Elveszíthető a kegyelem?

Karmikus szempontból (tehát hogy Istennek tetszik-e) nem nagyon számít 1-1 kisebb botlás, hanem a mindennapi apró dolgok átlagolódásáról van szó inkább. Persze 1-2 nagyobb dolog ezért fel tudja forgatni ezt, de úgy alapvetően ha az idő nagy részében "Istennek tetsző" életet élsz, akkor néhány kisebb rossz elnézhető.

Pl. ha kedvesen bánsz az emberekkel a mindennapokban, akkor attól nem fog ez elromlani, hogy pl. megeszed a táblacsokit egymagad. De azzal mondjuk nagyon elronthatod, ha kidobod a kutyádat az emeleti ablakból.

Kedves kérdező! Elveszíthető a kegyelem, de a kérdésedből ítélve te nem vagy közel ilyen problémához. Inkább túl lelkiismeretesnek tűnsz, ha lehet így mondani. Ráadásul igencsak rossz képed lehet Istenről, ha azt gondolod, hogy a te teljesítményed befolyásolni tudja azt, hogy Ő mennyire szeret. Ha elképzelsz egy jó apát vagy anyát, egy csupán embert, akinek egyáltalán nem olyan tökéletes a szeretete, mint Istennek, szóval elképzeled, hogy a kis gyereke járni tanul, közben elesik, és fájlalja a sebét, hogyan jutna bárkinek is az eszébe, hogy egy jó szülő véglegesen el akarna fordulni emiatt a gyerekétől? Pont az ellenkezője, megvigasztalja és bekötözi a sebét. Ki van zárva tehát, hogy Isten ilyet tenne.

A kegyelem azt jelenti, hogy nem a teljesítményünkkel kell kiérdemelnünk a megigazítást és elfogadást Isten részéről, mert ahhoz a tökéletes Isten előtt egy tökéletes teljesítmény lenne szükséges. Éppen ezért küldte Isten el az egyszülött Fiát, Jézust, aki sosem esett el, sosem követet el bűnt, még akkor sem, amikor a kereszten kegyetlenül és ártatlanul szenvedett. A benne való hit igazítja meg az embert, az ő tökéletességébe, és az ő hibátlan teljesítményébe vetett bizalom igazít meg. Igen, miután az ember megigazult hit által, miután megértette, hogy az érdemei ellenére Isten mennyire szereti, és Isten mennyire hűséges hozzá, és hogy ez a szeretet nem változik meg, hanem elkíséri minden napon, a megváltott ember élete is változtni fog jó irányba, bár valószínűleg nem lineárisan, bizonyára hullámzóan.

Azt tudnám mindenképpen javasolni, hogy hallgasd meg az alábbi prédikációt, ami Isten szeretetéről szól az 1Korinthus 13 (az ún. Szeretet-himnusz) alapján. Ebből világosan láthatod majd te is, hogy Isten szeretete messze fölötte áll még a "jó" emberekének is. Remélem, ez segíteni fog nem félni attól, hogy Isten elutasít téged, amiközben te a jóra törekszel. Egy helyes úton járó keresztény közösség is további támogatást nyújthat abban, hogy helyes képed legyen Istenről. A prédikáció 26:57 percnél kezdődik:

[link]

üdv, a javuló Stefán

Igen.

Azonban Isten is tudja, hogy idő kell egy tulajdonság kifejlesztéséhez.

A lényeg, hogy lássa a szándékot.

Kérd imában a támogatását, segyítségét abban amiben még fejlődnöd kell, és tegyél avval összhangban is.

Csak a hitedet vesztheted el a kegyelemben. De azt vissza is nyerheted.

Törekedj! Változtass!

Békesség neked kérdező!

