Református teológiával foglalkozok és egy igen bonyolult kérdésre rájöttem szerintem. Hogyan függ össze a szabad akarat az eleve elrendeléssel?

Kedves Kérdező!

Ez a magyarázat hogy tetszik? Isten abszolút lény, tehát az akarata is az. De az akaratának teljesülése megkívánja, hogy az ember teljesítse a saját (Isten által ráruházott) felelősségét.

Vagyis akkor Isten abszolút mértékben elrendeli, hogy akarata teljesüljön, amit a Biblia is alátámaszt. Azt azonban, hogy milyen módon és mikor, hányadik próbálkozásra tudja az ember teljesíteni a felelősségét, nem tudja befolyásolni. Az Ő akaratának teljesülési módja feltételes, mert még Isten sem tudja, milyen döntést hoz az ember.

Isten az ember teremtése után látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.

Isten hatalma korlátlan. Korlátlanságába nyilván az is bele tartozik, hogyha meglát valamit, akár az első embereket, akkor nem csak őket látja, hanem mindazt, ami a megteremtésük okán történni fog az idők végéig.

Isten szabad akaratot adott az embernek és helyenként a történelem során minimális módon bemutatkozott egy egy embertársunknak, mondván " Én vagyok".

Nincs itt előre elrendelés. Az egyént tekintve mindenkinek szabad akarata van. Azt tesz bárki, amit csak akar, abban hisz vagy nem hisz, amiben csak akar vagy sem. Isten az egyéneknél arra kíváncsi, hogy mégis mi a manót kezd az ember egyenként a szabad akaratával.

Az emberiséget tekintve pedig előre elrendelés van. Az emberiség nem tehet azt, amit csak akar, mert az egyéneknek szabad akarata van. Ami dominál, az a többség érdeke. Vagy egy-egy domináns ember, a született vezér érdeke az, ami az emberek tömegeit mozgatja.

Isten pedig, mint egy gazdag ember aki annak adományoz, akinek jónak látja, mint egy adományként jelenik meg egy-egy embertársunknak olyan információkkal, látásmódokkal, érzékekkel vagy kapcsolatokkal megáldva azt, hogy a domináns vezéregyéniségek mozgató erejét mintegy semmivé tegye, ha úgy látja jónak.

Az emberiségnek tehát nincs szabad akarata. A végkifejlet, az ítéletnap, armageddon, világvége úgymond kőbe van vésve. De az egyének szabad akarata befolyásolhatja, hogy mindez mikor következik be.

Ami fix, hogy az egyéneknek csak Isten törvényei szabnak határt. Matematikai és fizikai törvények. A világot tartó erők. Istennek pedig senki sem szabhat határt, legfeljebb saját maga. Az emberiségnek pedig a határt nem más szabja meg, mint hogy az egyének milyen mértékben vannak egy akaraton.

Isten ideje végtelen. Ő ráér. Bármit is akarna, az neki semmibe sem kerülne , az úgy lenne. De Isten így nyilván kivár, mert tudja, hogy amit teremtett, az igen jó. Ő a végeredményt nézi, hiszen látja. Ahogy ezeket a sorokat is látja.

Dönthetünk szabadon. Eldönthetjük, hogy saját döntéseinket a mi elgondolásaink alapján hozzuk-e meg, vagy ráhagyatkozva mindarra, amit Istenről tudunk. Istenről pedig azt az egyet tudhatjuk, hogy számára nincsen lehetetlen feladat. Minden lehetséges. Akár még két ellentmondásos állítás is lehet egyszerre igaz. Csak a mi elménk ezt nehezen veszi be.

Aki pedig az eleve elrendelésben hisz, annak az lesz az igazság, aki a szabad akaratban hisz, annak pedig az lesz az igazság. Aki Isten létében hisz, annak az lesz az igazság, aki pedig elveti létét, annak meg az lesz az igazság. De hogy tűnhet igaznak az az állítás, ami másnak hamis és hogy lehet ez fordítva is igaz? Hát ez az? Ilyen szabadságot csak isten adhat az embernek.

