Felmerült bennem egy kérdés. Miért a kereszt a kereszténység jelképe?

Nagyon jó kérdés.

A Keresztény jelentése: Krisztust utánzó,követő.

Ezért a keresztény szó a Krisztus kifejezésből ered, és nem a keresztből.

Sokan ezt nem is tudják.

A Biblia írja le ezt, azért, mert e jelben váltotta meg Krisztus a világot.

"mi azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság"

A keresztények azonosító jele, vagy jelképe az önfeláldozó szeretet, és nem egy tárgy, akár mi is volt a kivégző eszköz.

A tettek hangosabban beszélnek a szavaknál, tárgyaknál.

Mert e jelben váltott meg a Megváltó, e jelben van az üdvösségünk.

Egyébként több jelképe is van a kereszténységnek (hal, a Krisztus-monogram, bárány, stb), de persze a kereszt a legfontosabb.

Isten helyreállítása a kereszten történt meg : Isten és ember, ember és ember között.

[link]

Bűnbocsánat

Gyógyulás

Megigazulás

Isten részeseivé válás

Átkokból áldás öröksége

Szegénységből bőség

Szégyenből dicsőség

Elutasítottságból elfogadottság

Új emberré válás, új esélyekkel.

Szabadulàs a jelenlegi gonosz kortól, a Törvénytől, önmagunktól, testi énünktől, a világtól.

Békesség neked, kérdező!

Igazán aktuális kérdésfelvetés, és kiérződik belőle, hogy foglalkoztat téged is az Igazság, legyen hála a Szent Léleknek mindörökké, hogy vannak még, akiket meg tud szólítani ebbe az egyre nagyobb sötétségbe boruló világban!

Pontosan, miért is a keresztre esett a választás, amikor van megannyi szelídebb és békességgel telibb jelkép is? Először is azt szükséges tisztázni, hogy Isten nem vallás. Neki semmi köze az emberi rendszerekhez. Teljesen mindegy, miként lett kiforgatva az Igazság, Ő sosem alapított vagy alapíttatott vallást. Krisztus nyíltan elmondja, hogy amikor imádkozunk gyermeki lélekkel, akkor menjünk be a belső szobánkba, és ott lesz velünk Isten is. Nem másokhoz küld, nem épületekben, ami szintén megíratott, hogy nem lakik az Isten emberkéz emelte templomokban! Érdemes megnézni, mégis hová járnak a hívők rendszeresen? Templomba! Elnézést az indulatért, de ilyenkor mérges vagyok és haragos, hiszen sokak számára a Biblia a bálvány, annak hisznek, ami oda le van írva, és dacára, hogy a fenti idézet is megtalálható benne, mégis azzal ellentétesen cselekszenek, és ez csak egy a számos dolog közül. Semmi sem dühítőbb és fájóbb, mint a Szent Lélek káromlása. Amikor valaki a szájával kimondja Isten nevét, a szíve mégis távol van tőle. Ez a kép-mutatás.

Másrészt az is az Igazság - de ezeknek nyugodtan utána is lehet olvasni, ha valaki inkább az írott betűtől vár bizonyságot, mintsem Isten Szent Lelkétől személyesen -, hogy a keresztény vallásban megannyi pogány szimbólum fellehető. Ilyen a Szentháromság, a Mária-kultusz, vagy akár a kereszt szimbólum is. Krisztust sosem keresztre feszítették. Akkoriban a kereszt mellett kíncölöp is volt, amire a vétkeseket felszegezték, és még nagyobb fájdalommal és kínnal is járt, hiszen egy kereszten, kitárt karral könnyedebb azért levegőt venni, mint egy olyan henger alakú fatesten, amire az elítélt keze a feje fölé van kötve szüntelen. A Biblia is többször írja, hogy fára szegezték Krisztust. Fára! Ez sem bizonyító erejű teljességében, de hogy kereszt nem volt, az biztos. A kereszt egy szimbólum, a nehézségnek, a terheknek a szinonimája. Az nem egy anyagi értelemben vett fadarab volt, hanem szimbólum. Valójában az Egyiptomi Ankh kereszt volt az előd, amiről mintázták, és így emelték át a vallásba is. Másrészt miért volt szükség még rá? Emlékeztet a Messiás kínhalálára, áldozatára? Elsősorban azért, mert így a hívők zöme automatikusan is ezzel azonosítja Krisztust, aki agonizál és szenved értünk, a vétkeinkért. A kereszt egy bálvánnyá vált, akárcsak a Biblia. Így az emberek, Krisztus szavai ellenére is ( A Jelenések könyvének végén mondja János apostolnak, hogy előtte ne térdeljen le, mert ő is a szolgatársa) előtte térdelnek le.

