Isten akarata mindig teljesül?

Ha a szándékával kapcsolatos, akkor igen.

Egy személy szabad akarata szerint nem. amit egy ember tesz, azt Saját maga határozta meg, nem Isten. Learatja annak következményeit, amit elvetett.

Ádámnak sem döntötte el, előre, hogy meglopja a Teremtőjét, vagy hogy lázadjon. Ádám döntött efelől.

"Isten akarata mindig teljesül?" -> Maradéktalanul.

"Ha igen, akkor sokan miért kárhoznak el?" -> Mert megértek rá.

Ezt érlelték ki magukban, a kárhozatot és nem az üdvösséget. Kár értűk. Isten szomorú e miatt.

A kárhozat és az üdvösség is ott lakik benned, ez a szabad akarat. Csak rajtad múlik, hogy melyiket választot, melyiket ápolod és melyiket érleled.

Cseles kérdés, mert nem lehet azt válaszoni rá, hogy nem, hiszen akkor beismernénk, hogy a mindenható nem mindenható.

Ezért erre az egyedüli jó válasz az, hogy igen. Akkor is, ha az események tükrében látszólag nem teljesült, de majd-majd-majd a távoli jövőben, a végkifejletnél majd összefutnak egy pontba azok a szálak, amelyeket mi még nem látunk (merthogy isten útjai kifürkészhetetlenek), ahogyan egy sakkparti megnyitásánál sem lehet megjósolni, hogy a két egyformán erős fél közül melyikük nyer majd. Mert parti közben folyamatosan változhatnak az erőviszonyok.

Ez az akarat dolog pedig mivel több százmilliárd élőlény sorsáról van szó egy egész univerzumban, nem hasonlítható össze egy kétszereplős, hatvannégy mezőből álló sakktáblán játszott partinál, pedig a lépések variációi már ott is csillagászati értékeket mutatnak.

Szóval igen, mindig teljesül, csak győzze valaki kivárni.

Egy végtelen istennek nincs ilyen gondja, ő a sakkpartit is a minimális lépésből nyeri.

Az életben pedig minden pontosan úgy alakul, ahogy ő akarja.

Még a legkisebb részlet is.

#>>Egy személy szabad akarata szerint nem. amit egy ember tesz, azt Saját maga határozta meg, nem Isten. Learatja annak következményeit, amit elvetett.<<

Hagyjátok már ezt a papagáj módjára "szajkózott" szabad akaratot, mert a szőr feláll a hátamon ettől a primitívségtől.

Az embert erősen befolyásolja a döntéseiben a környezete, amelyet nem tud kontrollálni, és azok az események, amelyeket soha nem is fog tudni irányítani. Például ha a házamra omlik a hegy, megnyílik alattam a föld, elmos a cunami, akkor az független attól, hogy van-e szabad akaratom, vagy sem.

Persze erre is lehet alkalmazni a #minekmentoda áldozathibáztatást, mondván: minek költözik tengerpartra, ahol ár lehet; minek költözik vulkán közelébe, ahol földrengés lehet; bele lehet dumálni, hogy ez igenis az ember szabad döntése (nem!); no de mi van akkor, ha a fejemre esik egy meteor? Azt végképp nem lehet az ember nyakába varrni.

Annyira bosszantó, hogy ezt a lyüheséget egyfolytában kántáljátok, mint valami univerzális választ minden kínos és ellentmondásos kérdésre, ahelyett, hogy egy picikét gondolkodnátok!

A kérdés magában foglal egy előfeltevést, azaz elfogadottnak és alapértelmezett kiindulópontnak veszi, hogy isten létezik.

Ha elvetjük isten létezését praktikus módon, mivel igazolhatatlan dologról van szó, akkor a vele kapcsolatosan felmerülő kényes kérdéseket sem kell megválaszolnunk.

De nem kell elvetni, mivel az ember szeret gondolkodni.

Így aztán ismeretlen helyzetben is van esélyünk, hogy tudunk valamit kezdeni.