Ha nem járok templomba, bűnös vagyok?

Minden templombajáró bűnös.

Igaz ember pedig csak egy van:Krisztus.

"Bocsánat az általánosításért, igazatok van. Úgy értettem, az emberek többsége, akik a mi kis falunkban itt rendszeresen templomba járnak, a ceremóniában és a külsőségekben hisznek és sokan közülük nem értik a lényeget..."

Semmi gond, és én értem pontosan, mit mondasz, vagyis megértelek!

Ha rosszul érzed magad a misén, idegenkedsz tőle, pláne ha ki is néznek, én se mennék a helyedben, azt hiszem.

6-os vagyok.

Maga a templombajárás semmivel sem járul hozzá az üdvösségünkhöz!

Annak célja ,a közösség megélése olyanokkal,akik Istent keresik úgy,mint én és Isten szavát más megvilágításban is megosztják velünk.

Gyónni Istennek kell s nem papoknak. Ha vétettünk valaki ellen,azt sem a papnak kell elpletykálni,hanem attól kell bocsánatot kérni,aki ellen vétettünk s utána Istentől.

Ha a fenti célokat nem látod beteljesedni abban a felekezetben,közösségben,melynek tagja vagy,keress más közösséget,ahol megtalálod ezeket.

Istent meg lehet találni a természetben és önmagadban,hisz te is Isten Lelke temploma vagy,valamint az ihletett igében,a Bibliában. A gond ott van,hogy egy ember értelme képtelen felfogni mindent,amit 3500-2000 éve írtak Isten ihletett írói. Jól jön mások, más irányú felismerése,melyet egy jó közösségben megtalálhatunk.

Egy fontos igazság:

Nekünk keresztényeknek egy pásztorunk van: Jézus Krisztus.

A többi ember,akik pásztoroknak neveztetik magukat,legfeljebb "csengős bárányok",akik a legközelebb állnak a pásztor Krisztushoz.

Ők pont úgy nem látják a jövőt,mint te,meg én. Krisztus tudja a kezdeteket,a jelent és a jövőt. Ezért Ő a mi jó pásztorunk.

Bűn, hiszen hogy követnéd Krisztust, ha nem teszed azt, amit ő is tett? Jézus minden szombaton elment a zsinagógába, sőt tanított is, rendszeresen felment Jeruzsálembe is. Az apostolok minden vasárnap összeültek kenyértörésre, ezzel is példát mutatva. Pál apostol felhívja a hívek figyelmét is, hogy ne maradjanak el.

Tehát a Biblia alapján bűn.

De nem azért kell vagy nem kell járni, mert bűn, vagy nem bűn, hanem az embernek saját belső elhatározásból kell járnia, ha akar találkozni Istennel, akkor megy, ha nem akar, akkor nem megy.

Ha van közösséged az Atyával, a Fiúval és a Szent Szelemmel, akkor Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntől.

Jézus Krisztus a szíved trónján ül, a sziveden keresztül vezet.

Ha nem irányítja a szívedet a templomba, akkor nem kell menned. Az interneten nagyon jó tanítások, dicséretek vannak. Így könnyen kaphatunk Isten országának működéséről információt.

Viszont jó találkozni Krisztusban hívőkkel személyesen is. Nekem rendszeresen ilyen alkalmaim vannak az Úrtól, mikor elindulok a bevásárló körutamra.

[link]

Ismételten egy olyan kérdés, amelyre a válasz, válaszok bizony botrányosak és indulatokat szítók lesznek. Megdöbbentő, hogy mennyire érződik az emberek zöméből a különféle felekezeti és gyülekezeti ráhatás. A szavak használata, a fogalmazás, mind olyan, hogy nem azt mondják, amit nekik Isten Krisztuson keresztül a lelkükbe pecsétel, hanem azt, amit másoktól hallanak. Emberbaráti szeretetből írom, hogy nagyon fájó ezt olvasni, látni a léleknek.

