Az Ószövetségben a zsidóknál a fekély önmagában tisztátalannak számított? Vagy csak bizonyos típusa?

A Törvény szerint, ha egy személynek feltételezhetően vagy bizonyítottan fertőző betegsége volt, akkor vesztegzár alá kellett helyezni, vagyis egy időre távol kellett tartani, el kellett szigetelni őt másoktól.

Tehát nem volt "tiszta", hiszen fertőző volt a betegsége.

A „leprának” fordított héber szó tág jelentésű, és különféle fertőző bőrbetegségekre utalhat. Olyan fertőzéseket is magában foglalhat, amelyek ruhán vagy házon keletkeznek. Ezek tisztátalanoknak számítottak a fertőzöttség miatt. ezért akár egy egész házat is leromboltak, és eltávolították a közösségből.

A 3Mózes 13:1–46 szavaiból látható, hogy a lepra talán egy kiütéssel, varral, folttal, keléssel vagy égési sebbel kezdődött.

Más esetekben viszont a kór nem volt mélyebben a bőr felszínénél, és az előírt vesztegzár lejárta után egy felülvizsgálat következett: a pap szemrevételezte a beteget, és kimondta a végső diagnózist.

Azt is tudták, hogy a lepra elérheti azt a stádiumot, amikor már nem fertőző. Ha az egész testet elborította a lepra, és kifehéredett, valamint sehol sem volt eleven hús, az azt mutatta, hogy már lefolyt a betegség, és csupán a lepra által okozott károsodás nyomai maradtak vissza. Ekkor a pap tisztának nyilvánította a beteget, mivel a betegség nem jelentett már veszélyt senkire

Minden a 8.Hsz-ban említett elv helytálló. Az alapján állapítható meg a tisztsági kategória.

Valószínűsíthető,hogy fekélyei hajléktalansága miatt voltak. Valószínűleg gyógyíthatóak voltak sebei,egyébként nem mehetett volna a gazdag kapuja elé.