Miért oldozza fel mások bűnét az, ha egy csoport megkínoz, és megöl valakit?

Utolsó kérdésedre az előtte lévőben már válaszoltam, de le 0%oltad. Mivel a muszlim a szeretet és a tolerancia vallása, teljesen szeretetteli és toleráns a részetekről, hogy állandóan lepontozzátok azt aki nem ért veletek egyet. Én nem szoktam lepontozni senkit, pedig nem is vagyok muszlim.

Forrás: nézz utána a wikipédián. Én a bibliai lexikonból kerstem ki régebben. (A wikipédián azt is olvasod, hogy a hagyomány szerint Máté evangéliuma arámiul volt, és a meglévő csak fordítás. )

Nézd, én utána néztem a mutawádnak, vagy mifenének, de nem sok hasznos információt találtam. Még te magad is egy másik kérdésnél csak bemásoltál egy angol szöveget. Az angol tudásommal nincs baj, de te magad nem magyarázod el és így ez eléggé semmitmondó. Van egy láncolat. És? Isten nélkül nincs láncolat? Azért mert terjedelmes iratról van szó? A muszlim kultúra része volt akkoriban a szájhagyomány és hogy fejből megtanuljanak hosszú szövegeket, valakiről még azt is olvastam, hogy fejből tudta az egész Koránt. Nem volt lehetetlen számukra megírni azokat a szövegeket.

Nézd, a Biblia sokkal régebbi, mint a Korán. Az ószövetségi könyvek hűségét is mutatja, hogy a holt tengeri tekercsek megtalásásakor összevetették a későbbi másolatokkal és szóról szóra egyezett.

A Biblia érdekessége, hogy egymástól eltérő időben eltérő helyen íródott más más emberek által, mégis összefüggő a szellemisége és a mondanivalója. Hiába jössz itt a láncolatoddal, mert Mohamed maga aki állítólag elfogadta a Bibliát, szellemében teljesen eltérő dolgokat állított. Annak az Istennek nem lehetett a prófétája, aki a Bibliát ihlette, viszont mégis arra hivatkozott.

Az ószövetség egymástól függetlenül íródott prófétai könyveiben rengeteg messianisztikus prófécia van és Jézus ezeket be is töltötte. Utána már nincs szükség "prófétára."

Végezetül: egyszer már elmondtam: számomra nem az a bizonyíték, hogy milyen nyelven jegyezték le a Bibliát, hanem a saját személyes megtapasztalásom Jézussal. Ha neked nincs ilyen megtapasztalásod, ragaszkojd csak lánc(olat)aidhoz. Veled ellentétben, én téged azért nem küldelek a pokolra.

Mohamed egyébként saját ördögi megszállottságának tulajdonította a rohamait. Ha Istentől lett volna, nem kételkedett volna.

"Forrás: nézz utána a wikipédián. "

a wikipédiára ne hivatkozz, mert az nem feltétlenül hiteles forrás.

Most próbálom meg utoljára elmagyarázni.

Isten tökéletesnek teremtette az embert, és a világot. Mikor az ember evett a fáról, hallgatott a Sátán hazugságára, elfordult Istentől, és nélküle akar boldogulni. A bűn nem más, mint Istentől való elfordulás.Mivel Isten maga a jóság és az igazság, a tőle való elfordulás szükségszerűen gonoszsághoz és szenvedéshez vezet. De a legnagyobb bűn mégis az ezáltal, hogy a világ (és vele az ember) egyensúlya felborult. Az ember megszűnt tökéletes lenni. És mivel tökéletlentől nem származhat tökéletes, ezért a bűn következménye rászáll az utódaira is. Ez pedig a bűnre való hajlam.

És mivel az emberek bűnössé váltak, nem térhettek vissza Istenhez, mert Isten nem tűri meg a bűnt. Ez Isten igazsága. Ha elfordultál tőle, akkor nem lehetsz vele, és itt látható, hogy amit mi büntetésnek fogunk fel, az nem más, mint a világ törvényszerűsége. Az ember maga ítéli magát szenvedésre.

Ám ha ez így maradt volna, akkor egyetlen ember sem részesülhetett volna Istennel való egységben újra. De Isten szeret minket hibáink ellenére is, és azért, hogy nekünk, bűnösöknek újból megadja a lehetőség visszatérni hozzá, meg kell mutatni, hogy az ember képes visszatérni és egyesülni Istennel.És ez Jézus. Jézus emberi mivoltában hozta meg azt az áldozatot, amivel egyszer és mindenkorra lehetőséget biztosít a bűnös embernek, hogy újra együtt lehessen Istennel. Ezért van az, hogy csak Krisztus áldozata által üdvözülhetünk.

Mondjuk szerintem Jézus jobban el tudta magyarázni, mint én:

>>Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten." Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát." Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?" Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született." "Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: "Izrael tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.<<

János evangéliuma, 3. fejezet

"ha ez igaz lenne, akkor nem gyilkosságra, és kínzásra lenne ahhoz szüksége, hogy megbocsájtson..."