Annyiszor el szoktam mondani és le is írom, de megaláztatást és lepontozást kapok érte a világtól, hogy Isten nem vallás! A kereszténységet Krisztus tőlünk való eltávozása után alapították meg emberek, ami olvasható is az Apostolok cselekedeti elején. Az a közösség, amelyben akkoriban jártak az emberek, azok igaz, személyes lelki megélésen alapuló kommunák voltak, ahol nem volt hierarchia és pénz! Ilyenek ma már nem léteznek, ez már másról szól.

A kérdezőnek emberbaráti szeretetből: miért van szükséged arra, hogy keresztény legyél? Mit ad neked az, ha egy emberek által létrehozott zárt és merev rendszer tagja vagy? Te magad fogalmazod, hogy a templomba járók bigottak. Aki bármilyen vallás tagja, az is az, sőt! Mert a vallás egy zárt rendszer, dogmatikus és babonás felfogással, és aki azt szolgálja, az elsősorban annak a híve, azt szolgálja, és utána minden mást. A vallással, ez esetben a kereszténységgel az a gond, az egyik fő gond, hogy aki azt magára veszi, esetleg meg is keresztelkedik, felfuvalkodottá válik a legtöbb esetben, és lenézi azt, aki állítólagosan tagadó, pogány. A mai vallás és a korabeli farizeus lelkület között különbség nem nagyon van. Senki ne emelje fel magát és csapja be, hogy ő különb, mert állítólag rászállt a Szent Szellem, abba betöltekezett, meg egyéb transzcendentális hókuszpókuszok okán. Isten legyen irgalmas hozzánk! Szinte nem lehet olyan emberrel találkozni, beszélni, aki Istenről, Krisztusról beszélne, és ne lenne vallása meg ne járna templomba. Elképesztő! És a legtöbbeknek ezért nincsen Istennek közössége, még ha hiszi is, hogy van, mert benne vannak minden világi rendszerben. Hála Nekik, sem vallásom nincsen, sem templomba nem járok, de még keresztelve sem vagyok. Minden nap kapok Tőlük személyesen! a friss és életet adó mennyei kenyeret, amit meg is török, akár most itt veletek is, mégsem kell az senkinek sem, mert balga vagyok és őrült, aki olyat mer kimondani, amit más nem, és amely szembe megy a világi sémákkal. Egészséges vagyok, élettel teli, jól érzem magam a lelkemben. Van bennem tűz érzem, hogy amikor Róluk szólok adnak erőt. Dehogy vagyok jó ember meg tökéletes. Gyarló vagyok, egy porszem. De azt élem lélekből, hogy Kikhez vagyok hű! Bizonyságot teszek Róluk. Ezt őszintén, hány ember mondhatja el magáról? Mert ezekért a dicsőség csakis az Övék mindörökké!

Azt írja a Biblia, hogy nem lakik az Isten emberkéz emelte templomokban! ha ez ki van jelentve Isten által, akkor nézzük már meg, mit is csinál az állítólagos hívők szinte egésze? Azt mondta Isten, hogy Krisztust hallgassuk, az ő szerelmetes Fiát. Ha az Ő szava igaz, márpedig az és számomra is az elsődleges minden emberi okoskodás előtt, akkor azt teszem, amit ő mond a Szent Lélek által. Ha Isten nincsen templomokban, akkor szükséges oda járni? Nem értem, hogy sokaknak nem olvassák fel ezen passzusokat? A legtöbben nem is ismerik a Bibliát. Nem hiába, hogy ilyen kevesen vannak a választottak, alig páran, mert az emberek zöme összefekszik és paráználkodik mindennel, amivel csak tud, és közben azt hiszi, ő jó ember és ismeri Istent. Uram irgalmazz nekünk gyarlóknak!

