Hogyan lett a szombat helyett a vasárnap a 7. nap?

2. válaszoló "Péter"

Nagy Konstantin nem volt keresztény, az egy szélhámos ember volt, a katolicizmust is csak azért találta ki, hogy ne essen szét a birodalma... A kereszténység létezett már a katolikusok előtt, a katolikusok csak elrejtették a kereszténységet, és nem hagyták napvilágra jönni. De a Katolicizmus nem keresztény. Sőt inkább pogány. Ugyanis a kereszténység és a Pogányság keveréke.

Kérdésre válaszolva pedig: A katolikusok egy zsinaton egy nappal arrébb tolták.

Történelmileg a vasárnap és nem a szombat volt a normális találkozási nap a keresztények számára. Tessenek már utánaolvasni néhány dolognak:

Iz 1,13

Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek... Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeteiket?

Lev 16,29-31

Ez pedig örök törvény legyen számotokra: a hetedik hónapban, a hó tizedik napján, tagadjátok meg magatokat és semmiféle munkát se végezzetek -- se a bennszülött, se a köztetek tartózkodó jövevény. Ezen a napon engesztelés lesz értetek, megtisztítás minden bűnötöktől: megtisztultok az Úr előtt. Nyugalom szombatja legyen ez tehát és tagadjátok meg magatokat örök törvény alapján. (KNV)

Lev 23,24-25

„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: A hetedik hónap első napja legyen pihenőnap (= sabbath; szombat) számotokra, harsonazengéssel és ünnepi összejövetellel. Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, és mutassatok be áldozatot az úrnak.”

Lev 23,27.32

»Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az úrnak... Nyugalom szombatja legyen és tagadjátok meg magatokat a hó kilencedik napján: estétől estéig üljétek meg nyugalmatokat (= sabbath; szombat).«

Lev 23,39

A hetedik hónap tizenötödik napján, amikor már betakarítottátok a föld termését, üljetek hétnapos ünnepet az Úrnak. Az első és a nyolcadik napon legyen teljes nyugalom (= sabbath; szombat).

Mt 28,1

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt.

Mk 16,2

A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz.

Mk 16,9

Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte.

Jn 20,1

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.

Jn 20,19

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!"

ApCsel 20,7

A hét első napján összegyűltünk kenyértörésre. Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk, egész éjfélig kinyújtotta a beszédét.

1Kor 16,2

A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, ha majd megérkezem.

Kol 2,16-17

Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van.

Kol 2,16-17

Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van.

Zsid 10,1

Mivel a törvény a jövendő javak árnyéka, de nem a valóságok képe volt, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevőket, amelyeket évről évre megszakítás nélkül bemutattak.

2Tessz 2,15

Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok.

Zsid 4,4-9

A világ teremtése óta művei ugyan befejeződtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kapcsolatban megállapítja: „A hetedik napon az Isten megpihent minden munkájától.” Itt mégis így nyilatkozik: „Nyugalmamba nem mennek be.” Azaz még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda. Azért ismét kijelölt egy napot, egy „má”-t. Dávid által mondatja annyi idő után, amit már előbb idéztünk: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket. Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére.

Zsid (!) 10,19-22. 25-26

Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe. Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk. Főpapunk is van, akit az Isten a népe fölé rendelt. Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le.

összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot. Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért

Zsid 7,12

A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is.

Jel 1,10

Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona,

Mt 16,19

Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."

Mt 18,18

Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

Tyűűű! De kíváncsi lennék, hogy ezek közül melyik az, amelyik bizonyítja, hogy a vasárnap gyűltek egybe. Mondjuk nézzünk csak egyet, ha megtennéd, hogy egy kis magyarázatot is mellékelsz hozzá, köszönöm!

Lev 23,39

A hetedik hónap tizenötödik napján, amikor már betakarítottátok a föld termését, üljetek hétnapos ünnepet az Úrnak. Az első és a nyolcadik napon legyen teljes nyugalom (= sabbath; szombat).

Sziasztok!

Egyik sem bizonyítja. A Teremtés emlékünnepe a hét utolsó napja a szombat. Ez nyilvánvaló a Biblia első lapjától az utolsóig.

Üdv. Péter

Tévtanítók mindig voltak, s az utolsó idők jeleiként egyre többen lesznek minden időben, s olyanok is mindig akadnak, akik szívesebben hajlanak a tévtanokra, mint arra, hogy az üdvösség alapja egyedül a Jézus

A vasárnapot igenis Úr napjának nevezzük, joggal, de sohasem neveztük és nevezzük "sabbat"-nak.

