Hogyan tud egy öntudatlan semmi létrehozni ilyen szép csodálatos bonyolult világot? Agnosztikusként ez számomra vicces.

Már ne haragudj: melyik részét nem értetted a válaszomnak?

Szépen, fokozatosan alakultak ki a szélporozta növényekből, és azokból a rovarokból, amelyeknek eredetileg nem volt külön okuk a növényre szállni, csak éppen a közelben voltak.

Azt még bele se írtam, hogy közben a rovarok is átalakultak, hogy jobban illeszkedjenek a már nektárt termelő növényekhez.

Igen értem, bár elég erőltett magyarázat még két faj szimbiozisára is.

Hát még három faj szimbiózisa mennyire nehezen megy szegény evolúció torkán:

[link]

"A Zhang csapat kísérlete megállapítja, hogy az AMF-edényes növény-talaj mikroba szimbiózis sokkal jobban kölcsönösen funkcionál, mint azt korábban gondolták. Az összes különböző szimbiotikus kapcsolatnak a helyén kell lennie és hatékonyan kell működnie ahhoz, hogy bármelyikük sikeres legyen."

Ha ez a 3 faj szimbiózosa sikertelen lenne, akkor a növények a légköri szénmennyiség töredékét tudnák csak megkötni, és a Föld összes vizkészlete felforrna a nap energiájától.

Ott a cikk.

Kis lépésekben igen kicsi, szinte semmi túlélési esély nem realizálódik. Minden lépésnek a helyén kell lennie. A méhecske nem marad életben nektár vagy virágpor nélkül.

Szerencsés egyidejű egybeesések valószinütlen sokasága kell hozzá.

Megpróbálom jobban leírni, de ha szándékosan nem akarod érteni, azon nem lehet segíteni.

1: A növények időnként nedvedzenek. Minden növénynek más hajlama van rá, hogy valami nedv szivárogjon belőle, és persze ez ízlik a rovaroknak.

2: A rovarok mindig röpködnek mindenfelé. Sokan leszállópályának használják a növényeket, és itt is van hajlam, hogy melyik rovar mennyire, és milyen növényeket, alakzatokat, színeket kedvelnek.

3: A szélporozta növények virágpora véletlenül is beleakad a rovarok bundájába, így ezeket viszik egy másik növényre. Ugye az előny itt az, hogy nem csak szélirányban. Itt is van hajlam, hogy melyik rovarba milyen könnyen akad bele, az mennyit repül, stb.

MINDEZEK EGYÜTT azt teszik, hogy a rovarok mozgása valamilyen szinten előnyt jelent azoknak a növényeknek, amelyek az átlagnál többet nedvedzenek.

Nem kell óriási előny. Akár pár % elég arra, hogy ezek a növények picit jobban szaporodjanak, és ne csak szélirányban szaporodjanak.

Aztán ez erősödik, amikor egyes növények véletlenül olyanok, hogy még több nedvet termelnek, egyes rovarok meg ezt jobban szeretik, nagyobb a bundájuk, többet repülnek arra, stb.

A vége az lesz, amit látsz: hogy a növények viszonylag sok cukros nedvet termelnek, illata is van, hogy a rovar megtalálja, vagy színe, a rovarok pedig ehhez alakultak, hogy ezeket könnyen megtalálják és jól fel tudják használni.

Semmiféle kritikus dolog nincs benne, véletlen változások és utána szelekció az alapja az egésznek.

23/

Hol is hallottuk: „Én és az Atya egy vagyunk” - Ha Názáreti Jézus erre a belátásra jutott, akkor tálán mi is isteni kilétünkre ébredhetnénk és vele együtt mondhatnánk: „Én és az Atya egy vagyunk” Szerintem csak egy belátással vagyunk távol attól az értelemtől.

"Semmiféle kritikus dolog nincs benne, véletlen változások és utána szelekció az alapja az egésznek."

De az idő elég kritikus, és ezért továbbra is erőltetett magyarázat, hogy hogyan jelentek meg tömegesen rendkivül sokféleképpen a virágos növények.

Ja még a #24-re eszembe jutott.

"Jó a példa, mert Einstein elképzelését is sokáig nem vette komolyan a tudományos társadalom nagy része, annyira irreális és logikátlan volt."

E=m*c2

Pedig elég sok logika van benne ha olvassuk ezeket a sorokat:

Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert. (Ján 1:9)

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. (Ján 1:10)

A fény volt először és abból lett a tömeg és az energia.

"De az idő elég kritikus, és ezért továbbra is erőltetett magyarázat"

Miért lenne az?