Valaki írja fentebb, bár ezt a legtöbben vallják, hogy Szent Szellem. Meg ezek a megfogalmazások, hogy Krisztus a szíved trónján ül. Ezek mind hozott kifejezések. Krisztus csakis azt szereti, aki vállalja őt, de nem szájjal, hanem tettekkel! Milyen szellem? Ez nem egy természetfeletti entitás. Csakis lélek van és test. Ez a baj, ha nem az eredeti Károli-féle fordítást olvassák, hanem ezt a sok egyéb újabb hullámos, külföldről áthonosított verziót. Krisztus is mondja, hogy az Isten lélek. Hol van szellem? Meg hol van ilyen, hogy Atya, Fiú, Szent Lélek hármas. Ha van igaz szentháromság, az tudja valaki, hogy mi? Atya, Fiú, és te, barátom, aki Bennük hiszel és cselekszel. Te vagy a harmadik ilyen téren. De nincsen ilyen hármas tagolódás valójában. Nem kérdezitek Őket ezekről a dolgokról? Csak elfogadtok mindent, amit mások mondanak nektek?

Azt írja a kérdező, hogy inkább kimegy a természetbe töltődni, sétálni. Ez igazán nemes, de vajon megtöröd a kenyeret az embertársaiddal? Cselekszel az Igazságban, még ha ezért fájdalmat és meghurcolást is kapsz? Ez mered vállalni? Magam ezt vállalom. Te, ti meritek? Mert ha ezt nem teszitek, van közötök Istenhez meg Krisztushoz? Szabad egyáltalán a nevüket kiejteni így? van Velük személyes kapcsolatotok? Kaptok látásokat, álmokat, halljátok a hangjukat? Akkor kit szolgáltok? Kiről tesztek bizonyságot? Félelmetes és sír a lelkem. Semmit sem ér a hit, ha nem cselekszik valaki. Semmit! Meg is van írva, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. Nem elég Róluk szólni, meg templomba menni, hallgatni, amit más felolvas, elmormolni pár unott imát, említeni őket az onnline élettérben pár lájkért képmutatóan meg beszélgetni shoppingolás alkalmával a felekezeti tagokkal meg vallásosakkal. Ez semmi. Semmit sem ér, ha nem cselekszel az Igazságban. Ha nem töröd meg a kenyeret, azt, amit Tőlük kapsz személyesen! Ezt értse meg lélekből imádkozom értem mindenki, hogy személyesen! Ezt nem lehet olvasni, meg hallani. Ki kell, hogy a Lélek jelentse valaki lelkében intim módon. Amit valaki másoktól hall, az is lehet építő és mankó, de az még kevés, mert azt a másik fél kapta. De sokan csak hiszik hogy Őket Isten vezeti. Dehogy vezeti! Tudjátok sokan, hol van Isten? Ahol a világ véget ér! ha ezt megérti valaki, akkor lesz kapcsolata Velük, ha annak úgy szükséges lennie.

Minél kevesebb dologgal fekszik össze valaki, annál tisztább a lelke! Adjon érte valaki hálát, hogy Ők próbálják ezektől távol tartani, nem még, hogy ezekkel paráználkodik. Kemény szavak, megértem, de az idő nagyon kevés. Olyan kevés időnk maradt hátra, hogy azt a legtöbben elképzelni sem tudják. Hamarosan ítélet, de ez látszik is abból, ami ma a világban zajlik. Óvakodni szükséges, miben hiszünk, mert komoly következményei lesznek miatta az Élet Uránál a lélek okán.

Mindenkinek legyen meg a hite szerint!

Az Élet Urának a Dicsőséges Fiúnak a Lelke vezérelje a kisdedeket!

Üdv.

