Mit jelent számodra az, hogy Jézus az Isten Igéje?

Jézus azt mondta,hogy a szív teljességéből szól a száj.

Ez Istennél is így van,a Fiú Isten beszéde,ezért Ők eggyek,ahogy az ember is egy az ő beszédével.(Már amikor a szívéből beszél)Az igének fordított szó egyszerűen beszédet jelent,ezért mondhatni,az Atya "kimondta" a Fiút,így lehetséges a teljes egység közöttük.

Azt is mondja a biblia,hogy az igazságot megismerve,az szabaddá tesz minket,Jézus mondta.hogy Isten beszéde az Igazság,és azt is hogy Ő maga az Igazság.Máshol meg,hogy akit a Fiú megszabadít,az valósággal szabad.Őt kell befogadnunk,Jézust,Isten Igéjét ahhoz,hogy képesek legyünk Isten fiaiként élni.

Szia!

Jézus eljött, hogy közöttünk lakozzék, és kinyilatkoztassa az Atyát mind az emberek, mind az angyalok előtt. Ő Isten Igéje volt - Isten gondolatait tette érthetővé. Tanítványaiért mondott imájában így szólt: "Megismertettem ővelük a Te nevedet" (Jn 17:26) - "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú" (2Móz 34:6) -, "hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek" (Jn 17:26). De ez a kinyilatkoztatás nem csupán földi gyermekeinek szól. Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe "angyalok vágyakoznak betekinteni" (1Pt 1:12), és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret és a dicséret forrása. Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye. Jézus keresztjéről áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a föld és a menny számára egyaránt és, hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely "nem keresi a maga hasznát" (1Kor 13:5); és hogy a szelíd, alázatos Jézus a megközelíthetetlen világosságban lakozó Atya jellemét mutatta be.

Üdv. Péter

Az evangélium előszava: Az Ige örök isteni léte, teremtő, éltető és világító működése.

„1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2Ez volt kezdetben az Istennél. 3Mindenek ő általa lettek, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. 4Őbenne élet volt és az élet volt az emberek világossága. 5És a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta.”

(János 1:1-5)

