Hogyan válaszolnátok meg ezt a kérdést teológiai szempontból?

Asszem megvan a válasz. Isten nem hasonul meg saját magával!

Vegyük a bokszolókat.

A világ legjobb bokszolójánál nincs jobb bokszoló! Legyőzött mindenkit, de saját magát nem győzheti le, mert akkor saját maga ellen fordul. Ez pedig értelmetlen! Isten ha tudna se teremtene olyat, amit nem tud megoldani! Akár matek példa, akár nagy kő. Ha meg tudja teremteni (márpedig igen), akkor tudja is rá a megoldást, vagy fel tudja emelni. Pont ezért mindenható!

Nézzük a levezetést egy elképzelt párbeszédben. ’A’ a kérdező, ’B’ az értelmező.

A: A mindenhatóságról beszéltél. Lássuk, nem vezet-e önellentmondáshoz az az állítás, hogy I-ten mindenható. Biztosan hallottad már a kérdést, de én is felteszem: tud-e I-ten akkora követ teremteni, amelyet nem tud felemelni.

B: Nagyszerű kérdésnek látszik. De nézzük meg, valóban az-e és megérdemli-e azt a sokévszázados karriert, amelyet befutott.

A: Mire gondolsz?

B: A kérdés lényege az, ugye, hogy van-e határa a mindenhatóságnak. Van egy meghatározásod a mindenhatóságról, és éppen most azt vizsgáljuk, hogy alkalmazható lehet-e I-tenre... Ez a meghatározás pedig lényegét tekintve úgy szól, hogy ’az a mindenható, aki mindent meg tud tenni’. Igaz ez?

A: Igaz.

B: Akkor most nézzük meg, mi az a tárgy, amelynek a teremtését I-tentől elvárod, ahhoz, hogy mindenhatóságát elismerd?

A: Hát egy olyan kő, amelyet Ő maga sem tud felemelni.

B: Mivel valójában ez a mindenhatóság próbája, megfogalmazhatjuk-e a kérdésre adott válaszodat, hogy „egy olyan kő megteremtését várnám el, amelyet az sem tud felemelni, aki mindenható”?

A: Természetesen.

B: És aki mindenható, attól ugye azt várjuk, hogy minden követ fel tudjon emelni és minden követ meg tudjon teremteni?

A: Igen, ez bizonyosan következik a mindenhatóság meghatározásából.

B: Akkor arra a kérdésemre, hogy az általad felhozott kérdésben milyen kő teremtését várjuk el I-tentől mindenhatósága igazolásául, mondhatjuk azt, hogy olyan követ kellene teremtenie, amelyet az sem tud felemelni, aki minden követ fel tud emelni?

A: Igen, ilyen követ kellene tudnia teremteni.

B: Nem lehet az, hogy mi magunk nem tudjuk a nyelvi látszat ellenére megfogalmazni azt, hogy mit akarunk I-tentől? Meghatároztuk-e azzal a követ, hogy „olyan kő, amelyet az sem tud felemelni, aki mindent fel tud emelni’? Látszólag ez egy jó meghatározás, de nézzük meg, megfelelhet-e neki bármi elgondolható?

A: Rendben van, vizsgáljuk meg a dolgot.

B: Mondd el nekem, milyen a nem-fehér fehérség...

A: Ilyen nincsen.

B: És lehetne? Teremthető, létrehozható lenne?

A: Nem, hiszen nem azért nincsen, mert még nem teremtette meg vagy hozta létre valaki, hanem azért, mert maga a meghatározásunk nem vonatkozik semmilyen létrehozható dologra, mert ellentmondásos.

B: Tehát a nem-fehér fehérség létrehozásában nem a Teremtő van korlátozva, azaz nem azért nem tudja megteremteni, mert nem mindenható, hanem azért, mert mi magunk olyasmit fogalmaztunk meg, ami látszólag értelmes, valójában azonban nem az?

A: De, igen.

B: És ha azt kérnénk a Teremtőtől, teremtsen egy bmprxzyhcnnn-t?

A: Tessék? Micsodát?

B: Ugye, értelmetlen dolog olyasminek a teremtését elvárni, amit olyan kifejezéssel írunk le, aminek nincs értelme, azaz amelyhez nem tudunk valamilyen dolgot társítani.

A: Annyira értelmetlen, hogy mindjárt a kérdést sem értettem.

B: Ha jól meggondolod, a nem-fehér fehérséggel is pontosan így van ez, és így van ez azzal a kővel is, amelyet az sem tud felemelni, aki minden követ fel tud emelni... Csak az emberi nyelv azon csalóka tulajdonsága tesz köztük különbséget, amellyel az egyes szónál kiterjedtebb alakú értelmetlenségeket jólformáltnak és elvileg értelmezhetőnek mutatja, a szó-méretű értelmetlenségeket meg nem, holott egyformán érvényes rájuk az, hogy nem tudunk nekik semmilyen objektumot megfeleltetni, így tehát nem tudunk a velük való cselekvésre, mondjuk a megteremtésükre vonatkozó értelmes kérdést sem megfogalmazni.

A: Úgy látom, igazad van. Ha értelmetlenséget kérek, akkor az én kérésemben van a hiba, nem pedig Abban, aki nem adja vagy teremti meg nekem azt, amit én magam nem tudtam értelmesen meghatározni vagy ellentmondásmentesen megnevezni...

B: Láthattuk tehát, hogy a kő paradoxonának próbája nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a mindenhatóság lehetőségét és ezzel I-ten mindenhatóságát.

A kérdésben rejlő lehetetlenség ugyanis nem I-tennél van, hanem annál, aki kérdez, hiszen elvileg és belső ellentmondásai folytán létezni nem képesként meghatározott dologgal kapcsolatban kívánna valamit.

Az ellentmondás tehát benned volt, nem I-tenben...