Azt mondta Krisztus, hogy az Igazság botrányos a testi ember számára. Semmi mást nem cselekszem, csak kimondom azt, amit más vagy nem mer, vagy nem akar vagy tud. Tudod te is, hogy ehhez mekkora elhatározás, hit, bizalom, erő szükségeltetik? Hogy mást merek mondani, mint ami a világ által elfogadott séma, ami bele van születéstől billogként ütve az emberek szívébe? Hogy ezzel mit vonok olykor magamra? Ezt kevesen bírják ki, ezért is szükséges, hogy legyen olyan ember, aki ezt képes cselekedni. Ha ezt abbahagyom, akkor te csinálod? Igen, mert más van neked írva. Tudod nagyon sokszor takaróznak az emberek Istennel, hogy őket ide meg oda küldte el tapasztalni. De ez hazugság. Ezzel leplezik a legtöbben a saját képmutatásukat, tékozlásukat. Van, ilyen, persze, de ez a legtöbb esetben kifogás.

Az a probléma, amit írsz, hogy mindenki maga próbál meg Hozzá kapcsolódni. Maga! A saját testi akarásából. Itt kezdődnek sokszor a gondok. Senkit sem ítélek el, sem nem bántok meg testből! Ha igen, ember vagyok, bocsássanak meg érte. De inkább gyűljön meg a világ azért, amit mondok, mint szeressen azért, amit nem mondok! Megkaptam Tőlük az elhívást, látásban, ha ezt bárki is elhiszi, higgye, ha nem, akkor ne higgye. Ez az életküldetésem. De magam nem azt a Krisztust szolgálom, aki egy egyházi, vallási eszménykép. Az a Krisztus, akit szolgálok, az tűzzel beszél és kardot hozni jött, nem összeborulást meg giccses humánusságot. Szerető, de kemény! Hatalommal és erővel szól, de meg is fed. Tükröt állít, hogy meglásd benne a saját gyarlóságodat. Ilyen az igaz Krisztus. Kevés az idő, és nincsen már mód arra, hogy sziruposan beszéljenek azok, akiket elhívtak. Ez nem összeölelkezés, ez nem olyan, hogy azt mondom, amit a másik hallani akar, mert az a pokol. A legtöbben beleütköznek az Ő szavába, és amikor valaki így tesz, akkor támad és megaláz. De ezt bocsásd meg érte, te sem veszed észre, hogy miként szólsz hozzám. Mert a soraid fájóak. Mindenkivel igyekszem tisztelettel, emberbaráti szeretettel beszélni, de tűzzel, erővel, mert a legtöbb esetben ez szükséges, hogy a legtöbben felébredjenek a hazugságaikból. Tudod milyen fájó és megalázó, hogy ezt érzed irányomban? Egyetlen egy sorral sem bántottam vagy kárhoztattam senkit sem. Amiket mondok, azok nem magamtól valók, és semmi mást nem szólok, mint amik már megvannak és lesznek is. Krisztus ezeket elmondta, másabb köntösben. Őt szereted és becsülöd, de azt megveted, aki Belőle szól, mert másként teszi, de ugyan azt mondja. Nem élik meg lélekből a legtöbben, amiket írok, amit mondok, vagy azok, akik szintén azt szólják, amit magam, hanem a test haragja és dühe uralkodik ilyenkor. És ilyenkor azt te sem nézed, hogy miként bántasz és ítélsz el, mert a másik fél az, aki valójában elítél! Ugyan ezt tette a világ a Megváltóval is. Azt mondta, hogy ha valaki befogadja azt, akit Ő küldött, akkor őt fogadja be, és azt, aki Őt elküldte, azaz az Atyát. De ez vissza is igaz. Aki megalázza egy embertársát, aki Belőle szól, az őt sem szereti, de az Atyát sem. Ezt felejtik el sokan.

