban vannak, 2. az ítélet után mindnyájan részesülnek a második halálból, ami a tűznek tava (gyehenna). Tehát az igaz, hogy amikor az igazak a Mennyben lesznek, akkor a halottak nem a pokolban lesznek már az ítélet után, hanem a tűznek tavában:

Jelenések 20:10-15.

"10És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké. 11És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. 12És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten elõtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek [könyve;] és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. 13És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. 14A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. 15És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték."

Ez a rész teljesen világossá teszi, hogy azok, akik "nem találtatnak beírva" az élet könyvében, egy az egyben az ördög sorsában osztozik, a tűznek tavába vettetik.

Hogy hogyan lehet boldog az ember úgy, ha van olyan szerette, aki nem követheti a mennybe, ez tényleg jó kérdés, de már előttem is rámutattak, hogy Isten minden könnyet le fog törölni az üdvözültek szemeiről. Az Ő számára minden lehetséges. Valószínű, hogy az igazak látásmódja is megváltozik e tekintetben. Logikailag mindenképp ennek kell következnie, mert ha valaki bánatos lenne, vagy a szeretteit "ki akarná hozni" a pokolból, ahová Isten ítélete szerint kerültek, az Isten igazságosságának megkérdőjelezése lenne. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy azáltal lesz mindez elfogadhatóvá az igazak számára, hogy elismerik majd és teljesen egyetértenek Istennel abban, hogy igazságos a döntése. És hogy ennek még örülni is tudnak majd, azt Jézus szavai is alátámasztják: "Máté 19:29:

És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet." Mert százával és ezrével és millióival lesznek mérhetők a testvéreid, akiket szerethetsz és akik szeretni fognak.

De végül még valamit fontos hozzátenni: Isten mindazokat az embereket egyenként, akik a pokolban vannak és akik a gyehennára fognak vettetni, sokkal jobban szereti, mint ahogy bármelyikünk bármely hozzátartozóját. Úgyhogy az Ő számára lesz ez a legnagyobb veszteség és a legnagyobb fájdalom, és mégis azt mondja a Biblia, hogy Ő fogja a mi szemeinkről a könnyeket letörölni. Szerintem ez fantasztikus dolog. A jelen világban pedig imádkozni kell azokért az emberekért, akiket szeretünk, de nem fogadták még el Krisztust, hogy megtérjenek, és lehetőleg ne a pokolba kerüljenek.

Egyébként köszönöm a kérdést, nagyon elgondolkodtató!

"de hogy tudna bárki igazán boldog lenni, ha közben a szülei, a szerelme, a gyermekei, a barátai nincsenek mellette, mert a Pokolban sínylődnek."

Épp ez az, hogy miért érne bánat? A bánat a rossz és mivel tegyük fel a Mennyországban vagy, ahol nincs rossz csak tökéletes jó, akkor nem ismerheted a bánatot.

^Na de pont ez az: ha nem ismersz fájdalmat vagy bánatot még ha ez indokolt is lenne, akkor nem mondható hogy az a valaki még mindig "te" vagy. Te, abban az állapotban ahogy ma vagy, sosem tudnál napirendre térni a szeretteid elkárhozása fölött, nem igaz?

Az egy dolog hogy a saját megváltozásod árán örökre boldog lehetsz. (Ezt megteheted egy agyműtéttel és drogokkal is.) De akarnád ezt a fajta boldogságot? Akarnád elveszteni az összes fájdalmas vagy keserédes emlékedet, a tökéletesség kedvéért?

Leszögezem, hogy nem vitatkozom veled, csak a véleményemet fejtem ki, ami eltérhet másokétól és a helyestől is. :)

1. Isten dolga meghatározni, hogy kik állnak a "juhok", és kik a "kecskék" közé. (Máté 25:31-46.) Ez az igerész azt fejezi ki, hogy ez egy végtelenül igazságos ítélet lesz, ami felől még ha lesz is a juhoknak vagy a kecskéknek kétsége, a Bíró meg fogja győzni őket és el fogják ismerni, hogy igazságosan ítélt.

2. Nem szeretnék vihart kavarni, de a Biblia alapján egyértelmű, hogy azok a vérségi, tehát testi kapcsolatok, amiket most az emberek olyan sokra tartanak - szülő-gyermek, vértestvér-vértestvér, rokonok stb. -, nem fognak igazából számítani a következő, szellemi korszakban. A megváltottak "családja" az Atya, a Fiú, a Szentlélek és az egyház lesz, a testvérek sokasága. Természetesen akiket most ismerünk, azokat ott is ismerni fogjuk, de - elnézést de nem én találtam ki :) - aki jobban szereti a saját vér szerinti gyerekét, vagy anyját, vagy apját, vagy testvérét az Úrnál és az Úrban lévő testvéreinél, az személyválogató. Nem akarom, hogy félreérts, de Isten Igéje alapján mondom.

"Lukács 14:26:

Ha valaki én hozzám jõ, és meg nem gyûlöli az õ atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nõtestvéreit, sõt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom."

Ezt nyilván nem úgy érti Jézus, hogy szó szerint ezeket az embereket gyűlölni kell. Arra érti, hogy a testi kapcsolatokat, és az ótermészetünket, amit testi úton örököltünk (és ami az ádámi és romlott emberi természet) kell meggyűlölnünk és teljesen megtagadnunk.

Jézus saját maga is tudatosan rombolta ezeket a testi kapcsolatokat, nem tartva azokat különbnek, sőt, alábbvalónak tartotta a szellemi kapcsolatnál:

"Lukács 8:20-21. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt." Ez azt jelenti, hogy ők, akik ott kinn várnak, nem különbek számomra ezeknél, akik a beszédemet hallgatják, nem jobban anyám és nem jobban testvéreim, mint ezek. Jánosnál Jézus egyenesen azt mondja Máriának, az anyjának: "János 2:4:

Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony?"

Egyiket sem azért mondta, mert utálta vagy mert nem szerette az anyját vagy a vér szerinti (fél)testvéreit. Hanem mert így fejezte ki, hogy Isten nem személyválogató. És ha Ő ilyen példát mutatott, akkor nekünk sem szabad másképp viselkednünk, mivel mindenben az Ő követői kell hogy legyünk.

Én elismerem, hogy ezt mai szemmel és gondolkodással nem könnyű felfogni sem, nemhogy megtenni. De a legkeményebb Igét a végére hagytam:

"Máté 10:37:

A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám."

Még egyszer mondom, szeretnünk kell a hozzátartozóinkat itt a földön, és meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt (imádkozás, evangélium hirdetése, gyerekek esetében megfelelő nevelés), hogy megtérésre buzdítsuk őket. De ha nem térnek meg, nem ragaszkodhatunk hozzájuk jobban, mint Jézus Krisztushoz.

Azt is szeretném elmondani, hogy azért ez ne szomorítson el. Isten nem kegyetlen, hanem nagyon is kegyelmes, és Ő személyesen is megtesz (és már megtett) mindent, hogy ne csak te, hanem a hozzátartozóid is megmeneküljenek.

Legyenek itt Pál szavai biztatásként: (1Kor. 7-ből)

"14Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. (...) 16Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?"

Isten áldjon és a családodat is!