Biblia! Vezessétek le legyetek szívesek a következő témán megmutatva, hogy ebben mi a lényeg, értelem, mögöttes jelentés? Az Ószövetség tele van azzal, hogy Isten kéri, de rengetegszer, hogy áldozzanak állatokat, a kérdés többi része lent.

#11

De igen, figyelek a kérdésre. Az is benne volt, miért volt szükség a rengeteg állatáldozatra. Erről az előző hozzászólásomban írtam.

De hogyan kerültek az izraeliták ilyen állapotba, amelyről az Ámós írt? Minden akkor kezdődött, amikor i. e. 997-ben Salamon királyt a fia, Roboám követte a trónon, Izrael tíz törzse pedig elszakadt Júda és Benjámin törzsétől. Izrael tíztörzs-királyságának az első királya Jeroboám, „Nébát fia” volt 1Királyok 11:26. Jeroboám meggyőzte az alattvalóit arról, hogy túl fárasztó mindig Jeruzsálembe utazniuk Jehova imádatára. De igazából nem a nép jólétét viselte szívén, hanem a saját érdekeit akarta védeni ("Jeroboám ezt mondta magában: „A végén még Dávid házáé lesz a királyság!" 1Királyok 12:26). Jeroboám attól tartott, hogy ha az izraeliták a Jehovát dicsérő évenkénti ünnepekre továbbra is a jeruzsálemi templomhoz utaznak, újra Júda királyságához fognak pártolni. Jeroboám, hogy megakadályozza ezt, felállított két aranyborjút, egyiket Dánban, a másikat pedig Bételben. Így Izrael királyságában a borjúimádat vált államvallássá, a 2Krónikák 11:13–15 leírása szerint.

Jeroboám megpróbálta az új vallást tiszteletre méltóvá tenni. Olyan alkalmakat szervezett, amelyek némiképp hasonlítottak a Jeruzsálemben tartott ünnepekre. Az 1Királyok 12:32-ben ezt olvassuk: „Jeroboám ünnepet is rendezett a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdában tartott ünnephez hasonlót, hogy felajánlásokat mutasson be az oltáron, amelyet Bételben építtetett.”

Jehova sohasem tekintett helyeslően az ilyen hamis vallásos ünnepekre. Ámóson keresztül bizonyára nyilvánvalóvá tette ezt több mint egy évszázaddal később, II. Jeroboám uralmának az idején, aki i. e. 844 táján lett Izrael tíztörzs-királyságának a királya: Ámós 1:1. Az Ámós 5:21–24 szerint Isten ezt mondta: „Gyűlöltem és elvetettem ünnepeiteket, és nem fogok örülni ünnepi gyülekezéseitek illatának. Még ha egészen elégő felajánlásokat mutattok is be, vagy akár ajándékfelajánlásokat, nem lelem bennük örömömet, és nem tekintek hizlalt állatokból való közösségi áldozataitokra. Vidd tőlem énekeid zaját, ne halljam húros hangszereid zengő hangját! Hömpölyögjön a jogosság, mint a vizek, és az igazságosság, mint a folyton zúgó patak.”

10

Isten kezdetben, csak a növény eredetű táplálkozást engedte meg még az állatoknak is. Eredetileg nemvolt szándéka, hogy evés miatt öljük le az állatokat. Ennek semmi köze a szabad akarathoz.

Noé ideje után engedte meg, hogy bizonyos állatokat ellehet fogyasztani.

Egyébként pedig az állatok az emberrel ellentétben amúgy is epusztulnak, Ők nem úgy lettek megteremtve, hogy örökkéélhetnek, más a rendeltetésük.

"Teremtsünk embert a hasonlatosságunkra" elhatározás azt jelenti, hogy az ember addig élhetne, amíg a teremtője. Ezt az engedetlenség következménye miatt nem kaphatjuk meg most még.

Innen tudta Ádám, hogy mit jelent a halál.

Isten az ember tökéletlensége miatt engedte meg egy időután, hogy ehetnek állatokat, de azt is megszabdta, hogy melyeket.

14.Hsz!

Az első bárányáldozatot maga Isten végezte el. A leölt bárány bundája, a fügefa levelek helyelyettesítését szolgálta.

Ábel birkapásztor volt,aki az áldozatok céljára nevelte azokat s nem gondolom,hogy az Édenkert körüli gaz irtására.

Az ószövetségi áldozatrendszer bizonyos áldozati állatai egy részét meg kellett ennie az áldozó családnak.

15

(1Mózes 1:30) 30 És a föld valamennyi vadállatának, az ég valamennyi repdeső teremtményének, és mindennek, ami a földön mozog, és amiben élet van, eledelül adok minden zöld növényt.” . . .

Az állatáldozatokból nem evett addig senki, amíg Isten erről nem rendelkezett. Ellenben már előtte is írtak volna róla.

A hús megevéséről Isten Noé idejében írt:

(1Mózes 9:3) 3 Minden állat, amely él és mozog, legyen nektek eledelül. Ugyanúgy, ahogy a zöld növényt nektek adtam, ezeket is mind nektek adom.

"Ha megértettétek volna, mi jelent ez: "Irgalmat akarok és nem áldozatot" , nem ítéltétek volna el a vétleneket." (Mt 12,7)

"Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy bármi más áldozatnál." (Mk 12,33)

"Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell ellátnom, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek." (Róm 15,16)

"A jótékonyságról és az adakozásról ne feledkezzetek meg, mert az ilyen áldozat kedves az Istennek." (Zsid 13,16)

"Gyer­me­ke­im! Eze­ket azért írom, hogy ne kö­ves­se­tek el bűnt. De ha va­la­ki bűn­be esik, van szó­szó­lónk az Atyá­nál: Jé­zus Krisz­tus, az Igaz. Ő az en­gesz­te­lő ál­do­zat bű­ne­in­kért, nem­csak a mi­e­in­kért, ha­nem az egész vi­lág bű­ne­i­ért is." (1Jn 2,2)

Az állatáldozatot Isten rendelte el,hogy azzal mutassa be az embereknek Szent Fia áldozatát s természetesen azt,hogy a bűnnek természetes következménye,a halál.

Nyilvánvaló,hogy Nóé előtt az étkezésben is szembefordult Isten rendjével az emberiség zöme. Ez is okozta az özönvizet.

A vegyes táplálkozás engedélyezése összefüggött az emberi élet drasztikus rövidülésével és a Nóé előtti katasztrófális bűnökkel.

Az idézett bibliai rész egyszerûen arról szól, hogy a zsidók már nem tisztán Isten parancsai szerint élnek, hanem istentelen dolgokat és pogány szokásokat is követnek.

Aki bikát öl (ez helyes), az embert üt agyon (ez súlyos bûn).

Aki juhval áldozik (ez helyes), az ebet hoz elém (kutya áldozat pogány szokás).

Aki ételáldozattal jô (helyesen), disznóvért is hoz (helytelenül).

Aki tömjént gyújt (helyesen), bálványt is imád (súlyos bûn).