A fent elmondottak után már azt is felesleges cáfolni, hogy a szombat Krisztusnak a "jele" lenne. A szombat az ószövetségnek a jele, Krisztusnak pedig "árnyéka", így tanítja nagyon világosan a Biblia (olv. Kol 2,16-17!).

Szombat csak egyféle szombat van az Ószövetségben, az Úr szombatja. Hogy pedig nem is az ún. "szombat-év"-rõl van szó a Kol 2,16-ban, ahogy általában érvelni szoktak az egyszerűbb szombatista prédikátorok, elég legyen csak arra rámutatni, hogy "sabbata" szóval egyetlen egy helyen sem jelöli az Ószövetség a hetedik "esztendő"-t, hanem csupán a hetedik napot, a szombatnapot, s ahol szombatévről van szó, ott mindig a "sabbath sánim", illetve a "sonat hassömittah" (elengedés esztendeje) kifejezés áll (vö. 3Móz 25,8; 5Móz 15,9;

31,10).A Kolossé 2,16-ban pedig egymagában a "sabbath" (szabbathon) szó áll, tehát a szombat napra vonatkozik. Azt az állítást pedig, mellyel a legegyszerűbb szombatisták szoktak érvelni, hogy a Kol 2,16-ban éppen a szombattartókat veszi védelmébe az apostol az őket emiatt megítélőkkel szemben, azt hiszem felesleges cáfolni. Kitűnik ez abból is, hogy a következő (17.) versben mint idejétmúlt, érvényét veszítette dolog említtetik a szombat.

Nem is a szombatban nyilvánul meg a krisztusi teremtő és megváltó erő, hanem Krisztusban jelent meg az igazi nyugodalom, melynek az Ószövetségben a szombat csak ígérete és árnyéka volt. Nem is a szombattartás az a pecsét, homlokra írt bélyeg, mely az eljövendő haragtól megment, hanem a Jézus vére (vö. Rm 5,9; Jel 7,3; 9,4; 14,1; 7,14-15).

Jézus nem azért nem támadott fel halottaiból szombatnapon, hogy szombatrontó ne legyen, nem is azért nyugodott a sírban szombatnapon, mert szombat volt, hanem egyszerűen azért, mivel előre megmondotta, hogy harmadnapon fog feltámadni. (Mt 16,21; 17,23; 20,19 és a párhuzamos bibliai helyek!) Pénteken feszítették meg, s ehhez számítva a harmadik nap a vasárnap.

Jézus Krisztus pénteken történt megfeszíttetése és eltemettetése (Mt 27,62; Mk 15,42; Lk 23,54; Jn 19,31), és a hét első napján, vasárnapon (Mt 28,1kk.; Mk 16,1kk.; Lk 24,1kk.; Jn 20,1kk.) történt feltámadása minden ellenkezést és okoskodást elnémítóan bizonyítja, hogy miképpen kell értelmeznünk a "harmadnapon" kifejezést.

Ha tehát Krisztus a hétnek első napján este (Jn 20,19) jelent meg a tanítványainak, akkor "nyolc nap múlva" való megjelenése szintén a hét első napjának estéjére esett. Ami pedig egyébként is Krisztusnak a sírban való "nyugvását" illeti, arra nézve jó elolvasni 1Pt 3,18-19-et, ahol így szól Isten Igéje: "Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért... megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén Lélek szerint, amelyben elmenvén a tömlöcben levő lelkeknek is prédikált". Micsoda ellentét! Az Ószövetség utolsó szombat napján Krisztust gyilkosai a sírba tétették, és siettek a szombat megünneplésére (Jn 19,31), de másnap a szombat megrontása árán is siettek

Pilátushoz, hogy holtteste őrizetéről gondoskodjanak (Mt 27,62kk), közben pedig Jézus Krisztus alászállt a poklokra! A tanítványok és az asszonyok ezen a szombatnapon természetesen pihentek, nyugodtak a parancsolat szerint (Lk 23,57), mivel még a törvény alatt voltak, de már a feltámadás után a hét első napján gyűltek össze Uruk és a Szentlélek várására (vö. Jn 20,26, Csel 2,1). Teljesen tarthatatlannak, hiábavaló emberi okoskodásnak, az igazság elől szántszándékkal elzárkózni akarásnak bizonyul a Csel 20,7-nek az az adventista magyarázata is, mely szerint Pál apostol tulajdonképpen szombat éjfélig tanított a troási gyülekezetben és vasárnap ment tovább Assusba, mihelyt Jn 20,19-cel egybevetjük ezt a bibliai helyet. Mindkét helyen a hét első napjának estéjéről van szó. Hogy a zsidó időszámítástól (mely szerint a nap valóban naplementétől-naplementéig tart, s az est megelőzi a nappalt), adódható minden félreértést kizárjon a szentíró, külön kiemeli, hogy itt a hét első napjának nem a szombat naplementétől számított estéjéről van szó, hanem a hét első napjának letelte után következő estéről, vagyis vasárnap estéről.

