Melyik a legrégebbi teljes Bibliamásolat, hogy tudják megállapítani, hogy eredetivel (ami már nincs meg) teljesen azonos és hiteles?

A letisztult másolási technikából éa annak ellenőrzési rendszeréből következik a hitelesség.

Ezt erősítik meg a fellelt ősi töredékek és a másolatok összehasonlítása.

Az én Istenem elég hatalmas arra,hogy megőrizze Lelke ihletett szavát.

Több olyan kanonizációs zsinat is volt ahol módosították a Biblia szövegezését a kor pillanatnyi érdekei mentén. Volt, hogy teljes evangéliumot kivettek vagy beemeltek korábban gnosztikusnak tartott írásokból.

Az eredeti teljes szöveget több, jelenleg nem kanonikusnak tartott isz 2. század előtti tekercs összessége adja.

Az ógörögül íródott Codex Vaticanus is "átdolgozott kiadás" már. Több könyv és levél hiányzik belőle.

A holt-tengeri Ézsaiás-tekercs egy premaszoréta héber szöveg, és mivel az i. e. II. század második felére datálják, ezért kb. ezer évvel régebbi, mint a maszoréta szöveg legrégebbi, meglévő példánya. Bár ennek a tekercsnek a szövege némiképp eltér a maszoréta szövegtől a helyesírást és a nyelvtani szerkezeteket tekintve, a szentírási tanításokat illetően nem különbözik attól.

A Kumrán területén felfedezett leletek között van több mint 170 tekercstöredék is, melyek Eszter könyvének kivételével a Héber Iratok valamennyi könyvéből tartalmaznak részleteket; némelyik könyvből több példány is van. Úgy gondolják, hogy ezek a kézirattekercsek és -töredékek kb. az i. e. 250 és kb. az i. sz. 50 közötti időszakra datálhatók. Többféle héber szövegtípust tartalmaznak, például protomaszoréta (korai maszoréta) szöveget, illetve egy olyan szöveget, melyet a görög Septuaginta vett alapul.

A teljes Héber Iratoknak a legkorábbra datált, héber nyelvű kézirata a Leningrádi kódex (B 19A), mely jelenleg a Szentpétervári Állami Nyilvános Könyvtár tulajdona. Ezt a kéziratot i. sz. 1008-ban készítették az „Áron ben Mózes ben Ásér tanító által kijavított és jegyzetekkel ellátott könyvek alapján”. Egy másik figyelemre méltó héber kézirat a Pentateuchus egyik kódexe (Codex Oriental 4445), melyet a British Libraryben őriznek. Ebben a műben (mely valószínűleg az i. sz. X. századra vagy későbbre datálható)

A Héber Iratokat tartalmazó kéziratok közül sok görögül íródott. Az egyik ilyen figyelemre méltó kézirat, mely a Fuad-papiruszokból álló gyűjtemény egyik darabja (266-os leltári sz.; a kairói Société Egyptienne de Papyrologie tulajdona)

. Ez a görög nyelvű kézirat az i. e. I. századból való, és helyenként megtalálható benne Isten neve, négyzet alakú héber betűkkel írva. Az angliai Manchesterben őrzött, 458. sz. Ryland-papirusz, mely az i. e. II. századból való, Mózes ötödik könyvének a részleteit (23–28. fej.) tartalmazza. A Septuagintának egy másik fontos kéziratában részletek olvashatók Jónás, Mikeás, Habakuk, Sofóniás és Zakariás könyvéből. Ebben a bőrtekercsben, melyet az i. sz. I. század második felére datálnak, Isten nevét az óhéber betűkkel írt tetragrammal adták vissza.

Papirusz kéziratok:

1930 táján fontos bibliai papirusz kéziratokat találtak Egyiptomban,

Ezek között az i. sz. II–IV. századból való görög nyelvű kéziratok között van néhány, amely a Héber Iratok könyvei közül nyolcból (1Mózes, 4Mózes, 5Mózes, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter) tartalmaz részleteket, három kézirat pedig a Keresztény Görög Iratok 15 könyvéből. Egy amerikai kéziratgyűjtő, A. Chester Beatty vásárolta meg ezeknek a bibliai kéziratoknak a többségét, melyeket ma az írországi Dublinban őriznek. A többi kézirat a Michigani Egyetem, illetve más gyűjtők tulajdonába került.

A bibliai papirusz kéziratok nemzetközi jelölésére a „P” betűt használják, melyet egy kis szám követ a betű jobb felső sarkában. Az I. sz. Chester Beatty-papirusz (P45) 30 laptöredékből áll, melyek vélhetően egy kb. 220 lapból álló kéziratból valók. A P45 a négy evangéliumból és a Cselekedetek könyvéből tartalmaz részleteket, a III. sz. Chester Beatty-papirusz (P47) pedig a Jelenések könyvéből; ez utóbbi kézirattöredék 10 kissé sérült lapból áll. Úgy vélik, ez a két papirusz az i. sz. III. századból származik. Egy igen jelentős kézirat a II. sz. Chester Beatty-papirusz (P46), mely állítólag kb. i. sz. 200-ból való. A 86 kissé sérült lap feltehetően egy 104 lapból álló kéziratból származik, és Pál ihletett levelei közül kilencet tartalmaz (Róma, Héberek, 1Korintusz, 2Korintusz, Efézus, Galácia, Filippi, Kolosszé, 1Tesszalonika). Figyelemre méltó, hogy ebben a korai kéziratban szerepel a hébereknek írt levél. Ez a bibliai könyv nem adja meg az írója nevét, ezért gyakori vita tárgya, hogy valóban Pál írta-e. De mivel a P46 – mely nyilván csak Pál leveleiből áll – tartalmazza ezt a levelet, ez azt mutatja, hogy i. sz. 200 táján a korai keresztények Pál apostol egyik ihletett írásaként fogadták el. Ezenkívül az efézusiaknak írt levél is szerepel ebben a kéziratban, ez a tény pedig azokat az állításokat cáfolja, melyek szerint nem Pál írta ezt a levelet.

