Mit jelent számodra az, hogy Jézus az Isten Igéje?

A Biblia sehol sem nevezi Krisztust teremtettnek (ktisztheisz), teremtménynek (ktiszma) vagy első teremtménynek (prótoktiszma vagyprótoktiszisz). Igenis kijelenti, hogy ő teremtett mindent, és nélküle semmi sem jött létre, ami lett (Jn 1:3, Kol 1:15-17). Mindebből logikusan következik, hogy nem tartozhat a teremtett, lett dolgok közé, tehát "első teremtmény" sem lehet. A Bibliában csak egy Teremtő van, maga Isten (1Móz 2:4-7, Csel 14:15), Isten pedig mindent saját maga teremtett a saját kezével (Neh 9:6, Ézs 44:24, 45:12, 48:13, Zsolt 95:5-6). A teremtés egyedül és közvetlenül Isten műve. Más kérdés, hogy Isten több, mint Atya: Fiú is, és amikor Isten teremtett, akkor az Atya, a Fiú és a Szentlélek teremtett.

Ján 5,26

A Fiú ezt megteheti (25. v.); mert valamint az Atya, mint Isten, bírja a végnélküli örök életet, és épen azért őskútfeje minden véges életnek, szintazonképen a Fiú is, ki ezt az Atyától nyerte. Az Atyának, úgymond sz. Ágoston, élete van önmagából és nem a Fiútól; a Fiúnak élete van önmagában, de az Atyától.

Ján 5,27

Valamint a Fiú az életet és a másnak való életadást az Atyától vette, úgy nyert az Atyától hatalmat itélettartásra is, mely a holtak feltámasztására következik (lásd a 17-ik jegyz.), és ezen hatalommal nem csak isteni természeténél fogva bír, hanem különösen azért, mivel emberré lett, és a váltság munkáját fölvállalta. Ennek, és, mondhatjuk, az ő emberré-létének befejező ténye az itélet; mert az itélet által válik el a szent és üdvözűlt emberiség a szentségtelentől és elkárhozottól, egyesűl Krisztussal, mint a test az ő fejével, úgy hogy Krisztus vele tökéletesen csak ekkor képzendi az új embert, s az ember ekkor hódol meg ismét teljesen az Istennek, mi czélja és vége az ő váltságmunkájának. Ha pedig e szerint az itélet – befejező ténye a váltság munkájának s az Isten Fia megtestesűlésének, akkor megfogható, miért fogja azt tartani a Megváltó, az Isten ember. Mások így értelmezik: mivel ő mint ember itélhet emberekhez alkalmazott módon. Vagy: mivel ő mint ember megalázta magát, s azért méltó, hogy az itéletben megdicsőittessék. Vagy: mivel mint ember irgalmas kegyelmes lesz. Mindez csak egyes, külső viszonyokat érint; a valódi, benső, mindent magában foglaló alap-ok az, mely fönebb adatott elé.

Jel 3:14-ről olvasd el ezt: [link]

A Jel 3:14-ben szereplő görög ἀρχὴ [arkhé] kifejezés és a vers fordítása fontos érv szokott lenni az anti-trinitárius gondolkodásban Jézus istensége ellen. Az Új fordításhoz hasonlóan Jehova Tanúi Új világ fordítása így hozza a verset: “A laodiceai gyülekezet angyalának pedig írd meg: ezeket mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, az Isten teremtésének kezdete”. Ha pedig Isten teremtésének kezdetéről van szó — érvelnek –, ez csak azt jelentheti, hogy Jézus az első teremtmény, akit Isten megalkotott. Az ÚVF (vagy az MBT) fordításából azonban ez nem következik, mert a szöveg másféle értelmezést is megenged, nevezetesen azt, hogy Jézusban vette kezdetét Isten teremtő munkája, mely nem sorolja őt a teremtmények közé. De ha egy kicsit közelebbről megnézzük a kifejezést, talán érthetőbb lesz, hogy mit is jelent.

Az újszövetségi görög nyelvvel foglalkozó szótárak viszonylag egységesen határozzák meg az arkhé jelentését. Kiss Sándor [1] szerint a szó jelentése kezdet, eredet, uralom, hatalom. Balázs Károly [2] az eredet és kezdet, mint jelentés mellett a következőket állapítja meg róla: “A szó további jelentései: egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó, (…) fő, főség”. Varga Zsidgmond [3] szerint pedig “az ‘elsőség’ másik oldalaként: uralkodás, uralom, hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei, ‘angyali’ hatalmasságok jelölésére szolgál”.

Ebből már világosan látszik, hogy nem pusztán időbeli, hanem sokkal inkább rangbeli elsőbbséget jelent a kifejezés. Ezt megerősítik a további bibliai előfordulások is, ahol úgy találkozunk vele, mint egy lepedő sarka (ApCsel 10:11, 11:5), birodalom (1Kor 15:24), a hit alapelemei (Zsid 5:12), valamilyen elsőség (Jn 2:11). Az előfordulási helyei közül 29 alkalommal van kapcsolatban az idővel, 16 alkalommal valamilyen ranggal vagy pozícióval, ill 10 alkalommal valamilyen egyéb értelemben használja az Újszövetség (ld. pl. fentebb).

