Milyen történetek vannak a Zsoltárok könyvében a Tékozló fiún kívül?

Szia!

Vagy a tanár sem ismeri a Bibliát, vagy te értettél félre valamit. A zsoltárok könyve nagyon sok erkölcsi üzenetet tartalmaz. 150 zsoltárt találsz benne, vannak néhány verssorosak és vannak hosszabbak is.

Talán a leginkább elemezhetők Dávid király zsoltárai. Azok a veszélyek, amelyek a nemzetét a teljes megsemmisítéssel fenyegették, Isten gondviselése útján eszközök voltak, melyekkel oly naggyá emelte választott népét, mint soha azelőtt. Megemlékezve ezekről a csodálatos szabadításokról, Dávid így énekelt:

"Él az Úr és áldott az én kősziklám;

magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

Az Isten, aki bosszút áll értem,

és népeket hajlít alám;

Aki megment engem ellenségeimtől.

Még az ellenem felkelők fölött is

felmagasztalsz engem,

az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között,

és éneket zengek a te nevednek.

Nagy segítséget ád az ő királyának

és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével,

Dáviddal és az ő magvával mindörökké"

(Zsolt 18:47-51).

Dávid énekeiben az a gondolat, hogy Isten volt erősségük és szabadítójuk, mély benyomást tett népére:

"Nem szabadul meg a király nagy sereggel;

a hős sem menekül meg nagy erejével;

Megcsal a ló a szabadításban,

nagy erejével sem ment meg"

(Zsolt 33:16-17).

"Te magad vagy az én királyom óh Isten!

Rendelj segítséget Jákóbnak!

Általad verjük le szorongatóinkat;

a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Mert nem az ívemben bízom,

és kardom sem védelmez meg engem;

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól,

és gyűlölőinket te szégyeníted meg"

(Zsolt 44:5-9).

"Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak;

mi pedig az Úrnak,

a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg"

(Zsolt 20:8).

Mielőtt kimondták az isteni ítéletet Dávid ellen, már aratni kezdte törvényszegése gyümölcseit. Lelkiismerete nem volt nyugodt. Lelki gyötrődése látható a harminckettedik zsoltárban, amelyben ezt mondja:

"Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott,

vétke elfedeztetett.

Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít,

és lelkében csalárdság nincsen.

Míg elhallgatám, megavultak csontjaim

a napestig való jajgatás miatt.

Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed,

életerőm ellankadt,

mintegy a nyár hevében" (Zsolt 32:1-4).

Az ötvenegyedik zsoltár Dávid bűnbánatának a kifejezése, mikor Isten feddéséről szóló üzenete eljutott hozzá:

"Könyörülj rajtam én Istenem

a te kegyelmességed szerint;

irgalmasságodnak sokasága szerint

töröld el az én bűneimet!

Egészen moss ki engemet az én álnokságomból,

és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;

Mert ismerem az én bűneimet,

és az én vétkem szüntelen előttem forog.

Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt,

ami gonosz a te szemeid előtt;

hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.

Ímé én vétekben fogantattam,

és bűnben melengetett engem az anyám.

Ímé te az igazságban gyönyörködöl,

amely a vesékben van,

és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.

Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek;

moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

Hallass örömet és vigasságot velem,

hogy örvendezzenek csontjaim,

amelyeket összetörtél.

Rejtsd el orcádat az én vétkeimtől,

és töröld el minden álnokságomat.

Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten,

és az erős lelket újítsd meg bennem.

Ne vess el engem a te orcád elől,

és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.

Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét,

és engedelmesség lelkével támogass engem.

Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra,

hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.

Szabadíts meg engemet a vérontástól, óh Isten,

szabadításomnak Istene!

hogy harsogja nyelvem a te igazságodat" (Zsolt 51:3-16).

E szent énekben - amelyet nyilvánosan kellett énekelni a nép nagy összejövetelein az udvar, a papok, a bírák, a fejedelmek és a harcosok jelenlétében, és mely ének megőrzi a legutolsó nemzedékig bukásának történetét - Izrael királya elbeszélte bűnét, bűnbánatát és reménységét az Isten irgalmassága útján elnyerhető bocsánatban. Ahelyett, hogy elrejtette volna bűnös voltát, azt akarta, hogy bukásának szomorú története másokat útbaigazítson. Dávid bűnbánata őszinte és mély volt. Nem tett semmi kísérletet arra, hogy elfedezze bűnét. Nem igyekezett megszökni a fenyegető ítélet elől, ez inkább imára késztette. Látta Isten ellen elkövetett bűne szörnyűségét; beszennyezett lelkét; undorodott a bűntől. Nem csak bocsánatért, hanem szíve tisztaságáért is könyörgött. Dávid kétségbeesésében nem adta fel a küzdelmet. Bűneiket megbánó bűnösöknek adott isteni ígéretben meglátta Isten bocsánatát ez és biztosíték volt, hogy neki is megbocsát:

"Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt,

égő áldozatban sem gyönyörködöl.

Isten előtt kedves áldozatok:

a töredelmes lélek;

a töredelmes és bűnbánó szívet óh Isten

nem veted te meg!" (Zsolt 51:18-19).

Bár Dávid elbukott, Isten felemelte őt. Ezután, mint bukása előtt, teljes összhangban volt Istennel és embertársaival. Szabadításának örömében így énekelt:

"Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem.

Azt mondtam:

Bevallom hamisságomat az Úrnak -

és te elvetted rólam bűneimnek terhét.

Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől;

végy körül engem a szabadulás örömével! (Zsolt 32:5.7).

Üdv. Péter

Ugyanúgy lehet elemezni, mint más irodalmi művet.

Az első négy versben Dávid hálás Istennek bizonyságot tesz az Ő szabadításáról

5. "Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!"

Ez egy visszatérő gondolat a Zsoltárok könyvében: Ki a boldog ember? Dávid megadj a választ: az aki bízik Izráel Istenében.

6. Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.

7. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.

Ez a két vers, főleg a hetedik Jézus mondanivalóját vetítik előre: bár Izrael népének még áldozatokat kellett bemutatnia, de Isten nem gyönyörködött ezekben az áldozatokban már akkor sem, és ezt Dávidnak ki is jelentette (füleimet felnyitottad vö.Jézus: akinek van füle a hallásra, hallja.)

8. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,

9. Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.

A 8-9. vers messianisztikus prófécia is lehet: Jézus előre meg volt prófétálva több tekercsben is és azért jött, hogy teljesítse Isten akaratát. Dávid magvából származott és a Zsoltárok könyvében több verset is messianisztikus próféciának fognak fel a keresztények.

10. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!

11. Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.

Dávid vállalja hitét és vallást tesz róla az emberek előtt.

12. Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.

13. Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.

14. Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!

Itt Dávid segítségért imádkozik a nagy veszedelemben, és megvallja bűneit is.

15. Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.

16. Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

Az ószövetség szellemisége szerint szemet szemért fogat fogrét. Dávid az ellenségei megszégyenülésért imádkozik, Isteni igazságszolgáltatásért. Még sem tekinthetjük kersztényi szempontból negatívnak ezt a viselkedést, bár eltér a krisztusi "imákdozzatok ellenségeitekért" szellemiségtől, ám Dávid nem maga akar igazságot osztani, hanem Istentől vájra a szabadítást.

17. Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.

18. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!

Dávid ismételten megvallja nyomorult helyzetét és kegyelemért könyörög az igazságos Istenhez,akitől a szabadulást várja.

Ilyesfélén lehet például.