Reformátusok: tudtok olyan idézetet a Bibliából, amelynek lényege az, hogy valamennyien Istent szolgáljuk?

"Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk" (Józsué könyve 24,15

Vagy egyetemlegesen gondolod a mindannyian Istent szolgáljuk?

Nem szolgáljuk valamennyien az Istent. A Biblia pedig így ír erről:

...amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem,

nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.

Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.

Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon;

szájuk átokkal és keserűséggel van tele.

Lábuk gyors a vérontásra,

romlás és nyomorúság jár a nyomukban,

és a békesség útját nem ismerik:

Isten félelmével nem törődnek.

Római levél 3:10-18

Szia!

Exreformátusként hadd válaszoljak:

Péter I. levele 2:9 "Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket"

Jelenések könyve 1:5-6 "Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen."

Jelenések könyve 5:10 "És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká"

Üdv. Péter

"Rm 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk."

..és az emberi élet önmaga számára hiábavalóság...olvasd csak:

"Préd 1,2 Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

23. Préd 1,14 Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

24. Préd 2,2 Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság!

25. Préd 2,12 És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!

26. Préd 2,16 Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!

27. Préd 2,18 Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

28. Préd 2,20 És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!

29. Préd 2,22 Mert van oly ember, a kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!

30. Préd 2,24 Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság!

31. Préd 2,27 Mert az embernek, a ki jó az ő szemei előtt, adott Isten bölcseséget és tudományt és örömöt; a bűnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten előtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme!

32. Préd 3,19 Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.

33. Préd 4,4 És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!

34. Préd 4,7 Viszont láték a nap alatt más hiábavalóságot.

35. Préd 4,8 Van oly ember, a ki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!

36. Préd 4,16 És hogy az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, a kiknek ő élén volt; mindazáltal az utánok valók már semmit nem örvendeztek ő benne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem!"

...akkor tehát, ha élünk, Istent szolgáljuk létünkkel, akár tudjuk miként, akár nem tudjuk!! :)...akár testünket szolgálják a sejtjeink...élnek és halnak, és mi észre sem nagyon vesszük! ...érted-é???