Az egész életem gyermekkortól kezdve a megaláztatáson és a kemény fájdalmakon át vezetett. Talán így érthetőbb, miért is van velük ilyen erőteljes kötelékem. De felnőttkorban is ezeket szenvedem el, amióta megtért a tékozló lelkem, azóta még inkább. Szinte ugyan az a gyermeki lélek van bennem, aki volt, dacára, hogy felnőtt, középkorú férfiember vagyok. Ezért is szenvedés már ennyire ez a világ, ezért kapok ennyi bántást, gyermeki lélekkel élni egy egyre öregedő testben, egy ilyen világban. Mert az emberek zöme már megkövült szívű felnőtt, aki elveszíti fokozatosan a gyermeki lelkületét a világ, a tesi vágyai okán.

Nagyon szeretem a gyermekeket, igazán jól kijövök velük, jól tudom, élem lélekből, amiket írsz. Mert bennem is ott lobog még a gyermeki lélek. De hálákat adok nekik, hogy nincsen sajátom. Az, hogy neked mi a foglalkozásod, nem hiszem, hogy pontosan ide kívánkozik, mivel olyan, mintha a gyermekekkel való foglalkozással magyaráznád meg azt, amit érzel és teszel. Tudod az ember mindig hárít, másra mutogat, de a felelősséget nem vállalja. Ebben a világban a gyermek felértékelődőt, inkább le, és nagyon sokan velük takaróznak. Igazán nemes a foglalkozásod, imádkozom érte, hogy lélekből űzzed még sokáig, és segítsenek meg Ők benne. A gyermek ajándék a fel-nőttnek, egy óriási erejű szembesítő tükör. De az elsődleges gyermek a lélekben van! Ha ott nem gyermek valaki, hiába említi őket. Nagyon sokat tudok a gyermekekről, a gyermeki létről, az Életről, mert elképesztő mennyiségű kijelentést kapok meg Tőlük rendre. Nem azért, mert különleges vagyok. Hanem azért, mert nem zárom el a szívemet Előlük, és csakis Őket szolgálom! Teljesen igaz, amit írsz a picikről, a beteg, sérült gyermekekről. Ők áldottak, még ha szenvednek is. Tudod akár te is, ha velük foglalkozol, hogy te miért ott dolgozol, ahol? Tudod, éled lélekből, kijelentették neked, hogy miért lehet beteg egy pici gyermek? Lélekfájdító erre csak gondolni is. Azok a gyermekek, azok a kis tünemények, akikkel foglalkozol, miért betegek? Ha megkapod rá a választ, akkor törsz majd össze, de enélkül nem lehet élni az Igazságot.

Egyetlen szóval sem írtam, állítottam soha, hogy nálad vagy bárkinél is különb lennék, sőt! Lehet, hogy te különb vagy nálam jóval. Legyen is úgy! Igyekszem folytonosan megalázni magamat, hogy egy porszem vagyok, egy senki Nélkülük, ezért is szorulok rá a kegyelemre. Ugyan olyan gyarló vagyok, mint mindannyian vagyunk. De amiben más vagyok már, mint a legtöbben az az, hogy egyrészt tudom, bizonyságként, kikhez vagyok hű, másrészt az Atya Krisztuson keresztül rálátást enged a tetteimre, így látom, élem azt, hol van bennem a hamisság. És ez az, amit a legtöbben nem látnak. Ezért igyekszem szólni emberbaráti, lélekből fakadó szeretettel, hogy lássák meg ők is. Szerinted ha kárhoztatnálak téged is, akkor elmondanám ezen Igazságokat? Eltitkolnám vagy pénzzé tenném, kiforgatnám manipulatív módon. Akkor miért gondolod ezt a szívedben rólam? Azt mondta Krisztus, ha engem ismertetek volna, akkor megismertétek volna az Atyát is. Ugyan úgy nem ismerik ma a legtöbben őt, de azt sem, akiket Ő elküld. Mert azt hiszik a legtöbben, hogy Krisztus egy együttérző, mindig szépeket mondó, aki csak ölelget és elfogad. Hazugság! Senki sem szereti, ha neki tükröt állítanak. De aki bölcs és ezzel hajlandó szembenézni az Ő kegyelmüknek hála, az élni fog.

