Az irodalomtudomány és a történettudomány szerint ki írta a Tipitakát, a legrégebbi buddhista szövegeket?
Azt tudom, hogy a vallási tanítók, valamint a mellesleg buddhista vallású irodalomtudósok, történészek nagyrészt a történelmi Buddha idejére teszik a szövegek keletkezését.
Antiteista valláskritikusoktól már hallottam olyat is, hogy a Buddha és tanítványai, valamint környezete nem írhatta, mivel nem léteztek, és sokkal később alakult ki a szöveg. Szerintük a legrégebbi buddhista szövegek is a Buddha feltételezett élete után több száz évvel később, más helyen keletkeztek.
Ki írta a szöveget? Lehet tudni pontosan? Mikor keletkezett? Lehet köze a legrégebbi buddhista szövegeknek a történelmi Buddhához, az Ő tanítványaihoz, illetve a tágabb környezetéhez?
válasza:Csak a félreértések elkerülése végett, a páli kánon tartalmaz olyan szuttákat, amik egész biztosan közel állnak a Buddha eredeti szavaihoz, de az északi hagyományok is rendelkeznek ezen szövegek megfelelőivel. Szóval nem jelenthetjük ki, hogy a Tipitaka az original, a többi meg későbbi adalék. Mindenhol van egy eredeti mag, és mindenhol későbbi adalék a szövegek nagy része.
A Tipitaka írott formában először a Buddha halála után kb 500 évvel jelent meg. Hogy ki írta le a szövegeket? Nem tudni, nem voltak aláírva. Az addig orális módon hagyományozódó szövegeket írták le épp olyan formában, amilyenben voltak.
Ami az utolsó kérdést illeti, igen, de valószínűleg csak nyomokban. Az 100% hogy a Buddha tanította a négy nemes igazságot, a nemes nyolcrétű ösvényt és az éntelenséget (vagyis hogy nem létezik lélek). Legikonikusabb tanítványai valószínűleg léteztek, ahogy az említett településeken is biztos rendszeresen megfordult. Az viszont teljesen megbízhatatlan, hogy egy-egy szutta szerint épp milyen tanítványokkal és hol tartózkodott.
#1.
És ezt mi alapján jelenthetjük ki biztosra?
Honnan tudjuk, hogy nem későbbi vallási tanítók, szerzetesek, filozófusok stb. szerettek volna megbújni egy nagyobb tekintélyű név mögött? Honnan tudjuk, hogy nem volt egy fickó, akinek voltak bölcs szavai is, majd később a sok ember által kidolgozott tanokat neki tulajdonították, majd átmitologizálták a történetet?
Nálunk is az volt a népmesékkel, hogy valaki elindította valahogy, aztán hozzáadtak, elvettek belőle, megint hozzáadtak, megint elvettek belőle, rosszul emlékeztek, rosszul adták tovább stb., így aztán hosszú idő után elnyerték a végleges formájukat.
Honnan tudjuk, hogy itt nem erről volt szó?
Honnan tudjuk, hogy a Sákjamuni Buddhának, akivel találkozhatunk a buddhista templomokban, sztúpákban, van egyáltalán valamennyi köze a történelmi Gautama Sziddhártához?
A példázatok, cselekedetek valóbban tőle származnak? Az élete valóbban úgy történt, ahogy ismerjük (királyi sarj, az apja mindentől meg akarja óvni, megszökik, aszkéta lesz, majd rádöbben, hogy sem a hedonizmus, sem az önkínzó aszkézis nem vezet megvilágosodáshoz stb. stb.)?
válasza:Nem sértésből, de nem tudom, mire reagáltál igazából. Én azt írtam, hogy feltehetően csak nyomokban tartalmazza a páli kánon az eredeti történelmi Buddha tanításait, a többi későbbi adalék.
Ha az nem tiszta, hogy a négy nemes igazság, a nemes nyolcrétű ösvény és az éntelenség miért biztosan buddhai tanítás, ez azért van, mert ezek nélkül nincs buddhizmus. Minden ma létező buddhista irányzatban jelen vannak és központi szerepet töltenek be. Ha ezeket nem tulajdoníthatjuk a Buddhának, akkor semmi mást sem lehet. Később rengeteg nagyon húzós dolgot integráltak a buddhizmusba (karma, újjászületés stb.), de az alapokhoz soha nem mertek nyúlni.
Az utolsó kérdés teljesen jogos, igazából kizárt, hogy herceg lett volna. A sákják berendezkedése valamiféle oligarchikus laza szövetség volt, szó se volt királyságról. A Buddha az egyik szuttában pedig felidéz egy gyerekkori emléket, amiben épp egy fa árnyékában pihent, miközben édesapja a mezőn dolgozott. Nem valami királyhoz méltó. Tehát a mitikus Sziddhártha herceg megmarad mesének.
#3.
A buddhizmus a hinduizmusból fejlődött ki, így a karma, meg az újjászületés annak az öröksége. A buddhizmus olyan a hinduizmusnak, mint a kereszténység a zsidó vallásnak. A Buddha idejében Indiában nagyjából minden indiai hindu volt, és a végtelenségig tartó karmában+reinkarnációban hittek, a Buddha pedig ebből akart kiszakadni azáltal, hogy eléri a megvilágosodást.