Az angliai Manchesterben, a John Rylands Könyvtárban őriznek egy kicsi papirusztöredéket, a 457. sz. Ryland-papiruszt. Ezen János evangéliumának egy részlete olvasható, néhány vers a 18. fejezetből. Ennek a kéziratnak a nemzetközileg elfogadott jelzése: P52. A Keresztény Görög Iratok fennmaradt kézirattöredékei közül ez a legrégebbi, ugyanis a II. század első felében íródott, feltehetően i. sz. 125 táján, vagyis mindössze negyed évszázaddal János halála után. Az a tény, hogy János evangéliumának egy másolata az idő tájt közkézen forgott Egyiptomban (ahol a töredéket találták), azt mutatja, hogy ez az evangélium valóban az i. sz. I. században lett feljegyezve, és nem más írta, mint maga János, nem pedig – ahogyan azt korábban néhány bibliakritikus állította – egy ismeretlen író János halála után, már jócskán az i. sz. II. században.

2. sz. Bodmer-papirusz (P66) és a 14. és 15. sz. Bodmer-papirusz (P75), mindkettő kb. i. sz. 200-ból származik. A 2. sz. Bodmer-papirusz János evangéliumának egy nagy részét tartalmazza, míg a 14. és 15. sz. Bodmer-papirusz Lukács és János evangéliumának több részét, ez utóbbi papirusz a szövegét tekintve sok hasonlóságot mutat az 1209. sz. Vatikáni kódexszel.

A „D” jelzést viselő Codex Bezae egy fontos kézirat az i. sz. V. századból.

A Codex Claromontanus (D2) ugyancsak görög és latin nyelven íródott

A Keresztény Görög Iratoknak egy viszonylag nem túl régen megtalált vellum kézirata a Codex Washingtonianus I., mely az evangéliumokat tartalmazza görög nyelven

A kézirat nemzetközi jelzése a „W”, és a tudósok úgy gondolják, hogy az i. sz. V. században íródott, kivéve egy részletet János evangéliumából, melyet feltehetően kicseréltek az i. sz. VII. században amiatt, hogy megsérült. A Codex Washingtonianus II., melynek a jelzése az „I”, szintén a Freer-gyűjtemény része, és részleteket tartalmaz Pál kanonikus leveleiből, köztük a hébereknek írt levélből. Úgy vélik, ez a kézirat az i. sz. V. században íródott.

1209. sz. Vatikáni kódex: IV. századból. Feltehetően Alexandriában íródott, és eredetileg a teljes Bibliát tartalmazta görög nyelven

Sínai kódex: A Sínai kódex (Codex Sinaiticus) ugyancsak az i. sz. IV. századból való, de a Codex Vaticanus talán egy kicsit régebbi.

Alexandriai kódex: i. sz. V. század első feléből származik

Az Efrém újraírt kódexe V. századból való

A Keresztény Görög Iratokról pedig ezt mondta Sir Frederic Kenyon: „Az eredeti szöveg és a legrégebbről fennmaradt bizonyíték közötti idő oly rövid, hogy valójában figyelembe se kell venni, s ezzel minden alap megszűnt arra, hogy kétségbe vonjuk, hogy a Szentírás lényegében úgy jutott el hozzánk, ahogyan megírták. Végérvényesen megállapítottnak tekinthetjük az Újszövetség összes könyvének hitelességét és általános csorbítatlanságát” (The Bible and Archæology. 1940, 288–289. o.).

Legközelebb kérlek ne ctrl

-c ctrl-v-vel tedd be, hanem a forrást linkeld.

The Journal of Theological Studies. Oxford, XLV. köt. 1944,

The Bible and Archæology. 1940,

London, 1933, I. köt.

The Chester Beatty Biblical Papyri

J. P. Free: Archaeology and Bible History. 1964,

Az angliai Manchesterben, a John Rylands Könyvtárban papirusztöredék, a 457. sz. Ryland-papiruszt

kairói Société Egyptienne de Papyrologie tulajdona

British Library

Szentpétervári Állami Nyilvános Könyvtár

Das Neue Testament—zuverlässig überliefert. Stuttgart, 1986,

Egyszóval sehogy!

A mai másolatokat régebbi másolattöredékekhez hasonlítják, s mivel hasonlóak, ezért azt mondják azonos vele!

Az eredeti Isten által sugalmazott iratokhoz vagy van közük, vagy nincs 50-50%!

A gyarló emberiségből kiindulva, inkább nincs!