Hogy térjek meg? Honnan kezdjem?

Ez belső dolog nem elhatározás kérdése. Olyan nincs, hogy na mától kezdve hinni fogok. A hit egy totális meggyőződés nem döntés. Néha történnek az emberrel olyan dolgok, amitől maqába száll és lelki igénye lesz valami megfoghatatlanra, valami jóra ami szilárd támaszt és megbékélést nyújt neki.

Miért és kiben akarsz hinni, hogy jött ez neked? Miért fontos? Mi történt? Vagy egyszerűen elkezdett foglalkoztatni a dolog?

Nem mindegy miben hiszel mit tartasz fontosnak, melyik egyház tanai állnak közelebb hozzád.

Javaslom nézz szét a neten a történelmi egyházak körében melyik milyen irányba mozog.

Szia!

A megtérés nem más, mint a teljes hit megszületése, kifejlődése az emberben. Ugyanezt a lelki eseményt újjászületésnek is nevezi a Biblia.

Mindebből rögtön kitűnik, hogy egy folyamatról, nem pedig pillanatnyi, élményszerű megtérésről beszél a Szentírás. Nem valamiféle varázslatos átalakulásnak tekinti, ami valamely természetfölötti hatalom titokzatos érintésére, egy szempillantásban végbemenne az emberben, a saját választásától, belső magatartásától szinte függetlenül. Az lehet, hogy egy különleges esemény, rendkívüli tapasztalat jelzi a hit megszületését, a megtérés vagy újjászületés teljes beérlelődését, de annak mindig előzménye, gyökere és háttere van. A hiteles hit kifejlődése mindenképpen időt igényel. Ennek a hosszúsága igen különböző lehet az egyéni adottságok szerint, de bizonyos idő, egy érlelődési folyamat az "újjászületés" előtt mindenkinél, mindenképpen szükséges.

Az ember "megbékéltetése" nem egyszerű dolog. Elvakult, elfogult gondolkodásában kell legelőször világosságot gyújtani. Isten türelmes lelki küzdelmet vív az ember megvilágosításáért, azért, hogy eloszlassa az ember téveszméit, rávezesse az igazságra, megláttassa vele a maga elveszettségét, és megnyerje beleegyezését és együttműködését a szabadítása megvalósításához.

Isten az ő kinyilatkoztatásának üzeneteivel "zörget" az ember tudatán (Jelenések 3:20). Az ember elé tárja azt az elfelejtett tényt, hogy Isten az Atyja, és hogy a szeretettörvény betöltése az ember igazi életformája és az eredeti rendeltetése.

A Biblia olyan igéket tartalmaz, amelyek igen alkalmasak arra, hogy elhomályosult elménk ajtaján "zörgessenek": "Istennek igéje élő és ható, élesebb minden kétélű fegyvernél, elhat az ízeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait" (Zsidókhoz 4:12).

A Szentlélek pedig, ez a titokzatos, harmadik isteni személy, aki "belülről" tud beszélgetni az emberrel, mintegy "forgatja", azaz ismét és ismét az ember emlékezetébe idézi a már hallott igéket, hogy végül felfogja tényleges jelentésüket, és azok megszólító erővel hassanak rá. Ezért nevezi a Szentírás az újjászületést "az Ige magvából", azaz Isten beszédéből való születésnek (I. Péter 1:23), és mondja azt, hogy Isten "az ő igazságának Igéje által szüli újjá az embert" (Jakab 1:18).

Ha az ember nem utasítja vissza ezt a türelmes munkát, megvilágosítása előrehalad addig, míg tisztán szembesül az igazsággal és a megváltó kegyelem ajánlatával. Ekkor az emberé a választás, hogy szövetségre lép-e Istennel szabadítása megvalósítása érdekében, vagy sem.

Ez a döntés sorsdöntő. Az ember részéről azon múlik, hogy mit szeret jobban: önmagát vagy az igazságot. Szinte hihetetlen, hogy emberek visszautasítsák a bűn és halál fogságából való szabadítás lehetőségét. Mégis vannak sokan, akik ezt teszik. Olyan én- és kényelemszeretők, hogy inkább megmaradnak a rabszolgaságban, nem törődve azzal, hogy mi lesz a vége. Semmi változást, önmagukkal való szembefordulást, küzdelmet nem vállalnak szabadulásukért. Aki viszont elfogadja a szabadítás ajánlatát, abban Isten további megvilágosodást és tisztulást tud teremteni. Hatalmasan megerősíti akaratát, annyira, hogy eltökélten a Megváltó követőjévé kíván lenni és mindenáron megnyerni a szabadulást. Így jut az ember "megbékélésre", újbóli összhangra Istennel és törvényével. Értelmével és lelkiismeretével tisztán látja annak igazságát, és most már egész életszemlélete, ízlése az igazság mértékéhez igazodik. Ezzel az átalakulással együtt jár a szabadulás nagy és csodálatos öröme, amely ekkor teljesen áthatja az embert.

Üdv. Péter