A természet egy csodálatos ökoszisztéma, az Atya ajándéka nekünk. Magam is szeretem és tisztelem. Nem ezzel van gond. Hanem azzal, hogy a legtöbben magukra veszik a közszemlére dobott inget! És aki így tesz, annak szól. Erről nem magam tehetek, hanem az, aki felveszi. Miért engem ítélsz akkor meg? Ha te tudod, hogy nem neked szól, akkor miért veszed magadra? Ki mondta azt egyetlen szóval is, hogy te nem cselekszel? Krisztust is bántották a farizeusok, mindig próbáltak belemagyarázni abba, amit mondott, hogy megalázzák őt és fogást találjanak rajta. Háromszorosan használod a felkiáltójelet, ideges vagy és kiabálsz. Nem gondolkozol el rajta te sem, hogy ez a szerencsétlen, ez a bigott megszállott, aki itt ennyit ír, talán valami olyat mer kimondani, ami igaz is lehet? Nem lehetséges ez, hogy ezért vagy ideges, mert ebben a tükörben megláttad a hibáidat? Azért ismerem ennyire az embereket, mert magamat megismertem már Általuk! Mert magam is gyarló vagyok. Ezért vagyok képes meglátni a képmutatást a másikban, mert magamban megláttam és látom is.

Miért nem írsz nekem egy privát levelet, ha valamit nem értesz? Miért nem keresel meg? Persze magam egy senki vagyok, Istent kérdezze mindenki. De ha Ők engedik és tudok valamiben segíteni, örömmel. De senki meg nem lépi, mert a büszkeség nem engedi. Hozzám sem szólnak itt a legtöbben, megalázóan beszélnek rólam, lenéznek, lepontoznak. Tudod milyen fájó és sértő ez? Mintha itt sem lennék, mintha egy árny lennék, egy sziluett, de a világba is ilyen érzés élőben. Ráfogják, hogy sokat írok. Ezt elgondolja valaki, hogy ez a másik félnek hogy esik? Hogy milyen mély sebeket okoznak ezzel az ember lelkének?

Elnézésedet, ha megbántottalak volna, bocsásd meg nekem. Ember vagyok magam is, törékeny és gyarló. Csak annyira boldoggá tenne lélekből, ha egyre többen látnák meg azt, mekkora hazugságban élnek és kihez is hűek. Sok boldog és egészséggel teli pillanatot a gyermekekkel!

Legyen meg mindenkinek a hite szerint!

Üdv.

Krisztus szavai legyenek az igazak. Magam mástól már nem nagyon idézek, csak tőle, vagy a tanítványaitól, a Biblia egyéb passzusaiból. Nagyon sok ma a hazugság, főleg, hogy az emberek összefekszenek azzal. Teslától idézet. Az idézetben az szerepel, hogy Istent önmagunkban találjuk meg. Az önmagam az, ami többek között elválaszt Istentől! Az önmagam az az érzékszervekkel felfogott ingereknek az összessége, ebből épül fel az ember önmaga, azaz testi azonossága. De a lélek az más. Az nem az önmagamban van. Sokan idéznek, állítólagos híres emberektől, de a fa gyümölcse árulkodó. Te saját magad miként tudsz különbséget tenni az ego és önmagad között? Nem Ők segítenek ebben? Mindenki szinte kivétel nélkül magát emeli fel, hogy ő az, aki ezt és azt teszi saját erőből. Az ego és az önmagam ugyan azok! Nincs különbség. Idéznek sokan, de nem tudják, mit is, ezért veszélyes, és azért is, mert sokan ebbe belekapaszkodnak, akik olvassák.

