Miben más az új szövetség, mint az ó?

Elérhető lett volna minden az Ószövetségben is.

Csak elment az egész társadalom a törvények irányába.

Jézussal pedig elérkezett az Újszövetség. A törvényről a szeretetre helyezte a hangsúlyt és kiemelte a szentírás azon részeit, melyekről megfeledkeztek a papok és az írástudók.

Ő pedig önként vállalta az engesztelő áldozat szerepét, hogy ilyen módon minden beteljesedjen, ami meg volt jövendölve.

Így Jézus vált a legnagyobb tanítóvá, aki Isten országáról tanított. mert nem csak beszélt, nem csak tanított, hanem megtartotta a tanítást, nem csak beszélt róla. Ha pedig a tanítás odáig vezette el, hogy kereszthalált kellett halnia az igazságért, hát megtette azt.

Az igazság, pedig amiről tanított olyan igazság volt, melyért nem csak neki, hanem a tanítványai közűl is érdemes volt mindnek (János kivételével) Mártírhalkált halnia.

Az ószövetség tananyagát úgy kötötte össze, hogy abba nem tudtak belekötni a zsidók. Ráadásként még csodákat is tett legvégül pedig feltámadt a halálból.

Az újítás az volt, hogy beteljesedtek a próféciák és Isten elhagyta a kiválasztott népét és azok számára is elérhetővé vált, akik nem voltak zsidók. Az újítás az volt, hogy a pogányoknak is megadta az üdvözülés lehetőségét, sőt a bűnösöknek is.

Jézus a megváltó áldozat volt. Aki benne hisz, annak bűneit magára vállalva a keresztre viszi magával. Ilyen korábban nem volt. Így nem csak Isten vált nyílvánvalóvá a Krisztusban, hanem a farizeusokon is nyilvánvalóvá lett a tévedésük.

A kereszt az újítás. A kivégzőeszköz válik a remény szimbólumává. Ez a csoda, amely 2000 éve tart.

Szerintem sok különbséget meg lehet találni az írásban. Pl. A zsidó levél szerint jobb szövetség, mert kiválóbbak az ígéretei. Az ószövetség nem ígér örök életet, sem feltámadást, sem Isten-fiúságot, sem hogy Isten örökösei, a Krisztus társörökösei leszünk az ő eljövendő uralmában, sem hogy angyalokat fogunk ítélni stb. stb., hanem minden a földi, áldott életre irányul, mégpedig egy néppel kötött szövetség keretén belül. Az ó szerint: Ha megteszed a parancsolatokat, élsz azok által: bővölködsz, nem jönnek rád a bajok stb. Ha nem akkor ítélet, átok jön rád (elvetlek, szétszórlak a pogányok közé, mint nép, mint Izrael, amiket Mózesnél felsorol, hogy mik lesznek a szövetségszegés következményei). Ehhez nem kell Istenben való bizalom, hit, hanem csak megfelelni a "normáknak", amiket Isten kijelentett a Hóreben, leíratott Mózes által, ami amúgy mind nagyon is fontos az újszövetségben is, hogy mi az Isten szerint való igazságosságág, igaz életmód. Ezzel szemben az új szövetségben Isten a szívbe írja be a parancsolatait, és mind Istentől tanítottak leszünk. Senki sem testvérét tanítja, hogy ismerd meg az Urat, hanem mind közvetlen Istentől vesszük, tanuljuk a megtanulnivalókat (Erre utal a Jer. 31:31-34, - új szövetség ígérete), ezért sincs keresztény rabbi, és ezért tanítja Isten fia, hogy ne hívjuk mesternek magunkat, mert egy a mesterünk, a Krisztus. És valóban, az is különbség, hogy nem egy testi néphez való tartozással, hanem az Isten Fiának uralmához tartozással, most már az egész emberiség, így a pogányokból is részei lehetnek ugyanannak az ígéretnek (tehát nem kell Izraelnek fizikailag a részévé válni, mint pl. moábita Rúthnak aki csatlakozott Izraelhez, és Izrael Istenéhez, amikor Naomit választotta. Ezt hívják a zsidók prozelitának).

Szóval én a fő hangsúlyt arra tenném, hogy az ószövetség és benne a törvény az igaz életmódra nevel, és hogy a földi jó és erényes életmódot éljünk (ami amúgy az újszövetség követelménye is!), és erre egy mintanépet állít fel, Izraelt, de itt megáll, és nem ad megoldást az alapvető problémára: a bűn és halál kérdésére (amire csak előre utal az állatáldozatok bemutatásával), ami csak Krisztusban kerül megoldásra. És ilyen érelemben tehát, az új szövetség már nem a földi életre, hanem az örök életre és Isten és Fiának megismerésére és az általa megadott jóra, javakta irányul, általa kapjuk meg ajándékképpen az Isten szellemét, ami segít mindezekben a már nem földi dolgok megértésében, és nem földi igazságosság betöltésében (pl. hogy legyőzzük a nem földi hatalmakat, mint Izrael, hanem levegő hatalmasságait, a gonoszság világbíróit). Krisztus már nem csak a földi, hanem a mennyei dolgok tanítója is, és nekünk már azokat is meg kell értenünk (vö: Ján. 3:12), mint ahogy Isten bölcsességének és ismeretének szélességét, magasságát, mélységét.

A zsidó levél a lényeg ahogy irták már.

Összefoglalva legfontosabb, hogy az ószövetség nem tudott senkit tökéletességre juttatni.

