Ha egy keresztény ember beszélgetés közben keresztet vet az azt jelenti, hogy valami nagyon rosszat mondtam?

#18,19.

Igen. A krisztusivá válás egész életen való folyamatát- a megszentelődést- Isten Lelke végzi el bennünk,a mi közreműködésünkkel.

#20

Miért sumákolsz? βάπτισμα görögül az eredeti szótő, sehol sincs benne a teljesen kifejezés. Magyarul mosást, bemártást jelent. A LXX-ben ennek egy alakját használták a zsidók rituális mosakodására is. Ők se medencében lubickoltak, mint azt teszik groteszk módon most sok helyen.

#22.

Nyilván az ószövetségi mosakodás NEM ugyanaz,mint a Keresztelő János,és Jézus bemerítkezése.

Egészen biztos vagyok,hogy a"baptismo" ógörög kifejezés ferdítését katolikus forrásból vetted s nem hiteles forrásból.

Egyébként a r.katolikus templomokban,még az 1100-ak években is volt bemerítő medence s csak azután váltotta fel a szenteltvíz tartó tál.

#22.

"a zsidó hagyományban a tisztító rituálé (vagy Mikva – rituális keresztség) némi hasonlóságot mutat a keresztény keresztséggel. A Tanakh- ban és más zsidó szövegekben a rituális megtisztuláshoz való belépést vagy vízbe merítést a rituális tisztaság helyreállítása érdekében vezették be különleges esetekben."

A zsidó rituális mosakodás abban megeggyezik a bibliai-újszövetségi- kereszteléssel,hogy ott is teljes alámerülés történik,bár abban a hívő zsidó önmaga merül el a Mikva vizében,míg azt a kereszténységben Krisztus egy tanítványa közreműködésével.

#23

Mind a kettő ugyanazt jelképezte, a rá alkalmazott görög szó egyezik. Az érved, a katolikus forrás kapcsán pedig gyerekesen nevetséges. Sajnos ez a te szinted.

Te azt kamuztad, hogy lelkész vagy, akkor végeztél teológiát, a református teológián oktatnak ógörög nyelvet is. Vezesd le nekem szépen, hogy jelenti a teljes alámerítést. Melyik része például a teljes.

"Egyébként a r.katolikus templomokban,még az 1100-ak években is volt bemerítő medence s csak azután váltotta fel a szenteltvíz tartó tál."

Hú de buta vagy... Nem volt medence, mert nem tartottak medencés partit, mint sok szektában szokás :)

Keresztelő kút volt és még most is van. A szenteltvíz tartónak meg ehhez semmi köze, az a bejárat mellett van és keresztvetésre használják.

#25.

Nem azonos szóval írják!

A zsidó változat micva ( מִצְוָה ) ,míg az újszövetségi baptismo (βάπτισμα).

#26

Azonos szóval írják, én a LXX-re hivatkoztam. Ne beszélj mellé. Te egy héber és egy görög szót tettél most egymás mellé, hogy büszkén mondhasd, nem azonos. Nagyon vicces...

Tedd egymás mellé az apostolok által is használt LXX-ben talált szót és az Újszövetségiben lévőt.

Amint a micvában,úgy a baptizmoban is teljes alámerülés történik. Egyik sem lefröcskölés!

A lényegi eltérés az,hogy csak a baptizmoban van egy tanítvány közreműködése is,míg a micvában a hívő önmaga merítkezik alá (rendszerint más hívők társaságában).

#28.folyt.

A baptismot az életünkben rendszerint egyszer végezzük,ha társult az a "Lélek keresztségével",míg a micvát minden héten végzik a hithű zsidók.

(Amennyiben a bemerítés-meghintés, nem történt a "Lélek keresztségével" én javaslom annak megismétlését.)

#29

Én nem tudom miért beszélsz folyamatosan a micváról, én a Bibliára hivatkoztam. Nézzük az mit ír:

"Aki emberi holttestet érint, s ezért hét napra tisztátalanná válik, azt hintsék meg a harmadik és a hetedik napon ezzel a vízzel, s akkor tisztává válik."

Úgy látszott, hogy ennél a Mózes által előírt rituális megtisztulásban nem számított a víz mennyisége.

Nem csak a számok könyvében, hanem Ezékiel is a keresztségről így jövendöl:

"Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket."

De volt olyan változata a rituális mosakodásnak, amikor csak kezüket mosták meg.

De újra írom, etimológia szerint igazold korábbi állításod. Köszönöm.

Amúgy korábban azt kamuztad, hogy református lelkész vagy (nyilván nem, vagy az), márpedig a reformátusoknál sose volt jellemző a víz alá merülve keresztelés, másrészt Kálvin téged rövid úton ítélt volna el, mert újra keresztelésre próbálod az embereket rábírni (utolsó mondat), ami Kálvin szerint rendkívül problémás.