Miért nem probléma az egyház szeint az, hogy Ádám és Éva, valamint a leszármazottai vérfertőzést követtek el?

Szia

Nem követtek el vérfertőzést.

Te a vérfertőzést mai szemszögből nézed. De több mint 6 ezer évvel ezelőtt teljesen más volt a helyzet.

Mit mondott Isten Ádámnak és Évának?

1Mózes 1:27, 28

"Isten ezután megteremtette az embert, úgy, hogy az hasonlítson rá, és olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket. Majd Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!"

Ha jól átgondolod a vers minden egyes szavát, választ kapsz a kérdésedre. Miért? Vedd figyelembe, hogy Isten adta parancsba a két TÖKÉLETES embernek a szaporodást, amely csak egyetlen úton valósulhatott meg, ha "eleinte" testvérek is házasságot kötnek. Akkoriban az emberek több száz évet éltek, annyira jó volt még örökletes dolgok. Sőt, még több száz évvel később is hasonló parancsot adott Noénak és a családjának, miután kijöttek a bárkából vízözön után.

A hűséges Ábrahám például a féltestvérét vette el. 1Mózes 20:12

"Egyébként pedig ő valóban a húgom, apámnak a lánya, csakhogy anyámnak nem a lánya. Így lett a feleségem."

Ám megváltozott a helyzet később. Az erre vonatkozó tiltások először a mózesi törvényben jelentek meg, évszázadokkal később lépett érvénybe

3Mózes 18:9, 12, 13

"Lánytestvéreddel ne legyen nemi kapcsolatod, akár apádnak a lányáról, akár anyádnak a lányáról van szó, akár ugyanabból a családból való, akár nem....Apád lánytestvérével ne legyen nemi kapcsolatod. Ő az apád vérrokona. Anyád lánytestvérével ne legyen nemi kapcsolatod, mivel ő az anyád vérrokona." Úgy tűnik, hogy akkoriban a közeli rokonok házasságából származó utódok nem voltak annyira hajlamosak a születési rendellenességekre, mint napjainkban.

Tehát körülbelül 2500 évvel Ádám bűnbeesése után Isten megtiltotta a vérfertőző házasságot. Ez a leszármazottak védelmét jelentette, és hozzájárult ahhoz, hogy Jehova szolgái között magasabb szintű nemi erkölcs alakuljon ki, mint a körülöttük élő népeknél, amelyek a romlott szokások különféle válfajait gyakorolták. Itt olvashatsz utána bővebben: 3Mózes 18:2–18.

Mondjátok már el nekem ha Ádám és Éva tökéletes volt akkor mégis hogyan eshettek bűnbe? Ha tökéletesek voltak, akkor miért nem tudták azt mondani a kígyónak hogy húzzál vissza oda ahonnan jöttél? A másik meg hogy akkor a morális részével minden rendben van? Akkor ti lefekszetek a rokonaitokkal? Mert ugye isten akkor azt mondja hogy nyugodtan lehet csinálni. Vagy ez csak a "tökéletes" embernek szabad a bűnbe esetteknek meg nem? Meg a genetika 800 évvel később jelent meg?

Hívőkkel amúgy értelmetlen vitázni, talajt vesztett szerencsétlenek, akik légből kapott dolgokba kapaszkodnak, mert kénytelenek elfogadni a létezésük értelmetlenségét.

A génszerkezetük volt "tökéletes". Nem a döntéseik.

Bár maga a "tökéletes" teremtés is a szó korlatolt édtelmébe ütközik!

Mivel csakis a teremtő lehet tökéletes! Hiszen ezért isteni. A teremtett munkája pont azokból a hibákból eredően sem lehetnek tökéletesek, mint pl a rosszra való hajlam és döntések. De ez mind a szabad akarat hozománya.

Egy önmagában létező lénynek (isten azért isten, mert önmagától létezik, őt nem hozta létre semmi) az alábbi három ismérvvel rendelkeznie kell:

Végtelenül tökéletesnek kell lennie (ha nem végtelenül tökéletes létezők (egyszerűbben: tökéletlenségek) is létezhetnének önmaguktól fogva, akkor végtelen számú ilyen létezőnek kellene lennie, mert semmi nem indokolja, hogy ne létezzenek. Ha 1 db hidrogén atom létezik önmagától, akkor 2, 3…n db-nak is léteznie kellene (tehát végtelen számúnak). Mivel tudjuk, hogy az anyag mennyisége nem végtelen, hanem véges, ezért ebből az is következik, hogy az anyag nem létezik önmagától, nem végtelenül tökéletes, következésképpen egy másik, végtelen tökéletes létezőtől kellett kapnia a létét, aki pont annyit hozott létre belőle, amennyi van. Az anyag- és energia-megmaradás törvénye szerint pedig az anyag mennyisége annyi, amennyi. Sohasem változik.)

Léteznie kell (végtelenül tökéletes lény nem létezhet ’nemlétező’ állapotban, mert a létezés tökéletesebb, mint a nemlétezés)

Egyedinek kell lennie (ő legyen, és senki más)

Csak olyan lényből létezhet több egyed, amely nem végtelenül tökéletes, nem létezik önmagától fogva, és így nem egyedi „példány’.

Ha több isten létezne, akkor azok nem lehetnek végtelenül tökéletesek. Nem létezhetnek öröktől fogva önmaguktól, hanem mástól kellett, hogy kapják a létüket. Mivel már ők is csak okozatok, nem lehetnek végső okai a világnak. Így tehát leszögezhetjük: a többistenhit téves.

Ha viszont egy intelligencia hozta létre, akkor ennek az intelligenciánk végtelen hatalmú Teremtő erőnek kellett lennie, aki a személyes, egyetlen Isten.

A régészeti leletekre, nyelvészetre, népi hagyományokra, stb. alapozott többistenhit tehát semmiképpen sem tartható fenn. A hagyományokra épülő istenfogalmak alkotása zsákutca. Nem az alkotás teremti az alkotóját (hagyományaiban, mondáiban), hanem fordítva. Például abból, hogy a japánok szülőföldjüket „istenek földjének” hívják, azt tudjuk meg, hogy ott istenek laknak? Nem. Azt tudjuk meg belőle, hogy minek tartják a japánok a szülőföldjüket, de semmit Istenről, magáról.

A fenti érvelés emberi logikán alapul, és nem a Biblián. Éppen ezért akár téves is lehet. Istenről bizonyosat csak az Ő önmagáról adott kijelentése alapján tudhatunk meg. Azok számára azonban, akik egyelőre még kételkednek a Bibliában, úgy gondolom érdemes lehet elgondolkozni a fentieken.