A buddhizmus szerint miért kell szerény életet élünk, és miért erény az önmegtartóztatás, önmegtagadás, ha valójában minden üresség és üres?
A Szív szútrából egyértelműen megtudjuk, hogy minden jelenségnek, formának, érzékiségnek üresség a természete.
https://www.youtube.com/watch?v=QoMlPqiGb7Q
https://www.youtube.com/watch?v=w8imrBjumK4
Miért kell például lemondanunk a szex helytelennek ítélt formáiról, így a maszturbációról, önkielégítésről, házasságon, párkapcsolaton kívüli szexről? Miért kell lemondanunk az érzékiség aktív és szabad megéléséről? Miért kell a vágyainkról lemondani, ha gyakorlatilag ürességhez vezetnek, mivel olyan dolgok iránt vágyakozunk, aminek üresség a természete? Miért kell lemondanunk a mámorító állapotokról (a vadzsrajánában is a jógiknak az a célja, hogy úgy ihassák meg az alkoholt, hogy nem kerülnek bódult, mámoros állapotba)?
Az üresség a megvilágosodás (egyik) forrása, hiszen aki buddhává válik, az felismeri, hogy minden vágy, indulat stb. valójában teljesen üres természetű.
Mi van akkor, ha szeretem az ürességet, tudom, hogy üresség, tehát szeretem az érzékiséget, az érzéki örömöket, élvezeteket megélni, vagyis az ürességet megélni? Egy jó maszti, egy jó szex mindenféle házasságon kívül, csak az élvezetért, egy új tárgyi öröm (például kapok valami újat), egy kevés italozás, amelynek hatására boldogabbnak érzem magam, mind üresek, tehát ez alapján ezek is a megvilágosodás forrásai.
Miért fontos akkor az önmegtagadás és az önmegtartóztatás? Ha az egóm is üresség, akkor miért kell róla lemondani?
Nem akarok eretnekeskedni (igen, a buddhizmusban is létezik ilyen, például a dzogcsen eredetileg annak volt bélyegezve, vagy hogy újabb, a saját felvetéseimhez hasonló eretnekségeket említsek: a balkezes tanításokat is hordozó, hedonizmust hirdető, japán szekta, a Tachikawa-ryū mindig is szektának volt bélyegezve, és mindig is annak tartották, elvetette, ellenezte minden más irányzat szerzetese, vagy akár a legújabb példa: Osho, akit szerte a világon különböző vallások eretneknek, hamis tanítónak, tévtanítónak tartottak), csak egyszerűen felvetődött bennem ez a kérdés, ahogy a Szív szútrán elmélkedtem (erre egy tradicionalista erkölcsű, vallásos, hívő biztos azt írná, hogy a szekták is így indulnak XD).
Szóval akkor?
Én nem tartom szerencsésnek kiélezni a vágyakra? Szerintem ez az elmei szokások tárházáról szól, a vágyak csak egy dolog.
Az élni akarás vágyával mi a helyzet?
#7.
Egy buddha nem vágyik az életre, a létre. Nem fél a haláltól, mert biztos a hite abban, hogy mi lesz utána. A Buddha sem hátrált meg akkor, amikor eljött az idő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!