Ki uralja valójában a világot?

Ha vallási szempontból nézed a dolgot, akkor elvileg Isten az embert tette meg a Föld urává, mivel az Ő valamint, a fia, Jézus Krisztus királysága nem e fizikai síkon található. A Sátánt magát letaszította a mennyekből, és a Pokol urává vállt ezáltal.

Tehát összegezve, a Sátán nem válhat önkényesen uralkodóvá a Földön, de mint szellemi lény áthathatja ezt a síkot, azáltal, hogy szuggerál egyes embereket gonosz cselekedetekre, akikben amúgy is erős ez a vágy, valamint teheti ezt a démonjai által, akiknek ő az ura.

Nos, a mítosz szerint ugyebár Isten mindentudó és mindenható.

Ebből az következik, hogy szabad akarat ide vagy oda, mindennel tisztában van jó előre, és így semmi olyasmi nem történhet, amit ő nem akar.

Következmény: minden, ami történik, az ő beleegyezésével, jóváhagyásával, sőt, akaratával történik - mivel semmi sem történhetne az akarata ellenére.

Következmény: ő az úr. De a dolgok jelen állását elnézve nem látom be, miért lenne ez jó bárkinek is.

Még jó, hogy csak mese az egész. :D

Jelenleg a biblia alapján sátán uralja a világot.Ha Isten uralná,nem lenne rossz a világban!!!!!

2Kor 4:4 Akikben E VILÁG ISTENE megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.

1Ján 5:19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.

Ján 14:30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön A VILÁG FEJEDELME: és énbennem nincsen semmije;

Luk 4:6 És monda neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nekem adatott...

Ef 2:2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;

1Ján 2:15 Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.

1Ján 2:16 Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

Ján 17:14 Én a te igédet nekik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Ján 17:16 Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

1Ján 4:4 Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.

1Ján 4:5 Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk.

1Ján 4:6 Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.

Valójában Jézus a feje minden hatalmasságnak (Kol 2,10), tehát ő rendelkezik fölöttük. Ismerem azon érvelést is, amely arra apellál, hogy a Szentírás „e világ istenének” nevezi a sátánt. Ezt is helyesen kell tudni értelmezni. Az ördög ugyanis csak a bűnre való tekintettel uralkodik az engedetlenség fiaiban, vagyis mindössze az Istentől elfordult "világ" "istene" a bukott angyal, a sátán.

Viszont ahol a világi hatalom féken tartja a bűnt, ott nem az ördög uralmát mozdítja elő, hanem az Isten uralmát. Ezért is kell e hatalomnak engedelmeskednünk, és ezért van az is, hogy az engedetlenség fiai maguknak ítéletet szereznek.

A sátán nem a testi uralkodás értelmében „a világ fejedelme“, hanem csak a bűn tekintetében: vagyis a gonosz lélek a világot a bűn hatalmában tartja, ezért mondható el, hogy az Istentől elfordult „világ“ istene a bukott angyal, a sátán. Márpedig a világi hatalmasság testi értelemben uralkodik. A hatalmasság már pusztán pozíciójánál fogva is Isten szolgája. Amennyiben az államhatalom például nem gyűlöli a keresztényeket, annyiban nem is tartozik a sátáni világhoz.

A JT-k hivatkoznak arra a részre, amit a Sátán Jézusnak mond, amikor a pusztában megkísérti. Azonban ezen idézett részletben ördög csak úgy tett, mintha az egész világ az övé volna. Csakugyan néha úgy látszik, mintha Isten annak uralmát átengedte volna az ördögnek. Valójában ebből mindössze annyi igaz, hogy az eredeti bűn következtében nemcsak az ember, hanem a természet is megromlott s kivált a pogányságban a bálványozás és erkölcstelenség által a világ mintegy az ördög uralma alá került. A Szentírás és az egyházatyák szerint az pogányság tulajdonképpen ördögimádás volt. Érthető tehát az ördög vakmerősége, hogy a maga részére imádást követelt. Sőt a Szentírás az ördögöt néha a világ fejedelemének nevezi. Azonban a keresztény bölcselet szerint Istent mindent jónak és szépnek teremtett; tehát csak az a rossz amit az ördög és annak szolgái, a gonosz emberek tesznek és alkotnak, a bűn és annak következményei. Az Isten országában, a kereszténységben az átok, mely az eredeti bűn óta a világra nehezedik, a gonoszság és az ördög uralma részben már a földön megszűnt, legalábbis nagyon enyhülne, ha a világban a kereszténység elvei és erkölcsei uralkodnának. Mindenesetre teljesen megszűnik a gonoszság és az ördög uralma a mennyországban. Annyi bizonyos, hogy az ördög ideiglenes világuralma dacára az igazak Isten segítségével azt mindig legyőzhetik; a végleges diadal pedig Istené és az ő országáé lesz.

Ez is csak azt mutatja, hogy Sátán bűne azon kevélység, hogy szándáka az, hogy magát Isten helyébe állítsa. Tehát a kísértés hazug háttere az, hogy a kísértő úgy lép fel, mintha ő rendelkeznék a világ országai és dicsőségük fölött. Lényege pedig az, hogy Jézust le akarja téríteni a kereszthez vezető útról, a földi hatalom útját kínálja neki, a sátán, vagyis az emberi önzés és gőg megistenítésének az útját. Jézus itt győzi le végérvényesen a kísértőt. Neki nincs más útja, csak az, amelyet Isten adott eléje és amelyet vállalt, amikor eljött a világba: a szolgálat, az alázat és a keresztig való engedelmesség útja.

Krisztus előtt a pogányságban a világ mintegy az ördög tulajdona volt. Nem ugyan Isten adta neki, hanem bitorolta azt az emberek bűnei következtében. Azért nevezi őt a Szentírás a világ fejedelmének.

Annyiban nevezi csak a "világ fejdelmének" az ördögöt, hogy neki a bibliai zsidó felfogás szerint a bűnbeesés után a gonosz világ uralmát egyelőre átengedte, melyet a Megváltó működése elvben már megtört, a gonosz lelket a világból mintegy kiűzte, míg annak uralmát a végítélet teljesen megsemmisíti. Jézus itt arról beszél, hogy midőn halála közeledik, most fog az ember megváltatni, a sátán hatalmából kiszabadíttatni. Az ördög bírta az emberi nemet, hatalmában tartotta a bűnnél fogva a bűnösöket, uralkodott a hitetlenek szivében; de a hit által Krisztusban, az ő halálában és feltámadásában nagyon sokan megszabadulnak az ördög uralmától, Krisztus testével egyesíttetnek, s ily jeles fő alatt, mint hű tagok, ugyanegy szellem által fognak lelkesíttetni. Ezt nevezé ő itéletnek, t. i. az ördög ezen elűzését az ő megváltottaitól.