Kedves ateisták! Mit tennétek, ha az életetek és halálotok, és azok minősége attól függene, hogy hisztek-e?

Hinni nem hinnék, de a látszatért felvenném valamelyik kedvenc pogány hitemet.

Egyébként ahogy írták, ez csak egy terrorikus diktatúra lenne, amire számtalan valós példa létezik. Egyenértékű azzal, amikor a homoszexualitásukért végeznek ki embereket bizonyos arab országokban vagy minden, ami Észak-Koreában történik.

Micsoda sci-fi lehetne ebből a gondolatjátékból.

Én magamat kereszténynek tartom. De úgy vélem, hogy ebben az esetben az ateisták menekülnének. Föld alatti szervezetbe tömörülnének, New York csatornahálózatában élnének, Patkányokból készítenének hamburgert.

Egy másik részük elkezdene gondolkodni és arra döbbenne rá, hogy ezek már járhattak a földön. Angyaloknak nevezték el őket és Jézus valószínűleg egy ember-ufó hibrid lehetett és földönkívüli technológiával gyógyított.

Látom lelki szemeim előtt, hogy a földönkívüli szervezet egyfajta vírusszerű sejteket termel, melyek meggyógyítják, helyreállítják az ember testét, mint egyfajta biológiai nanorobotok.

Nyilván megpróbálnák valamiképpen kifürkészni az új helyzet mélységeit, az új technológiát, hogy valamiképpen az Ufókat elijesszék a földről.

Biztosan lennének, akik komolyabban megpróbálnának hitre szert tenni. De feltételezem ez attól is függ, mennyire tanítható egy ateista és esetleg az ufók megosztják-e a tudást.

Ha én ateista lennék, megpróbálnék egy ilyen helyzetben keresztény ismerőseimtől segítséget kérni a túlélésre.

Érdekes elgondolás. Elolvasnék egy erről szóló könyvet.

Meg lehet fordítani a kérdés a hívőkre is, mi van, ha egy idegen faj a vallásos hitet nézi le, veti meg, és kezeli a hívőket állatként. (Sci-fi elemek sem kellenek hozzá, pro és kontra hasonló fordult elő a történelem során itt a Földön is.)

A válasz mindkét esetben ugyanaz. A hit alapvetően nem elhatározás kérdése. Elbábozni el lehet az ateistának, hogy hisz, a hívőnek meg azt, hogy nem hisz, de belül a saját meggyőződése nem fog attól megváltozni, hogy egy idegen faj mi alapján különbözteti meg az embereket, meg hogy kényszerből mit kénytelen eljátszani, ha túl akar élni.

A kérdésben felvázolt szituáció fából vaskarika, lehetetlen, mivel olyan civilizáció, amelyik hitre épül, soha nem lehet olyan fejlett, hogy csillagközi utazásokat tehessen.

A tudomány ellensége a hit, a tudományban tilos hinni, de ha a hit, mint módszer valahol uralkodóvá válik, akkor óhatatlan, hogy a tudományokba is beleszóljon, ám ha ezt teszi, akkor automatikusan tönkre is teszi.

A tudományok csak úgy fejlődhetnek, ha nincs tekintélyelv és mindenben igénylik a bizonyítást, semmit nem hisznek el bemondásra.

A tudás viszont megöli a hitet, mert kiderülnek a dolgok, előbb-utóbb a megismerés elűzi a tudatlanság sötétségét és ezzel aztán nem marad hely a hit számára, mivel a hit, a hiedelem csak ott születhet, ahol nincs jelen a tudás, mert vagy tudsz, vagy hiszel, ám a hit helytelen módszer az elfogadásra, mert túl nagy a tévedés lehetősége.

Ha megismerjük a folyamatokat, fejlődik a tudásunk és a hitnek annyi. Senki nem hiszi már, hogy Zeusz dobálja a villámot, mert tudjuk, hogy természeti jelenség és esőtáncot sem jár senki, de még csak embert sem áldozunk az isteneknek aszályos időkben, mert már tudjuk, hogy az hatástalan.

A keresztények meg azt is tudják, hogy a muszlimok hiába imádkoznak Allahhoz, túrót sem tehet értük, mivel nem létezik és a muszlimok meg ugyanezt tudják a keresztényekről.

Mellesleg ha már űrutazásnál tartunk a rendkívül vallásos USA a XX. század közepén teljesen átszervezte az oktatását a Szovjet űrsikerek hatására és kivették a tananyagból a vallásos részeket, mert a Szputnyik fellövése, meg a többi szovjet űrtechnikai siker sokkolta őket.

Különösen a felsőoktatást szervezték át, ott szikrányit sem hagytak vallásos dogmákat a tananyagban és ez tette lehetővé későbbi sikereiket, mert a hitre épülő vallás ókori elmaradottságokat okoz a tudományokban, fals tartalommal megtöltve azt és óhatatlanul félreviszi, vagy megakasztja a fejlődést.