Érdemes megnézni néhány olyan konkrét előfordulását, ahol világosan egy rangot vagy tisztséget jelent. A Lk 12:11-ben Jézus a zsinagóga elöljárójára utal ezzel a szóval. A Tit 3:1-ben pedig Pál a városi ill. birodalmi vezetőket érti alatta. Ezt a jelentést erősíti meg továbbá az arkhón (ami ugyanebből a szóból származik), aki a görög városállamokban vezető tisztségviselő volt.

Ezért a kifejezés jelentésével ellentétes az a teológia, mely a Jel 3:14-ből azt olvassa ki, hogy Jézus lenne Isten első teremtménye. A nem túl szerencsés fordításokból sem következik egyenesen, hogy Jézus teremtmény lenne. A vers megértését valóban megkönnyítik az olyan fordítások, melyek nem a ‘kezdet’ kifejezést használják, pl.: “Isten teremtésének kútfeje” (KNB), vagy “aki uralkodik Isten teremtményei fölött” (EF). Akkor pedig, ha megnézzük az arkhé további előfordulásait, látni fogjuk, hogy az időbeli elsőség mellett számos más jelentéssel is bír. A vers mondanivalója véleményem szerint az, hogy Jézusra úgy utal, mint aki a legfőbb uralkodó a teremtett világban, és akiben (vagy aki által) az egész teremtés végbement.

[1] Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat, Ref. Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Bp. 1990. p. XII.

[2] Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár, Logos, Bp. 1998. p. 70.

[3] Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár, Kálvin, Bp. 1996. p. 110.

Sziasztok!

Én is szeretném megerősíteni a katolikus testvér által az előbbiekben leírtakat. Ebben az igeversben egyértelműen nem mind időbeli kezdet jelenik meg Krisztus, hanem mint Isten teremtésének fejedelme. Egyértelműen ez a helyesebb fordítás!

Üdv. Péter

A jelenések 3.fejezetében található Isten teremtésének kezdete, görögűl: theosz ktiszisz arkhé.

theosz: Isten

ktiszisz: teremtett világ, alkotás, intézmény, rend, alkotás, teremtés

arkhé: kezdet, eredet, alap, ok, uralkodás, uralom, hatalom, vezetés, hivatal, pozíció, hatáskör.

Innentől kezdve lehet összerakni a szavakat, de felesleges, mivel Krisztus megmondta, hogy senki nem tudhatja ki ő, csak az Atya. Ha valaki ezen kapálózik, akkor letojja Krisztus szavait, legyen az bármilyen felekezet vagy gyülekezet.

Hát akkor fordítsunk több időt erre...:

Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész:

11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.

12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

Ezt azért nem kell kiforgatni és részmondatokat idézni.

Krisztus talán nem jelentette meg nekünk, amit tudnunk kell?

János Evangyélioma 14. rész

7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.

8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

10. Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.

11. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.

12. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.

"1,1 Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

1,2 Ez kezdetben az Istennél vala.

1,3 Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

1,4 Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;"

1,5 És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

Ha az Ige szó valós jelentéséből indulunk ki, akkor megállapíthatjuk, hogy az Ige nem más, mint Isten Gondolata. Tehát kezdetben vala az akarat, a szándék, a Gondolat, de a Gondolat ugye Istennél volt(és még mindig van)...mivel az Isten egy a Gondolatával, ahogyan az ember is egy a saját személyes gondolatával. Ebből teljesen megérhető, hogy miért is a Gondolat által lett minden...mivel Isten, mint Teremtő Szellem, Értelem, Elme ennek a segítségével jeleníti meg azt, amit mi univerzumként(anyag) ismerünk. így kiderül, hogy valójában a világ gondolatsor...és az ember az elme, ami a fizikai testen keresztül szerez tudomást, amivel pedig fény is derül arra, hogy hogyan értendő az, hogy az ember Isten képmása, és az, hogy Jézus miért arra tanít, hogy a test hordozza a bűnt, s az elme a tiszta...mivel ha az egyén a testtel azonosítja magát, akkor esik bűnbe, mert tudat alatt elkülönültnek véli önmagát máshoz képest, de az elme egy mindennel, vagyis minden benne van egyszerre...Jézus Krisztus, pedig a kiteljesedett Gondolat, mivel Jézus tudta ezt, és teljesen azonosulva volt ezzel az elvvel, vagyis a tiszta isteni Gondolattal. Ezért volt ő Krisztus, mert Krisztus maga a mindenség szimbóluma, az első fény az univerzumban...ezért Isten egyszülött Fia...mivel Isten egyszülöttje maga a Gondolata, amiből minden ered...Krisztusból 1 darab van, nem több...minden emberben megbújva...tehát nem Jézus személyéről van szó, hanem a krisztusi elvről(mivel Isten Igéje tehát nem Jézus, hanem Krisztus)...arról, hogy valójában osztatlanság van, egység, a létezők nem külön vannak, hanem minden egyetlen nagy Egész...Isten.

üdv

26/F

LastOne.Left