Létezik rövid vagy egyszerű érvelés a predesztináció mellett?

Persze, Isten minden embert üdvösségre rendelt és azt szeretné, ha mindenki üdvözülne. Ennél egyszerűbb érvelést nem tudok mellette.

Utána pedig mindenki maga dönti el, hogy ezt a meghívást elfogadja vagy sem.

Szia

A Bibliában nem található ilyen érvelés. Bár ír olyan személyről, aki előre meghatározott céllal született, ilyen volt pl. Sámson, se maga Krisztus is.

De ez nem vonatkozik általánosan minden emberre.

Fontos, hogy a predestináció és a szabad akarat egyszerre van jelen a Bibliában, és kár tagadni az egyiket vagy a másikat. Ha érv kell, nyisd ki a bibliádat és idézd, de nem hiszem hogy sok helyen tudnád hasznosítani az érveidet, mert minden nagy felekezet vallja a predestinációt, és igen, a katolikusok is. Mi katolikusok azonban hangsúlyozzuk a szabad akaratot is, és úgy gondolom ez a biblikusabb. Az hogy a Fiú megtestesüljön és megváltson minket, eléggé predestinált esemény, tekintve hogy próféták hada jövendölte meg. Mégis egy kulcs mozzanat volt, hogy Mária igent mondjon a gyermekre.

Tehát a kérdés helyesebb lenne így feltenni: hogyan egyeztethető össze a predestináció a szabad akarattal?

Ehhe az elmélkedéshez pedig az egyes válaszoló által leírt (egyébként katolikus tanítás) jó kiindulási pont lehet.

Az 1.Hsz. jól írta!

A predesztináció(eleve elrendelés) biblikus tan. Isten,a világ mealapítása előtt elrendelte a bűn problémája megoldását egyszülött Fia áldozata árán.

A "kettős predesztináció" mely szerint Isten egyeseket előre elrendelt üdvösségre,míg másokat örök kárhozatra, Kálvini tévtanítása,melyet-tudomásom szerint-a református egyházak többsége elvet Barth Károly 20.sz.-i teológus tanítása alapján.(A fenti elvet követve.)

Esetleg Pál gondolatmenete lehet idevágó:

""Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen! Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené. Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít. Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene? Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?""