Egyes antiteisták miért vádolnak egyértelműen nem az adott valláshoz kötődő kutatókat vallási befolyással, mert nem gondolják, hogy szentirat=mese?

Például Bart D. Ehrman és William G. Dever is ezen kutatók körébe tartozik. Bart D. Ehrman agnosztikus, William G. Dever pedig református keresztényből, majd reform zsidóból lett nonteista (szóval ráadásul hitehagyott, tehát nem is lehet azt mondani, hogy "Biztos nem vallásos családba született, de érdekelték a vallások, most meg már a megtérés határán van"). Mindketten elkötelezett szószólói a Biblia (legyen szó az Újszövetségről, a Héber Bibliáról vagy akár az iszlám kapcsán a Koránról) szövegének kontextusban való értelmezésének és mindketten egyfajta centrista módon minimál álláspontot képviselnek. Mérlegelik az egyes szövegek realitását, történelmi gyökereit, nyelvezetét, keletkezéseit objektíven (tehát nem mondanak pusztán első felindulásból olyat, hogy a Héber Bibliát zsidó papok írták egy az egyben a babiloni fogság után/hellenisztikus korban, ahogy olyat sem, hogy a Tórát minden bizonnyal Mózes írta egy ihletésre, illetve olyat sem mondanak, hogy az Újszövetséget meg keresztény papok írták több száz évvel a benne leírtak után, ahogy olyat sem, hogy minden bizonnyal az egészet történeti igénnyel írták a szerzők), összehasonlítják azzal, amit a régészet és a történettudomány segítségével tudunk az adott korról, majd ez alapján levonnak egy konklúziót, ami sok esetben abból áll, hogy van alapja annak, amit a Bibliában olvasunk, ugyanakkor nem tekinthető az egész egy az egyben történelminek.

Ezen kutatás alapján jelentette ki Bart D. Ehrman, hogy a Názáreti Jézus létezése, történetisége igenis történelmi tény, bár tényszerű, hogy Jézus Krisztus krisztusi alakját (tehát nem a történeti Jézusét) kiszínezték és teológiai részekkel bővítették. Ez alapján jelentette ki, hogy egy történeti Jézus létezése, aki megszületett (valószínűleg Betlehemben, esetleg néhány kutató szerint Názáretben) egy bizonyos Máriától, Názáretben élt, akit megkeresztelt egy bizonyos Keresztelő János a Jordánban, aki tanított valami filozófiailag/etikailag/teológiailag hasonlóakat, mint amiket neki tulajdonítanak, illetve éppen emiatt felkeltette a vezető rétegek figyelmét, majd emiatt megfeszíttették Jeruzsálemben, igenis valós. William G. Dever ez alapján, plusz a régészeti és történeti kutatásai alapján jelentette ki, hogy a Héber Biblia alapvetően megbízhatóan mutatja be az izraeliták/zsidók történetének alapjait a bírák korától kezdődően (persze ki kell venni a természetfeletti, a mitikus, meg a túlságosan fényesnek/jónak ábrázolt, minden bizonnyal nem objektív részeket a dologból), illetve a bírák korát közvetlenül megelőző időszakokból is vannak bizonyos történelmi magvak, amelyek a mítoszok létrejöttének alapjául szolgáltak, persze ki van színezve sok helyen az egész sztori, hisz nem történeti igénnyel íródott művekről beszélünk.

Mindketten távol állnak a maximalista, meg az ultrakonzervatív kutatóktól, nem egyik kezükben az ásó van, másik kezükben meg a Biblia. Pusztán úgy kezelik a Bibliát is, mint bármely másik ókori irodalmi forrást, ami segítheti a munkájukat, de nem történelemkönyv.

Vannak más hasonló kutatók is, akik például az ókori India történelmével foglalkoznak és szintén nem kukázzák a teljes védikus és buddhista irodalmat, hanem hasonló eszközökkel felkutatják, majd mérlegelik őket. Például Vincent Smith, Richard Gombrich vagy Hans Wolfgang Schumann.

Egyébként ezek a kutatók képviselik a tudósok főáramát, és mind a minimalista, mind a maximalista kutatók alapvetően hangos kisebbségek. Számos hasonlóan érvelő akadémikust fel tudnék még hozni igazából rengetegféle/fajta világnézettel. Most csak néhány híresebbet mondtam.

Mégis egyes antiteisták, vallásellenesek miért esnek nekik azzal a címszóval, hogy maximalisták, meg a vallások által befolyásoltak? Olyat is láttam, hogy egy túlbuzgó vallásgyűlölő úgy vélte, hogy Bart D. Ehrman valójában maga is keresztény, csak azért mondja, hogy agnosztikus, hogy a keresztények tudjanak rá hivatkozni. De olyan verziót is hallottam, hogy ezek a kutatók valójában maguk sem hiszik el azt, amit mondanak, csak azért mondják, mert a vallásos és hívő emberek rendkívül agresszívek, emiatt muszáj engedniük nekik egy picit.

Akkor mivel magyarázzák ezek a beszűkült gondolkodású emberek, hogy ugyanezen kutatók sokszor kijelentettek olyan dolgokat is, amelyekkel egy mélyen vallásos keresztény, zsidó, muszlim vagy éppen buddhista/hindu cseppet sem tudna azonosulni, sőt, valószínűleg a hitével nem éppen lenne összhangban?