1. Kezdetben, mikor a teremtett dolgok létre jöttek, tehát a világ és az idő kezdetén (mint Móz. I. 1, 1.), mikor Istenen kívül még semmi sem volt, minden teremtmény előtt; nem lett, hanem már volt, léte már folyamatban volt; tehát az Ige teremtetlen, idő előtti, vagyis kezdet nélkül, öröktől fogva való. Nem időben és nem emberi születése idején lett (mint az ariánus és ebionita eretnekek állították). A kezdet tehát nem az isteni lényeg és nem az Atya, mindenek oka és ősforrása, miként némely egyházatyák képletesen magyarázták. Mások úgy értették, hogy a lehetséges dolgok kezdetén, tehát öröktől fogva. De nem valószínű, hogy János épen a kezdettelen örökkévalóságot nevezné kezdetnek. Az Ige (görögül Logosz, latinul Verbum) a görögben annyit jelent, mint gondolat, fogalom, szó, beszéd, tehát az ész és száj szava. A magyar ige is tágabb értelemben annyit tesz, mint szó, beszéd. (Az ige mint beszédrész csak a szónak újabb nyelvtani értelme.) Itt Szt. Jánosnál az Ige jelenti a Szentháromság második személyét, a Fiú Istent, Krisztust isteni természete szerint. A többi újszövetségi szentíró az Ige szót ilyen értelemben nem használja ; János maga is csak öt helyen. (1, 1. háromszor, 1, 14. I. 1, 1 ; 5, 7. Jel. 19, 13.) ; de már ahol a megtestesült Igéről beszél, ott Fiúnak, Krisztusnak, Jézusnak nevezi. Már az ószövetségi könyvekben sokszor van szó az Isten személyesített szaváról vagy bölcseségéről. (Zsolt. 32, 6 ; 106, 20. stb. Péld. 8, 12 22. skk. 9, 1. stb. Bölcs. 8,1. skk. 9, 9. skk. 16, 12 ; 18,15. sk. Sirák 1, 5 ; 24, 1. skk.) A kereszténység fellépése előtt a zsidók a teremtő szót, a kifelé nyilvánuló, kinyilatkoztató, az emberi nemmel közlekedő Istent vagy az isteni működést nevezték Igének (az arámi bibliafordításokban több százszor memrának). Sőt hasonló eszmék már több régi pogány vallásban is előfordulnak, úgyszintén a görög és a zsidó-görög (hellenista) bölcseletben is ; de ott az Ige szónak egészen más értelme van, mint Jánosnál. Plátónál jelenti az isteni észt, mint az isteni eszméknek (ideáknak), a dolgok elvont lényegének és mintaképének tárházát, sőt néha a világ lelkét. A zsidógörög Philónál (aki már az ószövetségi szent könyvekből is meríthetett) a logosz homályos és zavaros fogalom, Istennek valami kisugárzása, tulajdonsága, a teremtés eszköze (demiurgus), közvetítő Isten és a világ közt, de nem külön személy, nem testesült meg, nem megváltó, nem Messiás. János feltételezi, hogy olvasói a logoszt némileg ismerték ; de a keresztény Ige eszméjét sem a zsidó theologiából, sem a görög bölcseletből nem vehette, hanem isteni kinyilatkoztatásból kapta. A mi itt Logosznak, Igének mondatik, azt sz. János alább 18. v. nevezi Isten egyszülött Fiának az Atya kebelében, I. levelében 1,1–3. örök életnek az Atyánál, és Jel. 19,13. Isten Igéjének, ki, mint Isten Fia, az istenteleneket eljő itélni. Az ó szövetségben a Logosz ezen név alatt „bölcseség“ (Péld. 8,12.22. Bölcs. 7,21. Sirákf. 24.) és mint maga az Isten Fia ismeretes (Péld. 30,4.), és a Krisztus eljövetelét közvetlenűl megelőző időkben az Isten igéjének személyisége oly átalánosan elfogadott tan volt a zsidóknál, hogy a szentirásnak kaldeus értelmezői a magát kinyilatkoztató Isten helyett egyenesen az Isten Igéjét teszik, és a Messiást Isten Igéjének, Isten Fiának nevezik (vesd össze: Máté 26,63.). Ezekkel egyezőleg valamint a sz. atyák mindnyájan, úgy a kathol. anyaszentegyház is az Ige alatt mindenkor az Isten Fiát, az Atyának tökéletes hasonképét értette. E kifejezést „Kezdetben“ Péld. 8,23. fejti meg, hol az isteni bölcseségről mondatik, hogy örökkévaló; és megmagyarázza az összefüggés, mely szerint az Ige – Isten, tehát örökkévaló (lásd a követk.), a mint hogy világosan örök életnek neveztetik. (Ján. I. 1,2. 