Mi az oka, hogy a hívők boldogok a hitük miatt?

Mit nehéz megérteni azon, hogy nekik tetszik ez a vallás, neked meg nem.

Én is sokkal boldogabb voltam vallásosként. Mi marad most, hogy ateista lettem. Semmi sem jó. Mért jó az, hogy nincs Isten, aki segíteni tudna. Úgy legalább hittem valamiben. Az a durva, hogy nem az ateisták vették el a hitem, hanem az, hogy van a Bibliában néhány ellentmondás. Ez az egész szar ateista világ a szenvedésről szól, meg mások kínzásáról.

Nincs tele. Pár van csak. A Bibliában leírtakat nem veszed komolyan? Akkor hogyan tudsz hinni. Sokkal jobbak vannak leírva, mint amiket a papok mondanak. Legalábbis az Újszövetségben.

Sokkal jobban lehet azonosulni azokhoz, mint az ateista világhoz. És nem azért mondom, mert zavar, ha csúfolnak. Vagy nem a hasonlók miatt. Az ateista tanítások nagyrésze alapból marhaság. Meg akarják taníttatni veled a dolgokat. Én eddig nem sok olyat tanultam, amit ne tudtam volna magamtól. Lelki szinten. De ez még egy olyan dolog, ami érthető, és jól van így, hogy ők másképp csinálják. A másik bántása, fizikai konfliktusok, gonoszkodás, vagy rossz dolgokra vágyás nekem nem jó, szerintem rémálom. A másik lent tartása is ilyen dolog. Mondom ezt úgy, hogy soha sem akartam vezetői pozíciót. Ateistaként ugyanúgy gondolkodom.

És mások jelentgetését, vagy a sértődősködést sem, szerintem már iskolában sem volt jó dolog.

Amit az ateizmus, vagy akár a vallások nyújtani tudnak, az nekem semmit sem ér. Egyedül a kereszténység ért valamit, bár amelyik vallás leszarja saját ellentmondásait, és csak lelki társat keres, az mért mondja magát vallásnak. Mért nem társkeresőnek. Akármelyik érzést érzem, az érzéseim helyesek. Sem a büdös, zöldségszagú, gyomorból kacagtató szar, ocsmány, hulladék, utolsó, semmitérő hangulat nem kell nekem, sem az annál jóval jobb multivitaminos boldogságérzet. Semmit sem ér. Nincs földi hatalom, vagy akár afölött, akik fel tudnának nekem ajánlani bármit. Nekem az igazság kell. Nektek átlagembereknek ez őrültség, vagy pszichopata vagyok, vagy nem tudtok alkalmazkodni, vagy nem vágytok erre. Én viszont csak így tudom csinálni, csak igaz tudok lenni, erre vágyom, nekem ez így nagyon könnyű. Nekem könnyű igazat mondani. Akkor is, ha más ember éppen összefosná magát a helyzetben. És nem azért, mert pszichopata vagyok, hanem mert megkínoz, ha hazudnom kell. Magamra erőltettem az utóbbi 3-4 évben, amennyire csak lehetett. Át is éltem, nem is vagyok hívő. Mégsem változott semmi bennem. Továbbra is csak az igazság számít nekem. És nem értem meg, hogy mért kell a gyémántokat gyűjtögetni. Mért ne lehetne odaadni mindenkinek. Ha tényleg olyan felfoghatatlan iszonyat értéke van, akkor főleg. Akkor főleg osztogatnám, és iszonyat boldog lennék. A társadalom értékét nem ez adja. Mondjuk a minél több, minél magasabb öntudatú személyek száma. Vagy az extrém magas IQ-jú emberek száma. Vagy az extrém alacsony halálozások száma. Vagy olyan eszközök, amikkel az egyén mentális betegségei teljesen megszüntethetők. Bele őrülnék, hogyha a népem a porban rohadna meg, vagy akármelyik nép. Érzem a hangulatokat, és érzéseket, mindegyiket. De nekem ez a gyilkos, gonosz hely nem jó, nem kell. És semmilyen olyan hely, ahol a hierarchiában felettünk álló személyek, intelligenciájukat, és hatalmukat meggúnyolva arra folyamodnak lealacsonyodva, hogy az átlag népet bántják. Vagy hogy olyan törvény van, hogy a legalacsonyabb, és a legmagasabb szintű személy nem érintkezhet büntetlenül.