Miért jó magunkkal foglalkozni (szükségeseken felül), ha a kereszténység az önmegtagadást is hirdeti, és azt mondja ki, hogy a magunkkal való túlzott foglalkozás és az önzőség rossz?

Ilyen marhaságot nem állít, hogy ne foglalkozzunk magunkkal. Olyat állít, hogy másokkal is foglalkozzunk.

Aki pedig tényleg foglalkozik a másikkal, az úgy tekint a másikra, mint a saját részére.

Egy sportoló sem fogja csak a bicepszét gyúrni.

Semmiről sem kell lemondani, ami nem árt másnak.

Egyébként is, mi számít túlzottnak?

A kereszténységnek millió ágazata van... rengeteg kisebb nagyobb ágazatok.

Az igazi keresztény tanítás példaképe Jézus Krisztus.

Figyeld meg kérlek hogyan viselkedett. Az elsö helyen volt életében Atya, Jehova Isten akarata. Megmondta, hogy azért jött a világra, hogy az Atya akaratát cselekedje.

Söt még halála elötti órákban is így imádkozott Jehovához: "Atyám ha lehetséges, múljon el tölem ez a pohár. Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te".

Tehát elsö helyen volt életében Atyja akaratának a cselekvése.

De nem volt aszkéta, boldogtalan, melankólis ember, ahogyan az egyes festményeken, szobrokon láthatók.

A gyermekek is jól érezték magukat a társaságában.

Tudod mivel csúfolták Jézust az ellenségei? Hogy faló és részeges.

Ö maga megmondta magáról, hogy az embernek Fia, eszik és iszik.... tehát nem vonta meg magától a jót.

Nem nyomorgatta magát, ez nem normális dolog.

Az hogy a mai idöben egy férfi egy nö ápolt, szépen ízlésesen öltözködik, szépen berendezett lakása van....ez helyes. Ehhez nem kell gazdagnak sem lenni.

Isten a szépet adta nekünk. Szépen ápolt haj, köröm,

a tisztaság illata, ez mind dicséri a Teremtöt, éppen úgy mint a csodálatos égbolt, a naplemente a a madarak násztánca, a kiscica, kiskutya finom selymes szöre-böre...