Valóban. Isten egy szemellenzős szadista gyerek, aki élvezi, hogy játszhat az emberrel, és hogy szenvedni láthatja, megtiltja a jó dolgokat, csakhogy rajtunk röhögjön. Ezt akartad hallani, és ezért tetted fel ezt a kérdést is. Nem választ vártál, és meg sem próbáltad megérteni, amit leírtunk, csak saját véleményedet akartad hallani, vagy csak beszólni, nem tudom. Büszke lehetsz magadra, ejj, de frankón megmutattad nekünk, most már elégedetten nézhetsz a tükörbe a mai napon. Végtére is könnyebb Istent hibáztatni a rossz dolgokért, nem igaz?

Részemről értelmetlennek tartom a további eszmecserét (és így utólag a korábbiakat is).

De attól, hogy Jézus meghalt, attól még mindig mennünk van a hajlam a bűnre!

Akkor hogy is van ez?

"Részemről értelmetlennek tartom a további eszmecserét (és így utólag a korábbiakat is)."

agymosott hülye vagy.

Kedves Kérdező. Igazán csavaros godolkodásmódra utal az hogy Istent szadistának nevezed, amikor ő maga állította meg Ábrahámot, hogy ne áldozza fel a gyermekét. Ő maga állapítja meg, hogy útálatos a szemében az a sok pogány vallás, ahol embereket áldoznak, öncsonkítanak. Ő maga többször kijelenti a Bibilában: nem kedves előtte a leölt állatok vére, nem kell neki ez az áldozat. Ez az áldozat mást jelképez. A zsoltárok könyvének 50.fejezete erről szól teljes egészében, de a próféták is erről beszéltek. "Hálával áldozzál az Istennek és teljseítsd a felségesnek fogadásaidat." Ennyit kért. Az áldozatok az embereknek kellettek és nem Istennek.

A bűneset miatt az ember és az Isten eltávolodott egymástól. Minél nagyobb bűnben él valaki, annál kevésbé hallgatja meg Isten. Ennek kiküszöbölésére volt szükség egy ártatlan áldozatra (ez általában egy bárány volt)amire imában rávetette a pap a közösség bűnét és midőn a vére kiontatott, (a vér az élet hordozója a Bibliában, ezétr is tiltja az írás a vérevést)az élet kiszállt belőle; tehát durva ókori gondolkodás szerint: a bűn "meghalt" és az ember tiszta lapot kapott. De aztán megint és megint szükség volt áldozatra. Isten hagyta, hogy ez történjen, de többször is kijelenti az ószövetségben, hogy neki nem ez kell. Neki engedelmesség és tiszta szív kell. Amikor Jézus önmagát feláldozta, azt az emberekért tette. Azért, hogy kora emberének megmutassa: ez volt az utolsó véres áldozat Istennek. Ami az Atyához valójában eljutott ebből az áldozatból, az a feltétlen engedelmesség, az önzés és önakarat feláldozása volt. Ezért nem bízhatta ezt egy angyalra vagy egy prófétára, ezért testesült meg Isten Igéje, önmagát megüresítve, Isteni voltát feladva, hogy megmutassa: most Ő adja magát oda az emberekért, nemcsak az őt követő emberek neki. A véres áldozatot az emberi kegyetlenség kívánja. Nekünk nem lett volna elég, ha Jézus csak csendben szolgál és nekünk adja magát. Ez a brutális történet kellett ahhoz hogy felrázza az ókori embert a durva kegyetlenségéből. Ez után indult meg egyfajta "felvilágosodás". Annyi római katona lett keresztény és tagadta meg a katonai szolgálatot, hogy a római birodalom tönkrement volna, ha nem teszi meg a kereszténységet államvallássá. (Sajnos ettől meg a kereszténység ment tönkre, de ez nem ide tartozik.)

Nekünk, keresztényeknek ilyen Istenünk van. Azonosulni tudunk vele, mert Ő is hajlandó volt azonosulni velünk. Szenvedő Istenünk van, akinek tette bolondságnak tűnik a hitetlen világ szemében, de ez az egyetlen módja, hogy Isten ne egy hideg diktátor legyen. Hogy amikor az élet terhe alatt nyögsz, és azt mondod Neki könnyes szemmel: Uram, ami velem történt nagyon fáj nekem! Akkor az a válasz, hogy: Tudom. És úgy tekintetek egymásra egy pillanatig, mint két bajtárs, nem mint Király és szolga.

Csak ennyit akartam mondani. Az emberi természet nem változott, de már nem kell nekük a véres áldozat, mert Krisztus áldozata volt az utolsó, ha ezt elfogadod. És Krisztus követése bizony segít is legyőzni a legtöbb sötétséget és bűnt az életedben. Ha nem kell ez neked, és azzal hitegeted magad, hogy te jó ember vagy, hibáid nem kerülnek világosságra, nem orvosolhatóak, az neked okoz majd szenvedést az életben, nem Istennek.

Freya