Egyrészt az állatok áldozatát állandóan ismételni kellett, mert nem tudta eltörölni a bünt. Jézus vére és egyetlen áldozata tette örőkre tőkéletessé a megszentelteket. Nem a jövőben valamikor, hanem a görög folyamatos és befejezett igeidőben irja. Vagyis Jézus áldozata befejezetten és állandóan tőkéletessé tette a hivőket. A másik, hogy a törvénynek nem volt ereje kiszabaditani a bűn rabságából, ezt csak Jézus halálába és feltámásába vetett hit hozta el. Mert aki Krisztussal együtt a keresztségben meghalt és feltámadt az felszabadult a bün alól. Ami számomra a legkedvesebb az pedig fiúság. Az újszövetség népe nem szolgák hanem fiak, de szeretetből követik mindenben Jézust aki szolgálni jött ide a Földre.

"Miben más ez, mint a Yom Kippur? Az is erről szólt."

Melyik mutatja meg Istennek azt a tulajdonságát, hogy ő a szeretet?Amikor Isten a teremtményei életével fizet a bünért vagy amikor a saját Fia életével? Persze fizetni sem tudott a bünért az állatok vére mert a törvényben Jézus áldozatának az árnyéka volt, a valódi fizetséget Isten Fia rendezte le az Atyánál.

Szia

Sok különbség, ugyanakkor sok párhuzam van az Ó és Új, vagyis a két szövetség között.

Az Ó szövetségben Isten létrehozta Ábrahám vonalán a zsidó népet. Megígérte Ábrahámnak, hogy az ő leszármazási vonalán áldásban részesülnek a föld összes nemzetei. Az ő leszármazási vonalán született meg Krisztus. Bár Ábrahám ezt, természetesen nem láthatta meg. De amikor feltámad megtudja majd, hogyan teljesítette Isten a neki adott ígéretét.

Azok aki akik az Ó szövetség alatt meghaltak, valamennyien fel fognak támadni ide a földre amikor Krisztus átveszi a földi hatalmat. Így részesülhet visszamenően Ábelig abban az áldásban, az földi örök élet reménységében, amelyet Krisztus halála, váltsága tett elérhetővé minden ember számára aki valaha élt a földön.

Ma már nem kell megtartani a mózesi Törvényt, vagyis a nevében is benne van az Ó szövetséget. De a krisztusi szövetség ma minden földön élő emberre vonatkozik. Az Ó szövetség Krisztushoz irányította az Istenfélő zsidókat, mint egy "nevelő", majd a Krisztus halála után minden nemzetet, népet.

Pál apostol ezt így fogalmazta meg: "Mielőtt azonban a hit megérkezett, a törvény vigyázott ránk, a hatalma alá kerültünk, miközben vártuk a hitet, melynek hamarosan fel kellett tárulnia. Tehát a törvény Krisztushoz vezető nevelőnk lett, hogy hit alapján nyilvánítsanak minket igazságosnak. Most azonban, hogy a hit megérkezett, már nincs szükségünk nevelőre." Galácia 3:23-25

Krisztus olyan "titkokra" tanította meg az Atyjával, és a jövővel kapcsolatban a tanítványait, amelyet a Törvényből nem tudhattak, ebben is más az Újszövetség. Ezek a "titkok mind benne vannak, le vannak írva a keresztény görög iratokban, ahogyan az Új szövetséget még nevezik.

Isten szövetséget kötött bizonyos emberekkel, akikben látta az alázatot, és az engedelmes szellemet, hogy összhangban éljenek Isten vezetésével.

Az ó szövetséggel Isten megalapozta az újszövetséghez vezetőutat.

Az állatáldozatok révén a Törvény időlegesen engesztelést biztosított a bűnökért. Következésképp, a hűséges zsidóknak ez a szövetség ’Krisztushoz vezető nevelőjük lett’

De ahogy a nevelőre, úgy a Törvényre is csak ideiglenesen volt szükség – addig, amíg meg nem érkezett Krisztus. Ezért amikor megalakult a keresztény gyülekezet, már nem volt további szerepe a ’nevelőnek’, vagyis a Törvénynek.

A Törvény megóvta az izraelitákat a körülöttük élő nemzetek lealjasodott erkölcsi és vallási szokásaitól

Ezenfelül a Törvény tudatosította az izraelitákban, hogy bűnösök, és rászorulnak a megbocsátásra, valamint a megmentésre

Világos volt, hogy minden jó szándék és őszinte erőfeszítés ellenére sem tudják teljesíteni követeléseit. A zsidókon mint a tökéletlen emberi család képviselőin keresztül a Törvény az egész emberiséget, tehát minket is, bűnösöknek nyilvánított, olyanoknak, akik rászolgálnak Isten bűntetésére

Az új szövetség megkötésétől, nem volt szükség némely törvény betartására.

Ilyen pl az állat áldozatok bemutatása, a különböző tizedek felajánlása.

Az áldozatokat Jézus áldozata váltotta fel, a tizedet már nem abban formában kell "behozni".

A Sabbat megtartása, vagy a böjtölés, körülmetélkedés.

A test szerinti Izraelben külön törzsből kerültek ki a papok, és külön törzsből a királyok.

Az új szövetség tagjai, akikkel Krisztus szövetséget kötött a királyságára, ’Királyi papságként, szent nemzetként, különleges tulajdonnak szánt népként’ vannak említve, a szellemmel felkentekről, vagy is Ők királyok és papok is egyben Krisztussal, az ezer év alatt, és Ők fogják a Földön maradottakat az Ádámi tökéletességre eljuttatni.

Az új szövetség feloldotta a héber keresztényeket az ó szövetség alól, amely kiemelte bűnös voltukat.

A földön maradottak minden nemzetből, alávetik magukat az új szövetségnek, ugyanúgy, mint ahogyan régen az idegenek alávetették magukat a Törvényszövetségnek. Nem úgy, hogy részeseivé válnak, hanem úgy, hogy alávetik magukat a velejáró törvényeknek, és hasznot merítenek az elrendezéseiből.