Önelfogadás vagy önmegtagadás?

#10 A Biblia szerint Jézus a halála utáni harmadik napon feltámadt, és utána néhány héten át azokkal a tanítványaival volt, akik együttmaradtak a halála után, és csak azután ment fel a Mennybe. Ha nem is ír le mindent a Biblia, amit mondott nekik ez idő alatt, feltételezhetjük, hogy elmondta azt, hogy miről imádkozott ott a kertben. Ez a legvalószínűbb, de az is egy lehetőség, hogy a Szentlélek jelentette ki ezt egyes tanítványoknak egy ponton, és így került bele a Bibliába. Elvégre a keresztények többségének hite szerint az egész Bibliát a Szentlélek sugallta.

üdv, a javuló Stefán

Szervusz #5!

Olvastam a válaszodat. Adtam rá egy pozitív értékelést, mert sok dolgot nagyon jól megfog a válaszod. Lehet, hogy van talán 0,1% ember, akinek tényleg az a problémája, hogy nem szereti önmagát, de valószínűleg ezek közül a legtöbb komoly pszichés beteg.

Mivel a Biblia olvasására buzdítasz, írnál példákat, hogy hol vannak azok az idézetek a Bibliában, amelyek erre a manapság divatos "önelfogadásra" buzdítanak? Mert ez egyetlen idézet, ami nekem eszembe jut, az a "szeresd felebarátodat, mint önmagadat", ami nem egy buzdítás az önszeretetre vagy önelfogadásra, hanem FELTÉTELEZI, hogy minden ember szereti önmagát.

És ez nekem a saját tapasztalatom is. Találkoztam már emberekkel, akikről elsőre úgy tűnt, hogy nem szeretik magukat, mert igen negatívan nyilatkoztak magukról, de aztán az derült ki róluk, hogy inkább az a helyzet, hogy kellemetlen számukra, és szenvedéssel jár, hogy elkezdték learatni a bűneik következményeit, akár testileg, akár lelkileg, és megbánták, hogy rossz döntéseket hoztak korábban, vagyis a gonosz tetteik következményeit utálják, a szenvedést utálják, magukat nagyon is szeretik, hiszen sajnálják magukat.

Azért kérdezem ezt, mert tényleg szeretném tudni, az Ige mit ír erről amúgy vegytisztán, mindenféle emberi okoskodás nélkül, amilyen emberi okoskodás a manapság divatos könyvekben talán túlzottan is jelen van.

Egy másik idézet, ami eszembe jut a Bibliából, az a "saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat." Itt is FELTÉTELEZI a Biblia az önszeretetet, nem pedig buzdít rá. Nyilván lehet egy nagyon kis töredéke az embereknek, akik komoly pszichés betegek, és gyűlölik a testüket. Ugyanígy nehéz elhinni, hogy emberek gyűlölik a saját lelküket, kivéve persze azt a töredéknyi pszichés beteget. Különben ha ez a "gyűlöli valaki a lelkét" állapot olyan gyakori, hogy könyveket kell írni róla, mint a mai bestsellerek sugallják, akkor Jézus korában annyira mások voltak az emberek, hogy Jézusnak figyelmeztetni kellett őket, hogy nem eléggé gyűlölik a saját lelküket? Lásd, "aki nem gyűlöli meg apját, anyját,... sőt még a SAJÁT LELKÉT is, nem lehet az én tanítványom." Tudom, hogy teológusok csűrik csavarják ezeket a mondatait Jézusnak, hogy a "gyűlöli" szó az valami mást jelentett akkoriban, és én is biztos vagyok benne, hogy ez a mondata Jézusnak egy ún. hiperbola, egy karikatúraszerű túlzás, amit Jézus gyakran alkalmaz a beszédei során, de nem látom a Bibliában sehol annak a veszélyét, hogy ha valaki nem szereti magát eléggé. Mindenhol annak a veszélyét látom a Bibliában hangsúlyozni, hogy ha valaki nem szereti Istent, és a testvérét vagy az embertársait, és csak ezekre látok kifejezett buzdítást.

Éppenséggel az a rész, ami a RÚF (Református Újfordítású) Bibliában úgy kezdődik, hogy "Az utolsó napokban nehéz idők jönnek, ugyanis a emberek önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek,..." az eredeti ógörög szó az önzőre "ön-szerető", a pénzsóvárra pedig "pénz-szerető".

Tehát ez az egész önmagunkkal foglalkozás, hogy mi most akkor szeretjük magunkat, vagy utáljuk magunkat, elfogadjuk magunkat, vagy nem fogadjuk el magunkat, nekem úgy tűnik, hogy egy veszett fejsze nyele.

Egyszerűen az önmegtagadás pont azt jelentené, hogy nem nagyon foglalkozunk magunkkal, a saját akárminkkel, testünkkel, lelkünkkel, a feltétlenül szükségesen felül, hanem mások felé fordítjuk a szívünket, és azzal együtt az időnket, energiánkat, pénzünket: Istennel, a hitbeli testvérünkkel, s a felebarátunnkal fogalkozunk. Mert így a szabadság törvényébe tekintve tényleg boldogok leszünk, és rájövünk remélhetőleg, hogy akkor találjuk meg Istent és önmagunkat, és akkor kerülünk békébe Istennel és önmagunkkal, amikor feladjuk önmagunkat másokért.

üdv, a javuló Stefán

úgy gondolom a magyar nyelvben be kellene hozni a görög nyelv kifinomultságát.

A görög nyelvben nyolc szó fedi le a szeretet fogalmát, ha jól számolom nálunk van plátoi szerelem, szeretet és szerelem.

Itt olvashatsz róluk. [link]

Úgyhogy nyolcféle dolog egyikére kell gondolnunk amikor a Bibliában találkozunk a szeretet szóval.

A két dolog között nincs ellentmondás, mivel nem függenek össze.

A mentális egészség fenntartása az ember saját magát tisztán és józanon tartó feladatkörének a része. Ahogyan fontos a fizikai épség megőrzése, ugyanúgy hasznos az elme rendbentartása is. Ha nagyon szükséges igehelyet felhozni, talán a Zsoltár 4:5, Jób 32:19, Péld.20:27, negatív példaként a farizeusok a Lukács 11:39-ben lehet idevágó. Tehát tud róla az Írás, hogy ez egy létező területe az emberi mivoltnak.

Azonban az "önmegtagadás" nem saját magunk érzelmi/értelmi elhanyagolását jelenti, nem is ezekben a koordinátákban van róla szó. Hanem egy teljesen más viszonyrendszert állít fel, nevezetesen az egyénnek a Teremtője felé irányuló helyes hozzáállását fejezi ki. Azt a gondolkodásmódot, hogy az enyém, a saját kigondolásom, erőm, akaratom semmi, az én perspektívám szinte sosem egyezik az Istenével, és ahol eltér, ott egyértelműen, mindenkor, 100 százalékosan csak és kizárólag az Övé a helyes.