Isten miért "cselekedett" pont így? (bővebben lent)

Hello.

ahogy korábban leírták, a dolog a fejlődésről szól...az embernek pedig saját bőrén kell megtapasztalnia a helyzetet, hogy azáltal tudjon nemesedni, mert az ember igazából csak viszonyításokból ismer valamit, azért tudja az x dologról, hogy az, mert nem úgy néz ki mint y. Ugyanez a helyzet a jó/rossz kérdéssel is...meg kell ízlelni a negatívumokat tehát, hogy megértsük azokat, elnyelve őket, és mindennek utána a pozitív oldallal tudjunk azonosulni. Isten pedig amikor emberré fejlődött, hogy Pelgrim barátom szavaival éljek, tökéletes volt(egyébként most is az), de nem teljes, vagyis tudatlan, is e teljesség felé törekszik még úgy is, hogy nem is tud róla. Ez a tökéletesség pedig abban nyilvánul meg, hogy az ember szelleme/elméje/tudata nem szűnik meg, nem eshet bántódása, csupán tapasztalja a születés/halál dolgokat. Oly tökéletes az ember, hogy képes saját magával elhitetni, hogy tökéletlen és elpusztul, képes magával elhitetni, hogy van bűn és szenvedés. Minden olyan, amilyennek hisszük, gondoljuk. ez utolsó mondat pedig azért, mert a tudatunk megelőzi a fizikai világot...ha valamire nem koncentrálsz/gondolsz, az éppen nem is létezik számodra. A világ tehát mentális(mint álomban, testen kívüli élményben), így nincsen külső matéria...és ezzel érthetővé válnak Jézus Krisztus csodatevései, és az ami a mustármagnyi hitről szól. Bevágok neked egy mondatot a tanításból, és akkor megértheted ezt a fejlődés, mentális verziót.

"Az egyetlen racionális gondolkodási mód csak az lehet, ha az univerzum és az Isten kapcsolatáról úgy gondolkodunk, hogy az univerzumot Istenen belüli gondolatnak tételezzük fel, az Istent pedig az univerzumon belüli életnek. Az Isten így saját képeit és képmásait tekinti, amelyek benne és nem rajta kívül vannak, így ad nekik életet még addig a fokig is, hogy az önállóság látszatával ruházza fel őket."

ui.: Isten pedig igazságos...szóval a pokol megint csak saját kreálmánya az embernek. Ha pedig minden a szánkba lett volna öntve...akkor lenne értelme a létezésnek egyáltalán? :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Azt, hogy Isten miért teremtett nem tudja senki, nem tudhatja, és nem is fogja itt a földön megtudni. Egyszerűen az ember túl kevés hozzá. Isten alapvetően jónak teremtett mindent, viszont az angyalok és az emberek is megkapták a döntés lehetőségét. A szabad akarattal teljesen a maga döntéseire hagyta az embert, megtehetné, hogy csettint egyet és minden jó lesz, de akkor már nem lenne meg a szabad akaratunk.

Aki nem vallásos családban nőtt fel annak is megvan a lehetősége arra, hogy megismerje Isten végtelen szeretetét. Isten szeme előtt nincs elveszett élet, nincs olyan, hogy teremtő Atyánk lemondana bárkiről gyermekei közül. Igazságosan fog majd ítélkezni, és aki többet kapott attól többet is vár majd el!

Nem kell szenvednünk. A szenvedés a bűneink következménye, de mindig van tovább, akármennyire is a padlón vagy mindíg újra lehet kezdeni.

Eljönnek az ember életében azok a pillanatok, amikor úgy érzi nincs értelme ennek az egésznek. Ezek a kérdések már bennem is felmerültek kedves kérdező, de hosszú gondolkodás után arra jutottam, hogy nem fogjuk tudni megérteni mindegyiket. Ha mindent tudnánk nem "hit" lenne a neve. A világ nem tökéletes, de ha megnézzük, minden hibát mi okoztunk benne. Ezért én azon gondolkozom, hogyan élhetek jobb életet,hogyan tudom kinyújtani kezem az elesettek felé, hogyan tehetek boldogabbá másokat, mert ez az egyedüli ami engem is boldoggá tud tenni.

