Miért nem akarnak tudni az érdekeltek Jézus születésének és kereszthalálának kozmikus hátteréről?

Ez a jogos kérdés azért merült fel bennem, mivelhogy a Gergely-naptár szerint ma van Jézus keresztre feszíttetésének 1999. évfordulója.

1999 évvel ezelőtt a mai napont, i.sz. 25.04.01-én (3785. niszán 14-én), a Peszách ünnep előkészületi napján, mint minden ilyen ünnepet megelőző napon, az Ezsdrás által i.e. 445-re megalkotott Tórára hivatkozva hibátlan bárányt áldoztak (Mózes II. 12,1-14; Mózes III. 23,4-5; Mózes V. 16,1-7) Istenüknek, JHVH-nak a történelmi tényként elfogadtatott egyiptomi kivonulás (exodus) emlékére.

Jézus személye azért volt alkalmas a páskabárány (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) szerepére akkor, mivelhogy az i.e. 8.02.10-én történt világra jövetele alkalmából a kozmikus kígyó égisze alatt látta meg a napvilágot, azaz a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor, aminek értelmében a negatív hatásúnak tartott bolygók a Nap mögött felsorakozva elvesztették úgymond a Földre gyakorolt rájuk jellemzőnek vélt befolyásukat.

Ferenc pápa a 2016.03.15-én tartott "Jézus szeretetből megsemmisül és legyőzi a kígyót" ( [link] ) című említésre méltó bibliamagyarázatában többek között Jézusnak és a kígyónak kapcsolatáról beszélt. Állítása szerint:

"Olyan állat a kígyó, mely a Szentírásban a pusztító hatalom jelképe, de egyúttal a megváltás titokzatos szimbóluma is"

""A kígyó a bűn jelképe, a kígyó öl. De a kígyó másfelől megment. És ez Krisztus titka. Pál, amikor erről a titokról beszél, azt mondja, hogy Krisztus kiüresítette önmagát, megalázta magát, semmivé lett, csak hogy megmentsen bennünket. De még ennél is erősebb ez a kifejezés: "Értünk bűnné lett." Az előző képet használva, így lehetne mondani: értünk kígyóvá lett. Ez a prófétai üzenete a mai olvasmányoknak. Az Emberfia, mint kígyó, bűnné lett és felemeltetett, hogy ezáltal üdvözítsen bennünket""

"Ez a megváltás története, ez Isten szeretetének a története. Ha mi meg akarjuk ismerni Isten szeretetét, akkor nézzünk a Keresztrefeszítettre, a megkínzott emberre, aki kiüresedett az istenségéből, hagyta magát beszennyezni a bűnnel. De az Isten, miközben megsemmisül, valójában ekkor pusztítja el a rosszat, amit a Jelenések könyve "őskígyónak" nevez."

Miről beszélt itt valójában Ferenc pápa?

A kozmikus kígyó nem csak a jónak, de a gonosznak is a szellemi forrása a misztériumok értelmében.

Már csak az a kérdés, hogy miképpen lehetséges ez?

Mint ahogy jeleztem, a kozmikus kígyó, azaz Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállása az ősi asztrológia szabályzói szerint a jó kozmikus forrásának számított. Ilyen konstelláció alatt látta meg a napvilágot többek között Hom, Zoroaster, Mithrász, Szt. György, Attila, Álmos, David Reubeni, Sabbatai Cví és Jiddu Krishnamuri is, ezért ismert a születésük pontos időpontja.

A középkori úgynevezett "Szegények Bibliájában" (Franz Laib: Biblia pauperum, Zürich, 1867, Tab. 1.) olvasható az alábbi mondat:

"Vipera vim perdit sine vi pariente puella.", azaz "A kígyó elveszti erejét, amikor a szűz (*Mária) szül." (Klaus L. Matefi fordítása)

Jézus születésekor tehát ez a kozmikus kígyó úgymond ERŐTLENNEK számított!

Ézsaiásnál is találunk utalást a kígyó különböző megjelenési formájára vonatkozóan:

"Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréből vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz." (Ézsaiás 14,29)

Ugyanez a mondat Károli Gáspár 1867-ben Kőszegen kiadott Bibliájából:

"Ne örvendezz te Filiszteusoknak egész országa, hogy annak veszszeje megromlott a`ki téged ver vala: mert a`kígyónak magvából basiliskus származik, és annak magva lészen tüzes szárnyas sárkány!"

