Mit jelent az hogy "Boldogok a lelki szegények."?

Ez egy süket duma..a lázongók lehiggasztására találta ki, akinek volt mitől tartani..aztán elterjedt, mert bevált..ugyanis akiknek mondták, azok nem tudták mit is jelent. Azt hitték(joggal)hogy a lelki szegények a butákat jelenti, akiknek itt nincs életterük, de bezzeg majd a mennyben...na ott jó lesz..

Hát nem.

Lelki szegények, akik nem önelégültek, hanem tudják, hogy óriási szükségük van Istenre. Igazából minden ember lelki szegény, mert Isten az embert önmagáben esendő, függő lénynek teremtette, de sok ember ezt nem látja be. Jézus azokat nevezi lelki szegényeknek, akik be is látják, hogy mennyire függenek Istentől, mennyire szükségük van arra, hogy Isten ott legyen velük életük minden napján, vezesse, nevelje őket és gondoskodjon róluk. De manapság nagy divat lett a függetlenség dicsérete, vágyott cél a függetlenség, vágyott vél az önelégültség, hogy azt mondhassuk, "én önmagaban elég vagyok az életem irányításához, a szükségleteim betöltéséhez, nincs szükségem senkire, beleértve Istent is". A lelki szegény ember tudja, hogy semmi nem a saját érdeme, mindent Istentől kap, és nem önmagában, a saját képességeiben, saját jóságában stb. bízik.

Sajnos manapság a média erősen bátorítja az embereket, hogy legyenek lélekben gazdagok, azaz függetlenek, és önmagukra hagyatkozók: "Légy önmagad", "Légy a magad ura", "A saját utamat járom", "Higgy magadban", "Szeresd magad", "Valósítsd meg az álmaidat (mármint te magad)". Önelégült mentalitással nem lehet Isten Országába bekerülni vagy bentmaradni.

üdv, Stefán

Szia,

A bibliai tanítás szerint minden ember szegény. Mindannyiunkat kifosztott, kisemmizett az énközpontúság. Ahelyett, hogy szereztünk, nyertünk volna vele valamit - amiként hittük vagy hisszük is - tönkretett és cserbenhagyott valamennyiünket. Ösztöneink kormányozhatatlanok, érzéseink állhatatlanok, gondolkodásunkban a büszkeség rakott fészket. Szánandóan gyengék és esendők vagyunk. Ha jót szeretnénk tenni, valami észrevétlenül rabul ád a rossznak, és a jót akarva is csak addig jutunk el, hogy a rosszat tesszük.

Gyengeségünk legmegrázóbb dokumentuma a tanítványok elalvása a Getsemáné- kertben. Ők, akik szerették Jézust és “készek lettek volna vele mind a halálra, mind a tömlöcre menni”, nem tudtak egy óráig sem vigyázni”. Amit egykor Ésaiás próféta így fejezett ki: “Minden fej beteg és minden szív erőtelen” (Ésa. 1:5), Jézus a következőképpen vonatkoztatta követői esetére is: “A lélek ugyan kész, de a test erőtelen” (Mt. 14:38). Semmi nem mutatja ugyanis jobban szegénységünket, erőtelenségünket, mint az, hogy azt sem tudjuk megvalósítani, amit mi magunk elhatároztunk, és nagyon akarunk.

Mindannyian szegények vagyunk tehát, de Jézus azokat nevezi csak boldogoknak, akik elismerik szegénységüket. Akik nem magyarázkodnak, nem keresnek önigazolást, nem készítenek újabb menleveleket hibáikra. A lelki szegénység: tudatában lenni erőtelenségünknek és vágyakozni arra, hogy valaki megerősítsen, támogasson bennünket.

A Biblia sok példával és élettörténettel szolgál erre.

Beszél arról, hogy a lelki szegénység tudata már ifjúkorban kialakulhat, mint Salamon király esetében. Amikor uralkodásra jutott, Salamon nem hatalmat és gazdagságot kért Istentől, hanem bölcsességet, és kérését így indokolta meg: “Én kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni” (I. Kir. 3:7). Ez a kifejezés azt jelentette: “Én olyan gyengének érzem magam, mintegy gyermek, hogy valamit elkezdjek és véghez is vigyek”. Ezért kaphatott Salamon azután értelmet és erőt is, mert szegénységét király létére sem rejtette el.

A “gyermek” kifejezést Jézus is a “lelki szegénységihez hasonló értelemben használta. Hogy ez a boldogsághoz vezető út első és kikerülhetetlen lépcsőfoka, így hangsúlyozta: “Ha olyanok nem lesztek, mint ezek a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába”(Mt. 11:25). Máskor azért adott hálát az Atyának, hogy “a kisdedeknek megjelentette igazságait” (Mt. 11:25,vö. Mt. 21:16). Ezzel azt fejezte ki, hogy Isten szélesre tárta a boldogság kapuját, mert a kiindulópontot nem a gazdagságban, hatalomban, műveltségben határozta meg, hanem egy mindenki számára elérhető lelki beállítódásban.

Beszél azonban a Szentírás arról is, hogy gyakran szinte az egész élet rámegy, míg az ember eljut a valóságnak a beismeréséig. Jákób élettörténete, Manassé király megtérése az igazságtól való ötvenöt évi kemény eltávolodás után, Nabukodonozornak megalázkodása az őrültség fenyítéke alatt; mind ezt példázza (I. Móz. 27-32., II. Krón. 33., Dán. 4.). Sokszor megesik, hogy hibás döntéseink következtében a tékozló fiú moslékos vályújáig süllyedünk, míg végre elveszettségünket előbb önmagunknak, majd Istennek feltárni merjük (Lk. 15:17-19).

Üdv. Péter

#4 szeresd magad ezzel mi a bajod stefán?

Hogy akar valaki a mennybe jutni ha nem szereti magát akor hogy fog másokat szeretni? Aki nem szereti magát az másokat se tud... "Szeresd felebarátodat mint önmagadat"

"Boldogok azok, akik lelkükben felismerik, hogy Istenre szorulnak és Nélküle szegények."

Talán így lehetne lefordítani a mai ember számára, hogy érthető is legyen az üzenet, de ne legyen egy fél oldal a magyarázat hozzá.

"boldogok a lelki szegényk = boldogok a fogyatékosok, bolondok stb akik teljesen buták"

Ez tipikus félreértelmezés. Nem ismerik a gondolatkört. Itt szó sincs az értelmi képességekről.

A "szegény", olyan, aki rászorul másoknak a könyörületre és irgalomra, aki sokat gyötrődött, alázatos és vigasztalni kell. A "szegény", sokszor pozitív dologként jelenik meg a Bibliában, hiszen semmilye sincs, csak Isten iránti reménysége és hite, nem reménykedik ebben a világban, hanem azt reméli odaát Isten megvigasztalja. Gondoljunk a szegény Lázár történetére, aki halála után üdvözül, pedig életében egy falat kenyér sem jutott neki. A "lelki" itt arra utal, hogy nem a szószerinti nyomorban tengődőkről beszél, hanem átvitt értelemben beszél szegénységről. Akik a szegényekhez hasonlóan tudják, hogy Isten az egyetlen reménységük és vigasztalójuk, és nem evilág gazdagságával, dolgaival vannak eltelve.