Magam nagyon sokszor szoktam Krisztussal imában látásba találkozni, de tapasztaltam már őt álomban is. Az arcát még sosem láttam, ez is a bizonyságom, hogy amit látok, az igazi, nem hazugság, mert aki azt állítja, hogy ő is látta a Megváltót, és úgy nézett ki, mint a vallási képeken meg ikonográfiákon az nem mond igazat. Mindig egy szerető, támogató, olykor megfedő, mégis igazságos és önzetlen lelki barátra tekintek rá, és úgy is élem őt a lelkemmel, nem pedig úgy, mint aki egy kereszten szenved! Krisztus Él-Ő, és nem egy fadarabon agonizál.

Valójában a kereszténység az egy emberi rendszer, emberek által embereknek. Pál hathatós segítségével alapították meg, nem sokkal Krisztus tőlünk való földi eltávozása után, nyíltan olvasható az Apostolok cselekedeti elején. Sosem kérte azt tőlünk, hogy így tegyünk, sem azt, hogy őt bálványozzuk, előtte hajbókoljunk. Soha! Semmilyen kereszt nem volt. Van, aki azt írja fentebb, hogy Krisztus keresztre feszítve adta az életét. Miként lehet ilyet leírni bocssáson meg érte? Krisztus öröktől való és örökig Él-Ő. Ő maga az Élet fája az Édenben, ami ott áll a gyermeki lélekben. Ő az első teremtett, tökéletes lélek, akit Isten megformált előttünk. Krisztus szüntelen adja az Életet értünk, de nem megfeszítve! Mert amikor a kegyelem megtörténik, akkor nem ő van megfeszítve, hanem az, aki őt kéri! Amikor valaki hazudik, képmutató életelleneset tesz, akkor szimbolikusan megöldökli magában Krisztust, az Életet. De miként adhatna valaki Életet szenvedve? Éljük már meg ezt is lélekből, könyörgöm a Lélekhez. Ő akkor tud hozzánk férni, ha mi a saját testi akaratunkat feszítjük meg a Lélek segedelmével! Krisztus egész, élettel teli, nem egy fadarabon szenved. Milyen ereje van így egy Megváltónak? Az Ő valója az nem ragyogó és tűzzel lobogó? Persze a szenvedésnek is megvan a fontossága, de ez a nagy letargia és bánat az, ami miatt sokan magukat ostorozzák és megvetik! Ez a sátáni lelkület, a vádolás, az önmarcangolás, a bűnösség megélése. De az ember valójában nem bűnös, hanem tudatlan.

Érdemes lenne a világon megkérdezni a hívők zömét, hogy mondják el, számukra miként jelenik meg Krisztus. Egészen biztosra veszem, hogy a válaszadók 80-90%-ának Krisztus egyenlő a kereszten szenvedővel. De menyien mondanák azt, hogy számukra ő az Élet, a ragyogás, egy játszó barát, egy kisdedi társ. Ki látja őt így? Szinte alig valaki. Krisztusnak nem kellett értünk meghalnia. Ő maga fogadta el Isten felkérését. Meg is tagadhatta volna, akkor is az lenne, aki. De elfogadta, értünk, hogy élhessünk. Az ő szenvedése egyben bizonysága is a létjogosultságának az életünkben. Mert minél többször öldököljük meg őt, valójában nem vele tesszük ezt, hanem a saját lelkünkkel! Valójában nem őt feszíttettük meg, hanem magunkat. Hiszen ki az ember, mit képzel magáról, hogy a jót megfeszíti? Az ő szenvedése az valójában mi vagyunk! Aki így magát látja, az lát tisztán. Neki semmi köze a kereszthez, de ilyen téren még a szenvedéshez sem. Elmondja maga is, hogy az Isten az élők Istene, nem a halottaké. Csak ezt az agonizáló, szenvedő eszményképet kreálták belőle, aki varázsolgat és mindenkit szeret. Aki szüntelen így látja őt, szenvedve, az mégis milyen Megváltót szeret? Egy kereszten csüngő valakit? Miért volt erre szükség? Világosan kimondják Mózes könyvben, hogy átkozott, aki fán lóg! Akit akkoriban felakasztottak, azt este levágták, mert ez istentelenség volt az Úr akarata ellen. Nem gyanús, hogy Krisztus szüntelen egy fakereszten lóg? Nem világos?

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek adjon gyógyírt a hályoggal teli szemekre!

Üdv.