Van e Magyarországon olyan szervezet, vagy mozgalom, ahova lehet csatlakozni a cölibátus eltörlése miatt?
válasza:A 8:16-os válasz írója vok. Köszönöm, kedves Kérdező, hogy további infót adtál.
El kell keserítselek. Bármennyire is fura számodra, a kat. papságot vállaló férfiak előre megfontolt szándékkal, tudatosan vállalták azt a keretrendszert, aminek része, h nem házasodhatnak, amíg papok. H a papság tagja légy, ennek ez az ára, h bizonyos típusú szoc. kapcsolatokat kizársz az életedből. Ez a szabály igen régi, vsz számoltak a papnak/szerzetesnek állók a döntéseik következményeivel. Ha nem számoltak, háááát, akkor a pappá válás előtti felvételi rendszert kell megreformálni. Vagy anglikánná kell válni (a szertartások, dogma stb igencsak átfedik egymást).
Javaslom, averzióid ellenére alapíts szervezetet a kat. egyház megreformálására. Lehet, h ez a küldetésed. Ha belehúzol, még nőpápa is lehetsz! Sok sikert!
Érzek egy kis iróniát a hozzászólásodban, de értem :)
Igen, azt is értem, hogy "tudták, mit vállaltak", csakhogy az élet nem fekete és fehér (szerintem). Én csak azt mondom, hogy meg kellene adni a lehetőséget, hogy ne ezen múljon semmi.
De ha már itt tartunk (és nem veszekedésnek szánva, vagy vitatkozásnak, kifejezetten csak beszélgetés), egy nő is lehetne katolikus papnő akár, már csak azért is, mert amikor egy nő gyónni megy, nem szívesen mond el mindent egy férfinak, vagy lehetnek dolgok, amiket egy nő másként lát ugyanúgy egy férfinak. Viszont ha ebbe belemennénk, akkor még több ellentétes dolog kiütközne, hogy a nők miért nem folyhatnak bele bizonyos dolgokba, ebbe nem szeretnék belemenni, mert a kérdés nem erre irányul, hogy egy nőnek milyen szerepe van vagy lehet a katolikus egyházban. Szerintem tök jó dolog, hogy már lehetnek ministráns lányok, lehetnek női akolitusok. Szóval látni, hogy fejlődik :)
válasza:Kedves Kérdező, örülök az új hozzászólásodnak. Köszi h megosztottál velünk új infót. Egyre inkább kirajzolódnak a részletek számomra a gondolkodásmódodban.
Azt írod: "Igen, azt is értem, hogy "tudták, mit vállaltak", csakhogy az élet nem fekete és fehér (szerintem)." Az élet nem. A reverenda igen. Az bizony fekete-fehér.
"Én csak azt mondom, hogy meg kellene adni a lehetőséget, hogy ne ezen múljon semmi." A rendekből, szolgálatból ki is lehet ám lépni, mint ahogy a papok egy része ki is ugrik. A kiugrás után is ugyanolyan hasznos, értékes stb tagjai maradhatnak a gyülekezetnek, mint annakelőtte. Csak épp nem vezethetnek gyülekezetet. Valójában a házasodással, családalapítással szoc. értelemben erről mondanak le. Nem az Istenkapcsolatról, a szeretetről, a hitről a v ilyesmiről, hanem néhány, rájuk az egyház által a papokra ruházott funkcióról.
Van, aki az egyházon belüli egyik feladatra alkalmas, van, aki meg a másikra, harmadikra. Van, aki a gyülekezetvezetésre, van, aki a szerzetesi életre, van, aki meg családapának. Ha az egyénnek megvan a megfelelő önismerete a döntés előtt, illetve exisztenciális krízishelyzetben van egy megfelelő lelki vezetője, nem akkora nagy truváj dönteni (sem előzetesen, sem már a szervezeten belül), majd a döntés felelősségét és következményeit vállalni.
"egy nő is lehetne katolikus papnő akár" Sajnos ez nem logika, észérvek, miegyebek, hanem a tradíció alapján fog eldőlni. Hiába vannak megfelelő érvek arra, h nők is lehessenek papok, a hagyomány erősebb. Nem is baj ez, h a katolikus nők nincsenek ennyire függésben a szervezettől, ld. Perintfalvi Réka esetét. Szervezeten kívüli teológusként és hívőként is igen nagy hatással van az egyházon belüli poz. folyamatokra.
Írhatok privátot?
Írhatsz privátot, ha szeretnél, szívesen meghallgatom a további véleményed. :)
Én pont azért vezetném be, hogy ne legyen kötelező a cölibátus, mert általában azoknak a férfiaknak, akik "kilépnek", elég nagy törést okoz az életükben. Másrészt a hívőknek is törés, és most nem a 80 éves Marikanéniről beszélek, akinek az a legnagyobb pletyi témája, hogy Béla atya lelépett, hanem akik felnéztek, és szerették a papjukat, lelki támaszt kaptak tőle, szorosabban kötődnek egy adott személyhez, stb. :)
válasza:Ha nincs lekommunikálva a döntés, és annak következményei, nos, akkor az bármely érintett számára okozhat törést. De hát a nemkibeszélés, kész helyzet elé állítás is egy döntés, még ha nem is asszertív.
Létezik egy harmadik megoldás is, egy másik ker. egyházon belül. Ha vki már házas, az pappá válhat. Aki először lett pap, az a személy nem házasodhat meg. Ezt támogatod-e?
Mármint azt, hogy akkor átmenjen papnak más egyházhoz? Szerintem ez sem lenne elvárható. Azért vannak lényeges különbségek, miért kellene lemondania bárkinek a saját hitéről ilyen értelemben, és máshova "menni", csak mert mondjuk családot szeretne? Ez olyan, mintha fentről adná a jóisten, amit ad, és lenn vennék el olyanok, akiknek semmi köze hozzá. Bocsánat a fogalmazásért :)
A másik verzió, aki először lett pap, ne házasodjon, aki házas, az már lehetne pap kérdés: Lényegét tekintve mi a különbség,ami akadályoz a szentségen kívül?
válasza:Ó.
Úgy értem, h 2 koncepció van:
1. v az egyén lelki sérüléseinek elkerüléséért kívánunk fellépni a szervezet megreformálása segítségével (ezt képviseled te)
2. vagy keresünk olyan szervezeteket, amik a sérülés lehetőségét minimalizálja (ennek vagyok a híve én)
H melyik rítus szerint imádja az ember Urát és Teremtőjét, háááát, sztem az Úr és Teremtő szempontjából nem olyan fontos. Az odaadás, az igen.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!