Nagyszombati Káldi György (1573 - 1634) jezsuita szerzetes és bibliafordító által először 1626-ban Bécsben kiadott, majd 1732-ben ismét megjelentetett Bibliájában ez eképpen hangzik:

"Ne örvendezz te egész Filistæa, hogy meg-törettetett a`téged verönek veszszeje: mert a`kígyónak gyökeréből basiliskus származik, és a`magva a`madárnak el-nyelője."

A szabályos kozmikus keresztet a mítikus sárkány, vagy pedig a farkába harapó kígyó jelképezi:

[link]

[link]

A farkába harapó sárkány, azaz az uroborosz szemléletesebben szimbolizálja a Schemhamphoras kozmikus forrásainak egymásba történő átalakulását, átlényegülését, de még tökéletesebben ábrázolja ezt a ∽102/136 éves folyamatot a "kígyó fogta sárkány és a sárkány fogta kígyó" kompozíciója:

[link]

Jézus keresztre feszítése alkalmából ez a kozmikus kígyó egy T-keresztet alkotott a zodiákusban ( [link] , [link] , [link] , [link] , [link] , [link] , ami viszont már nem a jó kozmikus forrásának számított, hanem a gonoszénak. Jézus mielőtt kilehelte volna a lelkét nem véletlenül nyilatkozott eképpen:

"éli, éli, lamá sabaktáni! azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Máté 27,46)

"Elói, Elói, lámá sabaktáni! - ami azt jelenti: "Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem?"

Pál állítása értelmében "Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk"..." (Korintusiakhoz írt II. levél 5, 21).

Jézus természetesen nem vált bűnné a kereszten, hanem a kozmikus kígyó szellemi hatása vált negatívvá (kakodémoni, ahrimáni, luciferi, etc.), Jézus születéskor képviselt hatásával (agathodémoni, ormuzdi, etc.) ellentétben.

Pál a Korintusiakhoz írt első levelében ezeket nyilatkozza:

"Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét. A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje." (1,17-18)

Magától értetődik, hogy itt Pál nem egy fából összetákolt kivégzőeszközre, egy fakeresztre célzott, hiszen azt miképpen lehetne "Isten EREJÉNEK" tekinteni?...

Pál egyértelműen itt a Jézus kivégzésekor realizálódott kozmikus T-keresztre célzott, ami már nem az ERŐTLEN kozmikus kígyó volt akkor, ami büntelen születési adottságokat garantált Jézus számára, hanem az ERŐS kozmikus kígyó, azaz Isten EREJÉNEK szellemi forrása, ami egyben a bűnnek is úgymond az eredete. Emlékezzünk csak az Ezsdrás által megalkotott és Mózesnek tulajdonított teremtés mítoszában részletezett édenkerti jelenetre:

"A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!" (2,16)

"A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: "Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?" Az asszony azt felelte neki: "A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni." A kígyó erre azt mondta az asszonynak: "Dehogyis haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!"" (3,1-5)

Az itt leírtakat a képzőművészeti alkotások egy fára (az élet fájára, ami azonos a Földünkkel) feltekeredett kígyóval ábrázolják, ami rávette Évát, hogy egyen a tudás fájának gyümölcséből (almának ábrázolják), mert az az örök élet forrása, és isteni tudás birtokosává teszi majd, aminek következtében tisztában lesz a jónak és a rossznak az eredetével:

[link]

[link]

A "tiltott gyümölcs" az alma volt a hyaományok szerint. Ennek az lehetett az oka, hogy a kettévágott almának a magháza pentagramma formájú, ami a titkos tudásra, azaz Schemhamphoras-sal kapcsolatos asztrológiai ismeretekre utal:

[link]

A rabbinak tanult Pál szerint Jézust "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15) kellett keresztre feszíteni, mivelhogy a "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (A zsidókhoz írt levél 9,22).

Judea római helytartja, Poncius Pilatus feszíttette keresztre Jézust a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14) annak ellenére, hogy bűntelennek (Máté 27,24; Lukács 23,4; János 19,4) találta és ezért jelképesen mosta is kezeit.

A népi hagyományok joggal hangoztatják, hogy Júdás április elsején lett öngyilkos, Jézus keresztre feszíttetésének napján, amiről persze se a keresztény egyházak, se pedig a témát kutatók nem akartak eddig tudomást venni...

De vajon miért is nem?