Tömegek tévednének talán egyszerre minden korban? Aligha hinném. Mindegyiküknek igaza van. Aki pedig azt mondja, hogy mind téved, még annak is igaza van. Ez a szabad akarat és ez az előre elrendelés egyszerre. Mindkettő igaz is és hamis is, csak attól függ, hogy ki mit akar. A legjobb azt akarni, amit Isten. Veszíteni nem lehet vele.

Kedves Kérdező.

A szabad akarat, nem függ össze az eleve elrendeléssel, semmilyen módon.

A szabad akarat azt jelenti, hogy rosszul is dönthetsz, miután Isten elmondta, hogy milyen elveket ne szegj meg.

Ha előre látta volna, és hagyta volna, akkor bűnrészes lenne.

Továbbra is figyelmedbe ajánlom Istenről, a "mindenható" jelző, nem egyenlő az előre tudással, amit hagy megtörténni.

Istenben semmilyen rossz nincs, mivel makulátlan, szent.

#6

Erre ugyanez lenne a válaszom:

“Az lenne a lényege a szabad akaratomnak, hogy szabadon dönthetek Isten mellett és ellen, és ez CSAK RAJTAM ÁLL.

És ezzel megy szembe Kálvin, aki azt mondja, hogy Isten (!) KIVÁLASZT egyesek, akiknek azt mondja, hogy ti vagytok az igazak, titeket üdvözítelek, a TÖBBIEKNEK MEG ESÉLYT SEM ADOK, ők meg elkárhoznak; vagyis maximum abban van szabad akaratom, hogy mit eszem reggelire. Ezt olvassuk a Szentírásban? Az önkényesen uralkodó igazságtalan Istenben hiszünk? Nem, mi a SZERETET ISTENÉBEN hiszünk, aki MINDENKIT ÜDVÖZÍTENI akar (ld.: 1Tim 2,3-4; 2Pét 3,9). És ha így lenne, akkor mindenki üdvözülne, hiszen az Úr mindenkit kiválasztana, és elrendelné, hogy üdvözüljön. De ez szembemegy a Szentírással, tehát ERETNEKSÉG, ellentmondást találtunk, tehát a predesztináció is eretnekség.

De nézzük csak meg megint más módon:

Ha Isten eleve elrendeli, hogy én mit teszek, akkor nekem nincs opcióm, hogy mit válasszak, nem rajtam múlik a döntés. Tehát ha vétkezem, akkor én nem tudok ellene mit tenni, mert el volt rendelve, képtelen vagyok a választásra. Mivel én csak a rosszat tudtam választani, az erkölcsi felelősség nem engem terhel, hanem az Istent, hiszen Ő kényszerített rá a rosszra. Tehát akkor az Isten vétkezik rajtam keresztül. És itt meg is állhatnánk, mert már most ellentmond a Szentírásnak, de tovább megyek: ha engem nem terhel felelősség, akkor nem kerülhetek pokolra, mert bűntelen vagyok. Ebben az esetben nem szükséges a megváltás, tehát az egész Újszövetség hazugság. Vagy pedig Isten igazságtalan és Ő engem jogtalanul büntet, esetleg nincs is pokol.

Vizsgáljuk meg a másik oldalról, visszafelé:

Eleve el van rendelve, hogy üdvözülök-e, ezen én semmilyen módon nem tudok változtatni. Ha viszont nem tudok rajta változtatni, bármit is csinálok, akkor meg minek járjak templomba, minek tartsam meg a tízparancsot stb.? Hiszen én semmit sem tehetek, hogy megváltozzon, hogy a Mindenható a kárhozatra vagy az örök életre rendelt el engem! És ez esetben megint kuka a teljes Biblia, mert mit próbálják meg nekem megszabni, hogy mit csináljak, ha úgyis mindegy.

De ezt szerintem már 2000 éve is átgondolták az egyházatyák; csak ugye a protestantizmus alapja a Biblia nézegetése nagyítóval (és ami nem tetszik kihagyjuk ill. kitaláljuk, hogy metaforikusan értendő) a gondolkodás helyett. Nem sola Scriptura az ilyen, hanem sola saját bibliaértelmezésem/értelmezési hagyományunk.

Konklúzió: a predesztináció tévtan, mert igazságtalannak állítja be az Istent vagy tagadja a poklot, szükségtelenné teszi a megváltást.”