A bibliai Ábrahám gonosz ember volt, amiért fel akarta áldozni a fiát?

Erre abszolút nem könnyű a válasz, pláne nem lehet egy szóval elintézni! Ábrahámnak gyakorlatilag fel lett adva a kérdés:

Melyiket szereti jobban:

- Saját, egyetlen fiát - aki amúgy is nehezen jött össze,

- vagy azt az Istent, aki a Biblia alapján VALÓSÁGOS, (de ritkán jóságos!) alakban jelenik meg előtte! Tehát NEM VOLT ŐRÜLT!

El tudjátok egyáltalán képzelni Ábrahám vívódását...!?

Ennek az epizódnak messze menő üzenete van:

A mindennapi életben (valamint a világirodalomban!) hány és hány olyan szituáció van, ahol az ember hasonló VÁLASZÚT előtt áll! És csak a beszűkült tudatú valláskárosultak hajtogatnak orrba-szájba holmi "szabad akarat" ostoba mantráját...

Izsák - Ábrahám = Krisztus - Isten.

Ahogy Izsák Ábrahám fia, Krisztus Isten fia. Isten nem várta el Ábrahámtól, hogy feláldozza a fiát, de előre mutatott arra, hogy Ő, Isten ezt megfogja tenni a saját fiával az emberiség megmentése érdekében.

#12.

Fájdalmas ez a tematikus(?) belemagyarázás!

Kísértetiesen hasonlít a hatvanas évek műelemzési gyakorlatához, illetve a mai kormányinfók halandzsáihoz. Persze elismerem: vannak, akik mennyei mannának tekintik az ilyen ... izéket.

Az, hogy milyen fájdalmat élt át Ábrahám, miközben készült feláldozni Izsákot, szerintem érzékletes példája annak, hogy mit érezhetett Isten, amikor feláldozta a Fiát, Jézus Krisztust váltságként (Jn 3:16). A Mózes 22:2 segít elképzelni Isten érzéseit, amikor ezt mondta Ábrahámnak: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit annyira szeretsz, Izsákot..." A János 3:16 vers leírja, hogy mennyire szereti Isten a világot; téged, engem és mindenkit.

Isten nem gonosz, Ábrahámnak pedig olyan hite volt, ami csak keveseknek.