Csabi

A rossz problémája szerintem az emberi (ön-)tudat szánalmas állapotának problémája, semmi köze Istenhez vagy a teremtéshez. Isten nem teremtett rosszat. Isten valójában nem teremtett semmit, hanem minden létező dologgá fejlődött, következetesen rossz nem létezik, Isten nem rossz. A jó és a rossz a fogalom csak egy emberi mérce. Az ember gyarló tudatában azonban ott van ez a fogalom amelyre a fejlődés folyamán a tudathoz jutással tett szert, a Biblia ezt a bűnbeesés jelképes tanmeséjével ábrázolja.

Isten mindig minden fejleményét tökéletesnek, hibátlannak látja, a rossznak helye nincsen Isten fejleményei közt, csak az ember az aki gyarló tudatával a rosszat lát. Ahhoz hogy ezt némileg megértsük vegyük csak Jézus csodatetteit szemügyre, hogyan, milyen módon vitte végbe azokat hogyan gyógyította meg a betegeket ?

Ismert az a tény, hogy Jézus nagy meggyőző erővel rendelkezett, úgy képes volt rávenni a bénát arra hogy keljen fel vegye a hordágyát és távozzon. Meggyőzte a beteget, hogy neki semmi baja, hiszen Isten őt egészségesnek látja.

Valóban szó szerint igaz az, hogy a megfelelő hit segítségével akár egy hegyet odébb tehetünk. A beteg hitt Jézus szavaiban és hajlandó volt kockáztatni a kísérletet. Nem nehéz elképzelni mi történt volna, ha Jézus nem tudta volna meggyőzni a béna embert.

A Katolikus Hitvédelem erőlködései, hogy a rossz problémáját ebben az esetben Peter Kreeft szavaival megmagyarázza szerintem nem több mint szavak, érvelések halmaza szilárd alapok nélkül nélkül.

A jó és a rossz tényleg emberi fogalmak, de megkülönböztetésük nem olyan nehéz. A dolog egyszerű, tetteinknek következményei vannak. Mindennek amit teszünk, gondolunk, mondunk következményei vannak, méghozzá 'kézzel fogható' következményei. Isten nem kéri hogy higgyünk benne. Ez egy olyan dolog ami nekünk jó. Isten azt várja tőlünk, hogy keressük Őt. Ezzel pedig jogossá válik a kérdésed miszerint egy ember, aki nem találkozik az 'Isten' fogalmával mégis hogyan kereshetné őt. Az embernek van egy értékrendje, amit a környezetétől befolyásolva állít fel, ez az értékrend alakítható, és életünk folyamán változó. Viszont, van egy értékrend amit úgy hívnak, lelkiismeret. Ez az értékrend állandó. El tudod nyomni magadban egy kicsit, de mindig ott lesz. Hiszem, hogy az is, aki nem találkozott a hit fogalmával képes ezt az utat követni, másokon segíteni, és szeretetet adni. Aki ezt teszi, az már megtalálta Őt, hiszen Ő a végtelen szeretet.

Csabi

Azért mert az embert a képmására teremtette, tehát ő is csak egy élőlény (Mózes I./11.5, 18.2). Igaz, hogy nálunk sokkal fejlettebb, mert ismeri az ember teremtésének technikáját.

Nem mindenható, nem tud mindent előre, sőt már nem is tartózkodik teremtvényei (Földünk) közelében.

Isten nem a szeretetét osztotta meg velünk, hanem a lelkét. Több helyen kötött szövetséget az emberrel és arra biztatta, hogy sokasodjon és szaporodjon - de minek?

Tökéletes világot nem is akart teremteni.

Nekem különleges felfogásom van, éspedig: alkották a Földünket, lakhatóvá tették. Létrehozták az embert és lélek szaporításra biztatták (2 emberből 6 milliárd). Tehát közönséges bioenergia tenyészet vagyunk. A test itt marad a földön, elporlad, a lélek - finomítás után - visszakerül teremtőjéhez. És kész.

"tudatlan nem jut a pokolra.a bibliai értelemben vett pokol nem létezik"

Hogyne létezne, még látták is mint jelenést, nem is olyan régen (1917. május 13-án) A kutya, macska tényleg nem jut a pokolra, de mivel az embernek van tudata, ezért az sajnos.

Látom a kérdezőt érdekli a vallási téma, gondolom te már hívő vagy, így kétségeid nem lehetnek. Mivel vallásos nevelést kaptál és van szabad akaratod. Ha meg ismersz egy olyan embert, aki nem vallásos neveltetésben részesült, el kell vele beszélgetned Jézusról és Istenről, meg kell mentened a lelkét. Ennyire egyszerű. Jézus azt mondta, hogy aki engem nem tagad meg az emberek előtt én sem tagadom azt meg az Úr színe előtt.