Ami pedig az 1Kor 16,2 igazi értelmét illeti, a szöveg pontos fordítása szerint azt kell mondanunk, hogy egyáltalán nem arról van itt szó, hogy ki-ki "otthon" tegye "félre" a szentek számára való adományát, hanem egyenesen arról, hogy minden vasárnapon, vasárnaponként (a hét első napján, "kata mian sabbatou"!)

minden keresztény vegye magához azt, amit sikerült addig erre a célra összegyűjtenie, - nyilvánvalóan azért, hogy vigye magával a gyülekezetbe, mely ezen a napon szokott összejönni, ahová szintén egy ilyen napra volt várható Pál apostol is. Egyébként miért jelölte volna meg Pál apostol állandó gyakorlatra a hét első napját, a vasárnapot?! Ha nem lett volna gyülekezeti jelentősége a vasárnapnak már abban az időben is, akkor csupán elég lett volna arra figyelmeztetni a korinthusiakat is, hogy állandóan tartsák készenlétben otthon félretéve adományaikat, hogy bármikor érkezik az apostol, kéznél lehessen az az összegyűjtésre.

(Az 1Kor 16,2 eredeti görög szövegében előforduló "kata mian sabbatou" héberes-görög kifejezés ugyanis azt jelenti, hogy "minden vasárnapon", "mindig a hét első napján", "vasárnaponként" - vö. Mt 27,15, par. "kat'heortén": ünnepenként, minden ünnepen! Viszont a "par'heauto" kifejezés "szorosan magánál, magához, maga mellé" jelentéssel fordítható helyesen - vö. Lk 9,47.)

Egészen téves az a bibliamagyarázat is, ahogyan a szombatisták Jézus Krisztusnak a törvény betöltéséről mondott szavait (Mt 5,17) értelmezik, hogy a "betölteni" annyi mint: "megtartani". Ők Jak 2,8-cal próbálják ezt bizonyítani. Aki azonban a Biblia eredeti szövegében olvassa el egymás után ezt a két textust, az látni fogja, hogy bennük két különböző fogalomról van szó, Mt 5,17-ben a "pléroó": betölt, teljességre visz, betelít ige áll, Jak 2,8-ban pedig a "teleó": véghezvisz, megcselekszik ige. Jézus nem "megtartotta" a szombatot, hanem "betöltötte, azaz Benne vált valósággá az, amit a szombat ígért, aminek a szombat csak "árnyéka" volt.

Innentől ehhez tartom magam:

34Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. 35Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: 36„Mester, melyik a főparancs a törvényben?” 37Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez a legnagyobb, az első parancs. 39A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. 40Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”

Ó marharépa! Lerágnád az életem, ha a prédikálásodra reagálnom kellene érdemben. Nem tennéd meg, hogy arra válaszolnál, amit kérdeztem a 23-as válaszomban?

Megtiszteltetésnek venném:

A Lev 23,39 miért bizonyítja, hogy a vasárnap gyűltek egybe???

Én a marharépát kevésbé vettem megtiszteltetésnek.

Nem tenném meg, mert bármit írnék, neked a szombat imádása felülmúlja Krisztus imádását. A szombat = Isten számodra. Ez bálványimádás.

Nekem minden nap áldott és szent, ahogy Jézusnak is. Jézus nem volt képmutató, nem csak szombaton tette a dolgát, hanem minden nap. De felesleges a törvény felől vitatkozni, hisz az Ige is írja, hogy a törvény felől való civakodásokat kerüljük.

Én sem sértődtem meg, de a marharépát kevésbé vettem megtiszteltetésnek. Vajon mikor pufogtam minden kis sértésen? A hitemért ütöttek már. A képmutatózás sem Jézus követőjéhez való. Ha szerinted egyik idézetem sem bizonyítja azt, amit állítok, olvasd figyelmesen.

Vajon mennyivel több "lövésed" van neked, aki vádaskodsz?

Innentől kizárólag ehhez tartom magam:

34Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. 35Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: 36„Mester, melyik a főparancs a törvényben?” 37Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez a legnagyobb, az első parancs. 39A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. 40Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”