Ha imádkoztok valamiért, kértek valamit Istentől, megadja, vagy megtörténik?

Nem, sőt általában azt a kevés jót is elvette,amit kaptam az életben.

Semmi boldogságot nem hagy meg nekem !

Imádkozás helyett használd a Vonzás Törvényét.

Az imádkozás hasztalan dolog.

Kerüld azokat a gondolatokat amik rossz érzést keltenek benned, hogy ne manifesztálódjanak.

Olyan gondolatokra gondolj amik jó érzést keltenek.

Az imádság során az ember kommunikál Istennel, vagyis közel kerül hozzá. A profán, materiális világból szakrális téridőbe lépünk, ha helyesen imádkozunk. (A térhez hasonlóan az időnek a mennyiségen túl minősége is van.) Más szavakkal, kiszakadunk a hétköznapi problémák gyűrűjéből és spirituálisan emelkedünk, ha Istennel beszélünk.

Az imádság neve is utal a valódi célra, ami az ember rendeltetése is: imádni Istent. Az ember alapvető tevékenysége kellene hogy legyen, imádni Istent gondolattal, szóval és tettel - szűntelen. Amit modern, anyagias világunkban csupán néhány szentéletű szerzetes valósíthat meg.

Nagyszüleink nagyszülei valószínűleg úgy éltek, hogy a legtöbb pillanatban Istenre gondoltak. Hálát adtak neki, imádták Őt. Úgy élték mindennapjaikat, a legtöbb tevékenységüket. Úgy főztek, ettek, dolgoztak, mintha minden nap minden órája egy Istent dicsőítő ünnep lenne.

Ma az "átlagos" keresztény ember esetleg naponta néhány percet imádkozik, vagyis ennyit szentel Isten-közelségre, spiritualitásra. Ráadásul ezt az időt is főként önmaga számára kért dolgokra pazarolja...

Ha kérsz valamit Istentől, azért jó, ha felajánlasz valamit és megköszönsz egyebeket, amik eddig teljesültek vagy "szerencséd volt" velük. Isten és a te belső célod is (csak nem tudsz róla), hogy "jobb" legyél, hogy szent legyél, hogy megüdvözülj. Ez a földi lét egy átmeneti, de legfontosabb célja. Szóval ezirányú felajánlást érdemes tenni, illetve ezirányú legyen a kívánság is.

Ha önmagadnak vagy másnak ártó dolgot kívánsz, abban Isten nem fog segíteni, még akkor sem, ha nem látod, hogy valóban árt az a dolog. Ilyen a gazdagság.

A modern szemléletű felekezeteknél megjelent a prosperitás teológiája, amivel a gazdagodást jutalomként igazolják, természetesen tévesen.

Sokszor a megpróbáltatások, az éhezés, a szenvedés vezet a helyes útra, nem a gondtalan jólét. De a sorsok, a földi és spirituális események kapcsolata olyan kusza, hogy ember azt át nem láthatja. Csak általánosan mondhatjuk, hogy a gazdagság nem jó. Lehet jóra is használni, de nem úgy, ahogy a gazdag ember a saját szemszögéből gondolja a jót.

Aztán ha másokért imádkozunk, az erősebb hatású, mintha magunkért tennénk önző módon. A kimondott szó is erősebb a gondolatnál. Viszont ami a leginkább lényeges, hogy teljesen őszinte legyen! Szívünk mélyéből jöjjön a kérés de a köszönet is. Anélkül semmit nem ér...

A spiritualitásnak van negatív oldala is. Ahogy Istent sokmillió angyal segíti, úgy a "sötét oldalt", Sátánt is sok millió bukott angyal, úgynevezett démon támogatja Isten ellen, az isteni világ megrontására, elpusztítására, aminek legfőbb ékköve az ember - hiszen Isten képmása. Sátán és démonai azon dolgoznak, hogy az ember elbukjon, ne üdvözüljön, hanem Pokolra jusson. Ez egy sokezer éves harc, a világon és azon túl fennálló legnagyobb ellentét megnyilvánulása. Ebben a harcban az egyik legerősebb fegyver az őszinte imádság.

Hussaro nagyon sok jó dolgot írt!

Annyit tennék még hozzá, hogy az "imádás" kifejezés tartalmát, az itt leírt gyakorlati példái alapján kellene meghatároznunk és nem egyéb, nem ritkén pejoratív, elképzelések szerint.

Nekem az az érzésem, hogy az "imádásnak" van nemi negatív fellhangja. pl. elvakultság, szemellenzősség, önfeladás.

Szóval én valami mást kifejezést használnék Isten folgyamatos tiszteletére és megtisztelésére.

Ez az elv egyébként a hinid filozófiában és vallásokban is ismert, központi elem: Isvara pranidhana. Az ott megfogalmazottakat "odaodó szolgálat, odaadás, cselekedeteink felajánlása neki, minden tettünk neki szentelése" szavakkal szokták fordítani. És ezek elengedhetetlen összetevője, az önös célok elnegedése.

NEM IGAZÁN! - de azért akadnak kivételek.

A csekély értelmű valláskárosultak már csípőből vágják a választ:

"ISTEN JOBBAN TUDJA, MIRE VAN SZÜKSÉGED!"

Nos, éppen ezért az én Miatyánkom kissé másként szól. De inkább latinul!

Pater noster SI es in caelis,

fiat voluntas tua, FUTUIS TE!