A szakák igazából kelet-ázsiai, valamint délkelet-ázsiai szkíták voltak. (Tehát nem indiaiak.) Elszórtan törpekirályságokban éltek a Himalája környékén, amelyeknek a berendezkedése mégis a köztársaságra hasonlított.
válasza:Húzós kijelentés, hogy nagyjából minden indiai hindu volt tekintve, hogy
1) hinduizmus, mint olyan, nem is létezett 2500 évvel ezelőtt
2) messze voltunk még India egyesítésétől
3) a Buddha a történelmi Nagy-Magadha területén élt, itt nem volt jelen a védikus kultúra akkoriban (amit te a hinduizmussal azonosítasz).
De még ha jelen is lett volna, ekkoriban a védikus vallásúak sem hittek az újjászületésekben, ez is későbbi fejlemény. Nagy-Magadhában dzsainák voltak (a páli kánonban nigantháknak nevezik őket, az ő aszkézisüket utasítja vissza a Buddha.) Az újjászületés és karma tana később terjed el India-szerte, a brahminok is magukévá teszik és a buddhisták is. Tehát összességében marha történelmietlen a párhuzam a hinduizmus-buddhizmus és a zsidóság-kereszténység között.
A szkíta elméletnek meg kb. az a nagy alapja hogy valamelyest hasonlít a sákja szóra (teljesen más etimológia amúgy), szóval bár nem kizárható, hogy volt közük egymáshoz, nem érdemes tényként hivatkozni rá.
#5.
Már bőven létezett ekkor, persze nem teljesen úgy nézett ki, ahogy ma is.
Nyilván az Indiai-szubkontinenst értjük India alatt, senki sem gondolja, hogy egységes India ekkor létezett volna.
A Buddha nem indiai származású volt, de ott élt, ott tanított, és végül ott is halt meg. Több szerzetesi közösség indiaiakból állt.
A Buddha a szutták szerint nem csak a dzáinokat kritizálta, hanem a hedonista szemléletű papokat is, meg a gazdag indiai papokat is, akik nagyra voltak a tisztaságukkal, meg az "erkölcsükkel", meg a nyílt utcán borultak le, de közben belülről rohadtak, épp ugyanolyan bűnösök, gyarlók voltak, mint a többi ember. A Buddha deklasszáltnak tartotta magát, vagyis kívül helyezte magát a kasztrendszer osztályain.
Ekkor már bőven hittek, ráadásul annyira, hogy a görög Püthagorasz is keleti hatásra, kereskedők hatására, valamint a perzsák által magukkal hozott nézetek hatására kezdett el hinni a reinkarnációban. A Bhagavad-gíta is egyértelműen beszél lélekvándorlásról, pedig nem sokkal később íródott. Az upanisadok is írnak róla, amelyek kicsit korábban, kicsit később, illetve a Buddha korában keletkeztek.
"The concepts of the cycle of birth and death, Sansāra, and liberation partly derive from ascetic traditions that arose in India around the middle of the first millennium BCE.[33] The first textual references to the idea of reincarnation appear in the Upanishads of the late Vedic period (c. 1100 – c. 500 BCE), predating the Buddha and the Mahavira.[34][35] Though no direct evidence of this has been found, the tribes of the Ganges valley or the Dravidian traditions of South India have been proposed as another early source of reincarnation beliefs.[36]"
Én is rühellem az en Wikit Bibliának tekinteni, mert sok marhaság van rajta, azonban az olyan dolgok, mint például egy könyv léte, vagy nem léte nem vitatható.
A buddhizmus, ahogy egyébként a dzainizmus is a korai hinduizmusból alakult ki. Persze nyilván lehet pontosítani, hogy melyik, mikori hinduizmus, azonban ezt meg lehetne tenni a példámnál is, mivel a kereszténység nyilván nem a ma ismert rabbinikus judaizmusból alakult ki, hanem a második templom alatti zsidó vallásból, ami pedig az első templomi zsidó vallásból alakult ki.
Közép-ázsiai eredetű népség volt, akik az északra és nyugatra vándorlókkal ellentétesen keletnek, meg délnek indultak.
válasza:Ne haragudj a megkésett válaszért, volt pár dolgom közben.
Ismételni tudom magam, Nagy-Magadha nem volt még védikus hitű a Buddha ideje alatt, a sramanák vándor aszkéta mozgalmai jellemezték főleg. Ebben a vallási és kulturális közegben jött létre a védikus kultúrától függetlenül mind a dzsainizmus, mind a buddhizmus.
Az, hogy a szutták mit mondanak szinte semmi jelentőséggel nem bír. Kérdésedben is arra voltál kíváncsi, hogy a tudomány szerint mit tudhatunk a kánon keletkezéséről. Ha tudományos igénnyel vizsgáljuk a szövegeket, arra jutunk, hogy tényleg csak a legközpontibb tanításokról mondhatjuk ki, hogy a Buddháéi voltak, a többiről meg vagy nem tudjuk, vagy kategorikusan kizárhatjuk őket.
Egyébként erősen ajánlom ezt a két írást:
Nem mondom, hogy fogadj el mindent, amit a Ruzsa tanár úr ír, de mindenesetre többet tud nálam és nálad is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!