5,20.) Az Ige Istennél volt, legbensőbben egyesülve volt az Atyával az isteni lényegben, de tőle különböző személy volt. Sz. Bazil és ar. sz. János megjegyzik, hogy János nem mondja: Istenben, hanem Istennél, hogy az isteni Ige személyiségét határozottan kifejezze. Épen azért itt az „Isten“ alatt az Atyának nem csupán isteni lényege, mivolta átalán, hanem isteni személye értendő. A Szentlélek világosan nem neveztetik, mivel már értetik az Atya és Fiú alatt, kiktől származik. Mint isteni személyt János későbben emliti őt (16,13.). Isten volt, isteni lényegű volt az Ige. Itt az alany az Ige, Isten az állítmány. Az ariánusok az «Isten volt» után pontot tettek, de helytelenül. Ezen tételben: „Isten vala az Ige,“ Isten az állitmány, mi kitűnik abból, hogy a görögben nincs névelője; „az Ige“ pedig a tétel alanya, úgy hogy értelme ez: Az Ige, mely öröktől Istennél vala, isteni természetű és mivoltú; – mint ezt az Isten Fiáról az egész új szövetség tartja (Rom. 9,5. Zsid. 1,2–13. és több helyen.). Három van tehát ezen első versben kifejezve: Az Igének örökkévalósága, személyisége és Istensége. — 2. Hogy ezen szavak: „és Isten vala az Ige“ félre ne értethessenek, mintha talán a Logosz és Isten, az Atya között semmi személyi különbség nem volna: ezen támadható félreértésnek elejét veszi e kitétel: „az Ige Istennél vala“ mely itt nagyobb nyomatékosság végett még egyszer ismételtetik. — 3—4. Az Ige kifelé ható működése : ő volt a lét, élet és világosság forrása. Mindenek ő általa lettek, az egész teremtett világ, annak nemcsak alakja, hanem anyaga is. A minden személlyel közös isteni természet által az Ige az Atyával együtt létesítő ok, de egyúttal a teremtés eszköze és mintaképe. Az Igének tehát különös része és szerepe volt a teremtésben. Ami lett, tehát a teremtett dolgok. (De a Szentlélek nem.) Tehát minden az Ige, a bölcseség, vagy a Fiú által nyerte lételét. Őbenne élet volt ; nemcsak maga élt, hanem minden életnek az anyagi, szellemi, erkölcsi és örök életnek oka és forrása volt, különösen a természetfölötti életnek, mely az embereket megvilágította a kinyilatkoztatás és malaszt által. (V. ö. Ján. 5, 26; 11, 25; 14, 6. I. 5, 20.) Mint élő Isten, alapja volt ő minden életnek a világon, és az emberekre vonatkozólag, ő az isteni világossághozó, a tanitó, kijelentést tevő és üdvözitő. Lásd Ján. 5,26. 11,25. 14,6. Ezzel sz. János a Krisztus előtti egész kijelentést, mely a világon az emberek tanitására és boldogitására adatott, az Isten Fiára viszi vissza. A világosság és élet, az emberekre vonatkozólag, itt egybekapcsoltatnak, mivel az ember csak az igaz tanitásban találja föl életét, és csak az igaz életben a jólét és üdv érzetét. — 5. A sötétség a tévedés és bűn, illetőleg a tévedő és bűnös világ, kivált a pogányság. (V. ö. Iz. 5,20 ; 9, 2 ; 29, 15. Sir. 11,16. Ján. 3, 19. Róm. 1, 21; 13, 12. Ef. 5, 8. Kol. 1, 13. Tessz. I. 5,4. Pét. I. 2, 9. Ján. I. 1, 6. stb.) Világít régen, most és örökké, de az eredmény az emberek szabad akaratától is függ ; azért a tévedő és bűnös ember és világ e világosságot fel nem fogta, behunyta előtte szemeit, meg nem értette és be nem fogadta, sőt úgy tett mai napig. A világosság és sötétség ellentéte itt ismét a mózesi teremtéstörténet visszhangja. Az emberek a nekik nyujtott tanitást és üdvöt nem fogadták el, hanem a tudatlanságnak, tévelynek és bűnnek előnyt adtak.

Kezdetben, mikor a teremtett dolgok létre jöttek, tehát a világ és az idő kezdetén (mint Móz. I. 1, 1.), mikor "Istenen kívül még semmi sem volt, minden teremtmény előtt; nem lett, hanem már volt, léte már folyamatban volt; tehát az Ige teremtetlen, idő előtti, vagyis kezdet nélkül, öröktől fogva való. Nem időben és nem emberi születése idején lett (mint az ariánus és ebionita eretnekek állították)."

Tehát eretnek szerinted mindenki, aki teremtménynek nevezi Krisztust?

Krisztus nem ezt mondta.:

Lk 10,22 Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.

Jn 5,26 Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

Jel 3,14 A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete

Tehát ezt azért nem jelenteném ki kategórikusan, ráadásúl nem is tudhatod - velem együtt..."szeretem" ezt az eretnek dumát...ha én úgy gondolom, hogy fehér, de sokan azt mondják, hogy szürke, akkor aki szerint szürke, az eretnek, dobjuk ki...pláne úgy, hogy maga Krisztus mondta, hogy csak az Atya tudja ki Ő.

Egyszerű szavakkal? Én nem vagyok ennél okosabb:

Lk 10,22 Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.

Jn 5,26 Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

Jel 3,14 A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete