Mindig azt mondjátok, hogy nem utal semmi Isten létezésére a természettudományban ezért nem létezik vagy nem hisztek benne. Mégis, hogyan lehetne bizonyítani a természettudománnyal?
A középkorban az volt a mondás, hogy nem a Biblia az egyetlen Isten általi kinyilatkoztatás. Maga a teremtett világ is Isten közvetlen kinyilatkoztatása, így a teremtett világ tanulmányozásával ugyanúgy közelebb lehet kerülni Istenhez, mint a Biblia olvasásával. Az egyház támogatta is a tudományt, illetve az oktatást.
És a tudományosság, a tudományos módszer nem zárja ki Isten létezését. Vegyük pl. a tömegvonzást érintő, egyszerű képletet:
F = m * g
Ahol F a testre ható erő, m a test tömege, g meg a gravitációs gyorsulás. De fel lehetne írni ezt a képletet úgy is, hogy:
F = m * g * ɑ + Ω
Ahol alfa és omega Isten akaratától, közbeavatkozásától függő mennyiségek.
Ezzel akár sokkal konkrétabb, egzaktabb módon is lehetne vizsgálni Isten akaratát. Hogy alakul az ɑ és Ω, ha egy ateista anyagyilkos esik le az ötödik emeletről? Hogy alakul, ha egy szentéletű püspök? Hogy alakul, ha egy hívő ember, aki megszegte a böjtöt? Hogy alakul, ha egy hívő, aki vasárnap dolgozni merészelt?
De rendre – mindentől függetlenül – azt kapjuk, hogy ɑ=1 és Ω=0. És nem csak ebben a képletben, hanem sok tízezernyi fizikai összefüggésben ugyanúgy. Már meg sem kíséreljük, hogy esetleg valami alfának vagy omegának az eshetőségét egyáltalán felvessük. És nem ez a gond, hanem az, hogy ennek ellenére jól működnek a feltárt összefüggések ezen alfák és omegák nélkül is.
Ez némileg ellentmond egy a világnak gondját viselő, szerető, igazságos Isten koncepciójának. Persze ki lehet ezt is magyarázni, ha valaki akarja, mondjuk hogy Isten csak akkor avatkozik be, mikor nem bukik le a tudósok elől. Egyrészt felmerülhet a kérdés, hogy oké, de miért? Másrészt ha konkrét nem vizsgált esetben nem is, statisztikai természetű elemzésekből mégiscsak kibukna, ha Isten akár csak a jelenségek 1%-ban közreműködne. A másik út a deizmushoz vezetett. Isten megteremtette a világot, az működik az Isten által teremtett törvények szerint – „a gép forog, az alkotó pihen” –, és Isten nem avatkozik be a világ működésébe. Csakhogy akkor a világunkat mégiscsak ezek a törvények irányítják, hiábavaló pl. az ima vagy a mise. Meg felmerül, hogy Isten miért is nem korrigálja a világ működésének a negatív aspektusait? Nincs rá ideje? Nincs hozzá kedve?
Persze ezek nem cáfolják Isten létezését. Viszont objektíven nézve roppant valószínűvé, a létezésének a felvetését nem túl racionálissá teszik. Hogy valakinek van szubjektív élménye Isten létezéséről? Oké. De ez szubjektív. Objektív kiindulási alapnak azért sem lehet jó, mert másnak meg az előző életeiről van szubjektív élménye, megint másnak Zeuszról, megint másnak meg valami teljesen másról.
A modern tudomány részben pont azért alakult ki, mert sok spekulatív, szubjektív elképzelés létezett a világ jelenségeiről. A modern tudomány azt mondta, hogy ezeket tegyük zárójelbe, és azt, hogy milyen összefüggések vannak a világ jelenségei között, azt kizárólag a világ jelenségeinek megfigyeléséből, mérésekből, meg az azokból levont következtetésekből, modellalkotásokból írjuk le. Ne abból induljunk ki, hogy a fokhagyma gyógyítja a himlőt, mert valami tekintély, szokás, vagy akármi ezt állítja. Nyilván tök jó lenne, ha lenne gyógyír a himlőre, de a gyógymódnak pusztán csak a illúziójával semmire nem megyünk. Ehelyett nézzük meg, hogy milyen a halálozási arány a fokhagymát fogyasztók és a fokhagymát nem fogyasztók körében. Ez megmondja, hogy a fokhagyma gyógyítja-e a himlőt vagy sem, függetlenül attól, hogy az eredmények aztán örülünk-e vagy sem.
~ ~ ~
Szóval nem, a tudomány tényleg nem találta Isten nyomát. Pedig jelenségek sokaságában lenne módja Istennek megnyilvánulni, és mérések, megfigyelések milliói állnak rendelkezésre. Ha ebben nem látszik Isten nyoma, akkor nem tudom hol kellene keresni. Egyáltalán racionális-e még a keresésére bármilyen erőfeszítést tenni, kvázi megpróbálni a gombhoz varrni a kabátot. Hogy aztán valakinek szubjektíve más a véleménye, azt elfogadom, de ettől még ez a következtetés marad az észszerű álláspont.
#6 (12:06) - a vallást és az Istenről való tudomást úgynevezett "isteni kinyilatkoztatás" útján kapta az emberiség - a teológusok állítása szerint.
Ha ez igaz lenne, akkor az ausztráliai bennszülöttek, távol keletiek, indiánok, stb. vallása és rituáléi max. annyiban különböznének, mint a különböző keresztény felekezetek kultuszai. Viszont tudományosan bizonyított tény, hogy mindez nem így van, ezért közvetve ez a tény értelmetlenné teszi pl. a katolikus teológia alapigazságait.
A "jó" Isten így kibaxott volna az emberiséggel, hogy különböző kinyilatkoztatásokkal nyomta volna föl az egymástól távol élő népcsoportokat? - ez alapból abszurd elképzelés lenne!
A vallások kialakulására és fejlődésére már léteznek tudományosan megalapozott elméletek - ezekben viszont nincs helye semmiféle isteneknek, természetfelettinek, stb. - így már túlléphetünk a vallások téveszméin.
Egyes vallási hagyományok azt tanítják, hogy Isten tervei nagyobbak, mint amit az emberiség teljesen megérthetne, és a szenvedés, a rossz vagy a nehézségek mögött lehetnek olyan okok vagy célok, amelyek az emberi felfogáson túlmutatna
Az eredendő bűn azon nézet, hogy Ádám és Éva, az első emberpár engedelmeskedett Isten tiltásának és megsértette Isten parancsát az Édenkertben. Ennek következményeként a bűn és a romlás bekerült a világba. Ennek eredményeként a keresztény teológiában az emberiség örökölt egyfajta hajlamot a gonoszra és a bűnre.
Az emberi szabad akarat ebben a kontextusban azt jelenti, hogy az emberek képesek döntéseket hozni a jó és a rossz között. Azáltal, hogy az emberek választhatnak, adott esetben választanak a rossz irányába is, ami eredményezhet szenvedést és negatív hatásokat a világban.
Emellett a keresztény teológia azt tanítja, hogy Isten az emberi szenvedést és a rosszat használhatja arra, hogy tanítson, vezessen és formáljon bennünket. Vagyis az, amit az ember rossznak vagy szenvedésnek lát, Isten számára esetleg nagyobb célhoz vezet.
Ez a magyarázat az 5millio halott gyermekre
Kérdező - mi művelt emberek már megszereztük az istenek tüzét és új világok teremtésére vagyunk képesek.
A legnagyobb akadály isteni mivoltunk manifesztálásában az, hogy a kretén-konzervek állandóan vallással terrorizálják a mi isteni mivoltunkat kiteljesedetté tevő emberiséget.
Ezért mi igaz istenekként kötelességünknek tartjuk a teológusuk hamis istenei felszámolását - melyhez a leghatékonyabb út a teológusok neutralizálásán keresztül vezet.
Ámen!
A tudomány sosem fogja az Úr létezését megmagyarázni.
"Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek." (Lk 16, 31)
Az összes csodás gyógyulásra és más csodákra, miket az Úr nevében cselekszenek, azt vagy hamisnak nevezik, vagy rámondják, hogy nem tudunk eleget, hogy megmagyarázzuk; és meg a süllyesztőbe. Isten végtelen irgalmában engedi, hogy ne higgyetek benne.
> Egyes vallási hagyományok azt tanítják, hogy Isten tervei nagyobbak, mint amit az emberiség teljesen megérthetne, és a szenvedés, a rossz vagy a nehézségek mögött lehetnek olyan okok vagy célok, amelyek az emberi felfogáson túlmutatna
Oké, csak a kvázi „Isten tudja mi van” nem egy olyan tudás, amiből bármi is következne. Pontosabban pont ez a baj, bármire és annak ellenkezőjére rá lehet húzni. De akármi is Isten terve, valahogy csak azt várná az ember Istentől, hogy – feltéve ha mindentudó, mindenható, igazságos és kegyelmes –, hogy valamiben csak megnyilvánul. Még akkor is, ha nem feltétlenül úgy, ahogy elképzeltük. A kereszténység istene egy személyes isten, értsd személyiséggel rendelkezik. Az nem éppen személyiség, hogy mindentől függetlenül mindig következetesen ugyanúgy dönt. Az nem egy személy, hanem egy faék egyszerűségű algoritmus jellegzetessége.
Még ha a rosszról, a szenvedésről tudnánk azt, hogy az Isten közrejátszásával történt, akkor még csak-csak lehetne azt mondani, hogy hát Isten útjai kifürkészhetetlenek. De a rossz és a szenvedés pont ugyanolyan – fogalmazzunk úgy – semleges, független okokra vezethető vissza. Ha azt nézzük, hogy kinek a fejére esik egy tégla, akkor azt látjuk, hogy kvázi semmivel sem korrelál. Sem a hittel, sem valami erkölcsi nívóval, sem társadalmi helyezttel… Vagy maximum olyan dolgokkal korrelál, amik Isten nélkül is észszerűen következnek, pl. egy kőművesre, aki rendszeresen dolgozik építkezésen arra nyilván gyakrabban esik tégla, mint egy távmunkában dolgozó informatikusra, aki lehet egy héten csak egyszer hagyja el a lakást. De itt is az van, hogy a hívő, antialkoholista, jámbor lelkű kőművesre már ugyanakkora eséllyel esik tégla, mint az alkoholista, büntetett előéletű, ateista kőművesre.
Pont ez a gond. Isten útjai nem kifürkészhetetlenek. Pont hogy kifürkészhetőnek tűnnek mind az elemi jelenségek, mind az átfogó képek (pl. statisztikák) nézőpontjából, és semmi jele nincs valamiféle személyes közbenjárásnak.
~ ~ ~
> Az eredendő bűn azon nézet, hogy Ádám és Éva, az első emberpár engedelmeskedett Isten tiltásának és megsértette Isten parancsát az Édenkertben.
Ami viszont önmagában eléggé ellentmondásos történet, ha szó szerint értelmezzük. Ádám és Éva bűne az volt, hogy ettek a jó és rossz tudásának a fájáról. Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy azután váltak képesek megkülönböztetni a jót és a rosszat egymástól, *miután* ettek a gyümölcsből. Annak az eldöntése, hogy egyenek-e vagy sem, az nyilván előbb volt, minthogy ténylegesen ettek volna belőle. Így viszont az eldöntés pillanatában nem voltak képesek mérlegelni, hogy a tettük jó-e vagy rossz. Meg miért hallgattak a kígyó szavára? Ez még azelőtt volt, hogy ettek volna a gyümölcsből, tehát a teremtés tökéletes állapotában kellett lenniük. Mégis volt bennük hajlam, hogy egyenek a fáról. Ha nem Isten teremtette ezt a hajlamot, akkor kicsoda, micsoda? Mert ha Isten teremtette az embert a bűnre haljamossá, akkor az nem Isten felelőssége-e? Megtörténhetett-e volna a bűnbeesés Istennek akarata ellenére? Mert ha igen, akkor máris megdőlt az, hogy Isten mindentudó és mindenható lenne. És hol volt Isten amúgy akkor, mikor a kígyó megszólította Évát? Nem ért rá? Nem figyelt oda? Mással volt elfoglalva? Vagy miért nem mondta azt, hogy „Éva, az előbb szóltam, hogy ne egyetek a fáról, ne hallgass a kígyóra, hülyeséget beszél.”
Ez így nagyon logikátlan. Megint más persze, ha szimbolikusan értelmezzük a dolgot, az ember azáltal, hogy képes felismerni a jót és rosszat, és nem feltétlenül képes mindig a jót választani, annak szigorú és elkerülhetetlen következménye, hogy az embernek van felelőssége a döntéseiben és fog bűnt elkövetni. Illetve azáltal, hogy képes felismerni a rosszat, képes észlelni a világ negatívumait. A paradicsomból való kiűzetés nem büntetés, hanem a jó és rossz közötti különbségtétel képessége miatt a világot nem látjuk paradicsominak, tökéletesnek, rossz nélkülinek. Ez így szimbolikusan érthető, de a bűnbeesés története, mint metafora sokkal inkább logikus Isten nélkül, mint Isten létezését feltételezve, mert ha Isten a világon az egyedüli teremtő erő, akkor a világon minden történés közvetett módon mégiscsak Istent terheli felelősséggel.
De amúgy mindez irreleváns. Bűnbeesés ide vagy oda, eredendő bűn ide vagy oda, ettől még nem lesz a természettudomány számára igazolhatóbb a kereszténység Istenének létezése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!