A kettős predestinációra van rövid és egyszerű érvelés?

Kálvin kettős predesztinációs tana szorosan összefügg azzal, hogy ő tagadta az emberi akarat szabadságát. Szerinte az emberi akarat beteg, képtelen az igazi jóra, csak a rosszat képes igazán és teljes erővel akarni. Mivel akaratunk nem szabad, ezért nem függhet tőlünk, hogy jót teszünk-e vagy rosszat, s így az sem függhet tőlünk, hogy üdvözülünk vagy sem. Megigazulásunk és üdvözülésünk csupán attól függ, hogy Isten eleve örök üdvösségre vagy örök kárhozatra választott-e ki bennünket.

A szabadakarat meglétét folyammatosan kutatják a tudósok, a 70-es évek végén agyhullámok kutatásakor, arra a következtetésre jutottak, hogy döntéseink mindössze 10%-a szabadakarat, többségében a tudattalan döntött az ember helyett. A kísérleteket folytatták és 2017-ben már a 10% helyett 0% a szabadakarat döntése, vagyis jóval a döntéshozatal előtt már eldőlt (a tudattalan alpján), hogy melyik útra fogsz lépni.

Ezek szerint Kálvin nem tévedett!

Az 1.Hsz. elméletileg igaz lenne,ha nem lenne a Szentléleknek hatalma ránk.

Tény az,hogy bűnözésre szocializálódott emberek,amikor találkoznak Jézussal és Őt kezdik követni, szabaddá válnak a "felettes én",a tudattalan befolyásától.

Isten minden intelligens teremtményét szabad akarattal ruházta fel.

Ördögi módszer az ember rossz döntéseit a környezetre,tudatalatti erőkre hárítani.

Igenis dönthet minden ember Isten (Krisztus) mellett vagy ellen.

A kálvini kettős predesztináció ellentétes a Biblia tanításától.

(Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a gonoszt is. 5 Móz 30:15)