Amikor az ember akar, akkor elveszik. Mert a testi ereje, indulata, vágya, akarása, önzése vezeti. Ezért szükséges mindent odaadni Krisztusért, mindent letenni Isten kegyelmével, ami nem életet tápláló, lelki kincs. Hogy megüresedjen a lelke, elengedje a testit, a világit, hogy Isten őt megtöltse csordultig a poharát, ahogyan Dávid is imádkozott. De amikor valaki akar, és a testi ember mindig csak akar, akkor nem képes Istenre nézni, hanem csakis arra, ami elmúló. A testi ember csak akar, de nem enged el. Mit mond erről a Mester? Aki meg akarja tartani az életét, el fogja veszíteni. De aki elengedi érte,. az örökre megtarthatja.

Azt írod, kérdező, hogy nagyon próbálkozol Istennek tetsző életet élni. Botrányos szavak, ne gyűlölj ezért te sem, de valld meg őszintén kérlek: ebben az igyekvő próbálkozásban valóban ezt teszed? Neki próbálsz görcsösen megfelelni? Ezért buksz el, te magad jelented ki. Azt írod, hogy van egy terület, ahol elbuksz, de valójában a testi igyekezetedben elbuksz. Nincs olyan, hogy ezen a téren meg azon a téren. Ha valaki elbukik, el, teljességében. Nem létezik kis meg nagy hazugság sem: hazugság van. Vagy teljes lélekből, szívből szolgálja valaki Istent vagy sem. Mivel nagyon akarsz Neki megfelelni, ezért buksz el mindig, mert ezzel az igyekezeteddel nem Őt szolgálod.

És egyértelművé teszed, magad mondod ki, kit is szolgálsz. Hiszen azt írod kételkedsz a Szeretetében. Tehát félsz, és aki fél, abban nincsen ott Isten kegyelme! Nem lehet, mert Isten Szeretet, nem pedig kétség, fél-elem, Ő egész. A Bibliában 365-ször van leírva, hogy ne féljünk. Krisztus is elmondja, hogy ne féljünk, csak higgyünk Istenben és őbenne. Te se félj és ne akarj testi erőből megfelelni Istennek. Sajnos az emberek zöme is ezt cselekszi naponta, aki állítólagosan Benne hisz, hogy görcsösen, akar Neki megfelelni. Gyermek légy, aki fürdőzik az Atyja szeretetében. Egy gyermekben nincsen még félelem, akarat, ő önzetlenül, alázattal, szelídséggel cselekszik. A többi negatív érzést, hazugságot a szülő majd megtanítja neki később, ezért amilyen a szülő, olyan a gyermek.

Menj Krisztushoz, hogy életed legyen. Elmondja, hogy az ő terhe könnyű, és az igája édes. Lesz benne lelki békességes, örömöd, nem fogsz félni, kételkedni. Valójában te sem Istenben kételkedsz, hanem magadban. Mert a lelked mélyén szégyelled azt, ami a szívedben van, és nem tartod magad szerethetőnek Általa. Az emberek zöme ilyen, telve traumákkal, komplexusokkal, átélt borzalmakkal, abúzusokkal, képmutatással, hazugsággal. Mindannyian gyarlók vagyunk, tökéletlenek, de Ő új életet ad, ha te hozzá fordulsz gyermeki alázattal. Mert ilyenkor nincs a szívben félelem. Ő majd megmos, bekötözi a sebeidet, felöltözte hófehér ruhába, enni ad, veled vacsorázik és élni fogsz. Kapsz majd bizonyságokat, elküld, hogy szórd az Igét, és nem fogsz már kételkedni, mert bizonysága jutsz Vele kapcsolatosan. Erőd lesz lélekben, hatalmat is kapsz a világ felett, persze ha Ő is úgy akarja, mert annak ad, akinek akar. Egy gyermek nem fél a szülőjétől, sem nem kételkedik benne. Te sem tedd. Mert amikor ezt teszed, azért buksz el, mert magadat nem tartod szerethetőnek és szégyelled magad Előtte. Nem vagy egyedül, senki sem tökéletes, telve hibákkal. Menj Hozzá és élj, engedd be a lelked ajtaján Krisztust! Mert csakis az ember az, aki a kegyelmet magától eltolja a szabad akarat okán. Isten adná azt, de sokaknak mégsem kell. Így sokan csak hiszik, vallják a szájukkal, kiírják, hogy ők "Isten gyermekei", de a fa gyümölcse mást takar. Mert azt követik el, amit te is még meg mi is sokszor: valójába félünk és kételkedünk.

