Keresztényként ehetek véreshurkát?(amúgy nem gondolnám hogy finom, mert a májasat se szeretem)

Bigottakat kivéve ez nem merülhet fel. Voltam katolikus, nem gondolkodtam ilyenen.

Muszlimoknál vagy zsidóknál természetes, hogy nem ehetnek ilyet, de a keresztényeknél csak elvakult szekták tiltják ezt.

@ "Szomorú, hogy a Katolikus Egyház nem tiltja. Elég lenne belelapozni Bibliába és egyértelmű lenne, hogy Isten tilalma nem ideiglenes volt, hanem mindenkorra szóló és egyetemes."

Pontosan hol mondja, hogy mindenkorra szóló és egyetemes?

S vajon mi értelme a vérevésnek, mint egyszerű táplálék tilalmának?

Mindenesetre a jeruzsálemi apostoli zsinat a vérevés tilalmát azon parancsok között említi, amelyeket csak a zsidóságra való tekintettel kell betartani. Tehát az értelmezésük szerint nem önmagában tilosak.

szp72: A tiltás oka az, hogy a vér a lélek hordozója. A lélek pedig Istené, azt ember nem eheti meg.

A tilalom azért egyetemes, mert először Noé kapta meg, aki az emberiséget jelentette, aztán a zsidók a szövetségkötéskor. Vagyis minden emberre vonatkozik, vallástól és származastól függetlenül.

És azért mindenkorra szóló, mert a lélek tovabbra is a vérben van, lelket pedig ember nem ehet, ezt a tiltást nem törölte el Isten.

Tévedés, hogy az apostolok feloldották volna a vérevés tilalmát. Pál engedte a tiszta és tisztátalan állatok megevését is, de a vérevést nem. Valóban szabadok vagyunk a tiszta és tisztátalan állatok közti különbség megtartásától, de ez nem vonatlozik a vérevés tilalmára, ugyanis az nem tisztasági törvény.

@ "A tiltás oka az, hogy a vér a lélek hordozója."

Materiálisan a vérben semmiféle lélek nincsen, éppen mert a lélek nem materiális. A vér a hemoglobin vizes oldata és semmi más, ilyenformán közönséges táplálék. Ugyebár vannak vérszívó állatok, illetve a ragadozók sem kóser húst esznek.

Az persze igaz, hogy a vér az emberi tudatban az élet jelképe, az életerő hordozója, vagyis a vér jelképesen hordozza a lelket.

A régi emberek azt gondolták, hogyha megeszik a vért, a

szp72: Ehhez képest az isteni kinyilatkoztatás így szól:

"De abban légy állhatatos, hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt!"

A régi emberek azt gondolták, hogyha megeszik a vért, azzal valami plusz életerőt nyernek, tehát különösen is értékes tápláléknak hitték. Az ószövetségi ember azzal, hogy nem megette, hanem Istennek ajánlotta a vért ezzel az Istentől való függőségét ismerte el, aki minden élet forrása.

Krisztus amikor az utolsó vacsorán a testét és a vérét kínálja ételként kenyér és bor formájában valójában Istennel teszi magát egysorba:

Ne edd meg a vért, hanem tőlem várd az életet! - mondta az Ószövetség Istene.

Idd meg a vérem, mert én adok neked életet! - mondja az újé.

Amikor én véreshurkát eszem, nem mint az élet és a lélek jelképét fogyasztom, hanem mint a legközönségesebb táplálékot, ami semmivel sem több, mint a test többi része.

Amikor viszont Krisztus testét és vérét eszem, akkor kultikusan, a szimbolikájába belegondolva teszem, tudván-tudva, hogy ez csak a hit által szellemi módon fog hatni.