Krisztus szava az örök élet, és minden más, ami rajta kívül esik az halál. Azt mondta, hogy gyümölcseiről ismerszik meg a fa. És aki képes olvasni az írott szóban is, annak azonnal szembeütközik az Igazság, hogy aki állít valamit, az igaz vagy leplezetten talmi. Mert nincsen rosszabb annál, mint amikor a száj vall valamit, de a szív másként érez. Ez a hazugság, ez a képmutatás. És többek között ez a feszültség ilyenkor elképesztő erővel domborodik ki az írásképből, és ki lehet olvasni élőben is az ember gesztusaiból, hanglejtéséből, stb. Azt is mondja a Megváltó, hogy a szívnek bőségéből szól a száj. Amit az ember, főleg haragosan, testi dühvel, akár leplezi, akár nem a másik félre zúdít, azt mindig magáról mondja! Kivétel nélkül mindig. Mert a test a haragban mindig elárulja magát, mert az ellenszenvét nem képes leplezni, főleg amikor az Igazság tükrében meglátja önnön gyarlóságát.

Azt is mondja az Örök Mester, hogy minden hiábavaló, hitvány beszédünkről számot adunk majd az Atya előtt. Mindenki így fog tenni. Azt is mondja, hogy aki magát felemeli, az megaláztatik. És azt is, hogy nem mindenki megy be a Mennyek országába aki azt mondja nekem, hogy Uram, Uram.

Nagyon nagy meglepetések lesznek sokaknál, hogy eddig miben hittek, amikor majd ott állnak az Atya színe előtt. Hogy kiket aláztak meg, kiről hitték, hogy őrültek. És ott már nem lehet mutogatni másra, mert az Igazságot hallották, mégis becsukták a füleiket előtte.

A bocsánatkérésről annyit, hogy az csakis akkor igaz, ha az ember azt Eléjük viszi. Rengetegen mondják ezt ki motorikusan, de a szívük mást érez, mint amit a szájuk szól. Ha valaki megkerüli Őket, és úgy kér elnézést, abban nincs tűz és erő, az nem valódi. Az még csak bűntudat (tudat - elme) szintjén van jelen. Az igazi bocsánatkérés már bűnbánat! Az fakad a szívből. Az igaz. Magam elfogadom és köszönöm, ha ez utóbbiból fogant. De sem rád sem senkire sem haragszom. Nem az a fő, hogy magam megbocsájtok-e neked. Hanem hogy Isten megbocsájt-e. Mert a Szent Lélek káromlása nem nyer bocsánatot, és sokan nem tudják, mi is az. A legtöbb emebr nem képes megbocsájtani, akár egy életen át sem. Gonosz az emberek lelkének zöme, haragosak és indulatosak. Hurcolják a sérelmeiket éveken, egy életen át, de közbe mondják, hogy megbocsájtok. Dehogy.

A privát levelet sem így értetem. Emberbaráti szeretettel ajánlottam, hogy ha valamit nem értesz, akkor ha Ők is engedik!, akkor örömmel igyekszem segíteni. Sokan nem mernek Hozzájuk fordulni, nem is tudnak, így bátortalanok. Ilyenkor tud mankóként szolgálni egy olyan valaki, aki már szilárdabb eledelt fogyaszt, nem tejet. Mindenkit Hozzájuk küldök el, senkit sem magamhoz, mer az Övék a dicsőség mindörökké. A beszélgetés, a kenyér megtörése más. Sokan mondják, hogy majd kérdezik az Istent erről meg arról. Erre mondja Krisztus, hogy sokan mondják majd az utolsó ítéletkor, hogy uram, de hát a te nevedben űztünk ördögöket, de ő erre azt mondja majd nekik: távozzatok tőlem gonosztevők, sosem ismertelek titeket! Amikor sokan csak hiszik, kihez imádkoztak, de majd szembesülni fognak vele, kihez is valójában.

Köszönöm Nekik, hogy megtörhettük a kenyeret. Az Ő Lelkük óvjon téged is. Mindenkinek legyen meg a hite szerint!

Üdv.