A Szent Lélek adjon a kegyelméből!

Üdv.

Persze, hogy elveszíthető. De vissza is nyerhető. Kérj erőt Istentől, hogy harcolj a bűnökkel. Elesel, felállsz újra. Egyébként Isten akkor is nagyon szeret ha elesel, de a szemében az az igazán kedves ha látja a küzdelmedet. Az pedig a sátán kísértése, hogy Isten már nem szeret ha bűnt követsz el. Ez az egyik legaljasabb kísértés. Mondj ellent.

Én is hasonló cipőben járok, katolikusként gyónni járok rendszeresen, mely számomra sok erőt ad, és biztos tudatot, hogy Isten megbocsátotta a bűneim. Sokszor ismétlődő bűnökkel megyek szóval tudom miről beszélek.

8-as kommentelő: Békesség neked!

Bocsásd meg, de mi az hogy harcolj a bűnökkel? Ez olyan, mint a nézz szembe a félelmeiddel. A félelem már okozat, de mi az ok, ami azt kiváltotta? Ha a félelmekkel nézel szembe, akkor a sötétségbe meredsz! Ez antikrisztusi. Ugyan így, arra bátorítod az embertársadat, ami nagyon komoly károkat okoz, hogy a bűneivel nézzen szembe. Nem inkább arra, hogy Isten kegyelmével tegye le a gyarlóságait? Mert a a vétséggel ember szembenézni nem tud, csakis Isten az, aki azoktól megtisztíthat Krisztuson keresztül.

A másik ferdítés, ami egy vallási mítosz ráadásul szintén óriási károkat okoz. Dehogy szeret Isten, ha elesel. Krisztus nyíltan elmondja, csak azt szereti az Atya és ő is, aki cselekszi az Atya akaratát! Annyiszor le lett már ez írva. Milyen küzdelmet? Kivel? A bűnnel?

Milyen sátán? Ki az a sátán? Egy mesebeli szárnyas lény? A sátán mi magunk vagyunk, a gyarló szívünk a sátán! A sátán legnagyobb hazugsága, hogy elhiteti, hogy Isten szeret, ha elesel akkor is. Mondj ellent. Kicsoda? Ő mondjon rá ellent? Saját maga, önmagától? Mire mondjon ellent? Tudja, mire mondja?

Nem igaz ez sem. Krisztus nem azért érkezett el közénk, hogy a gyarlóságainkat megbocsássa, hanem azért, hogy benne lehetőségünk legyen ezeket megbocsájtania Istennek! Érzed te is a különbséget a kettő között? Már hogyan volna képes megbocsájtani azt, amit el sem követtél? Azt is elmondja a Mester, hogy az nyer megbocsájtás, aki a felebarátját szereti, áldja. A többi ember nem nyer. Ez nem úgy működik, hogy ő lejött ide közénk testben és máris bűntelen vagy. Ez babona. Elmondja, hogy naponta vegyük fel a terheinket és cipeljük azokat. Direkt nem keresztet írtam, ami egy pogány jelkép.

A Szent Lélek adjon a kegyelméből, és Istenem: nyisd meg a hályogos szemeket végre, hogy megéljék sokan, mibe vannak ragadva!

Üdv.

Ezt egy hívő ember írta, érdemes ezt is elolvasni, de a legfőbb: mindezekről Istent személyesen kérdezni! Nem szoktam nagyon linkeket megosztani, de ez azért is súlyozott, hogy lássátok ti is, akiknek vallása van, miként látja már ezt egy olyan valaki, aki szintén hívő. És még rengeteg hivatkozási anyag van a neten, aki keres alázattal, találni fog. De az Igazság csakis Istennél van, személyesen.

[link]

A Szent Lélek vezesse a gyermekeket!

Üdv.