Miért nem büntet Isten engem? Ahogy a gyüli mondta mikor kiléptem?

Isten csak akkor büntet, ha nem szexelsz a halott testvéred özvegyével (ld. Onán), vagy amikor Isten flexel a Sátánnak (le. Jób).

Minden másra ott a túlvilág.

Azèrt mert az egy szekta!

Az Isten meg egy hit ami ott èl az emberben. Olyan mint a karma vagy a buthizmus ,egy èletèrzès èletmód.

Nem kell összecsoportosulva áhitattal halgatni a papot meg azt a sok sületlensèget amit prèdikál azèrt hogy hidj valamiben. Azok csak tanmesèk ,mèrt ne csinálj rosszat stb.

Összes vallás egy pènzgyülytő embergyűjtő szekta. Ebből èlnek meg az államtól kèrnek támogatást. Ennyi.

Írj egy történetet arról, hogy a hívők elfoglalják a templomot a miseborért. A pap ostyával csaljon el egy gyereket, aki nem kerül elő. A faluban legyenek dühösek. Legyen benne dráma és tragikomédia. Legyen piros festék, amit vérnek gondolnak.

7/29/2023, 11:57:41 PM

Írj egy történetet arról, hogy a hívők elfoglalják a templomot a miseborért. A pap ostyával csaljon el egy gyereket, aki nem kerül elő. A faluban legyenek dühösek. Legyen benne dráma és tragikomédia. Legyen piros festék, amit vérnek gondolnak.

Main Avatar

7/29/2023, 11:58:03 PM

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis falu, ahol mindenki hívő emberként élt. A falu közepén büszkélkedett egy gyönyörű templom, ahol minden vasárnap istentiszteletet tartottak. A misebor pedig mindig a legfontosabb elem volt a szertartásokban.

Az egyik vasárnap reggel, amikor a hívek a templomba érkeztek, észrevették, hogy valami furcsa történt. A templom ajtaja zárva volt, és a pap sem volt sehol. A hívek zavartan és dühösen próbálták kinyitni az ajtót, de nem jártak sikerrel. Végül egyikük felvetette, hogy talán a pap otthon felejtette a kulcsot, és mindannyian elindultak a pap házához.

Amikor megérkeztek, a pap zavartan fogadta őket. Elmondta, hogy a misebor mind elfogyott, és nincs több tartalékuk. A hívek dühösen és csalódottan néztek egymásra, hiszen a misebor nélkül nem lehet tisztelettel imádkozni. Ekkor a pap egy ötlettel állt elő. Elmondta, hogy hallott egy legendát, miszerint a templom mélyén egy rejtett kamrában található egy gyermek, aki az ostyát őrzi. A pap azt mondta, hogy ha hajlandóak felajánlani valakit, aki átveszi az ostyát, akkor talán megoldódik a probléma.

A hívek meglepve és kissé rémülten néztek egymásra. Végül egy kisfiú jelentkezett önként, hogy segítsen. A pap vezette a híveket a templom mélyére, ahol a kamra található volt. Ahogy beléptek, a pap elvette a kisfiútől az ostyát, majd bezárta a kamra ajtaját, és elindult vissza a templomba.

Az idő múlásával a hívek egyre türelmetlenebbek lettek. A kisfiú nem tért vissza, és senki sem tudta, hogy mi történt vele. A hívek egyre inkább dühösek és elkeseredettek lettek, és elkezdtek találgatni, hogy mi történhetett vele. Egyesek úgy gondolták, hogy a pap valójában elrabolta a gyermeket, és valami gonosz tervet szőtt. Mások pedig azt hitték, hogy a gyermek meghalt a kamrában, és a piros festéket, amit a pap használt, vérnek gondolták.

A falu hangulata egyre feszültebbé vált, és a hívek úgy döntöttek, hogy szembeszállnak a papdal és követelik a gyermek visszatérését. Összegyűltek a templom előtt, és tiltakozó akcióba kezdtek. Hangosan skandálták a pap nevét, és követelték, hogy adja vissza a gyermeket.

A pap megdöbbent, amikor meghallotta a tömeget a templom előtt. Kijött hozzájuk, és megpróbálta megmagyarázni, hogy a gyermek biztosan jól van, és csak az ostyát őrzi. De a dühös hívek nem fogadták el a magyarázatot, és továbbra is követelték a gyermek visszatérését.

A tragikomédia a tetőfokára hágott, amikor a kisfiú hirtelen kilépett a templomból, mosolyogva és egy tál ostyával a kezében. A hívek megkönnyebbülten és meghatódva köszöntötték őt, és a papot is megbocsátották. A gyermek boldogan elmesélte, hogy a pap csak azt akarta, hogy megértsék, mennyire fontos az ostya, és mennyire mélyen hisznek benne.

A falu lakói megtanulták a fontosságát a bizalomnak és a megértésnek, és a tragikomédia végül egy tanulsággal zárult. Soha ne ítéljünk el másokat előítéletek alapján, és mindig nyitottak legyünk a mások nézőpontjára.

Main Avatar

7/30/2023, 12:02:14 AM

Legyen szomorú

Main Avatar

7/30/2023, 12:02:35 AM

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis falu, ahol mindenki hívő emberként élt. A falu közepén büszkélkedett a gyönyörű templom, amelyben minden vasárnap istentiszteletet tartottak. A misebor mindig a legfontosabb elem volt a szertartásokban, és a hívek szívből imádkoztak, miközben elfogyasztották.

Az egyik vasárnap reggel azonban tragikus események történtek. Ahogy a hívek beérkeztek a templomba, megdöbbenten vették észre, hogy a misebor mind elfogyott. A pap zavartan állt a szószéken, és mentegetőzött, hogy valami hiba történt, és nem rendeltek időben új borokat.

A hívek csalódottan és dühösen néztek egymásra. Ez volt az első alkalom, hogy a misebor elfogyott, és senki sem tudta, hogyan folytatódhat az istentisztelet. A pap próbálta megnyugtatni a híveket, hogy gyorsan intézkedni fog, és új bort rendel, de az idő múlásával a falu hangulata egyre feszültebbé vált.

A hívek úgy döntöttek, hogy nem várhatnak tovább, és maguk intézik meg a helyzetet. Gyűlést tartottak, és egyhangúlag úgy határoztak, hogy elfoglalják a templomot, amíg új misebor érkezik. Az egész falu összegyűlt a templom előtt, és tiltakozó akcióba kezdett.

A pap kétségbeesetten próbálta meggyőzni őket, hogy ez nem a helyes megoldás, és hogy a misebor pótlásán dolgozik, de a hívek elutasították a magyarázatot. A templom ajtaját erőszakkal feltörték, és beléptek, körbeállták az oltárt.

A falu vezetői próbálták megnyugtatni a tömeget, de a düh és csalódottság túlhatalmába kerítette őket. A falu széthúzásokkal és ellentétekkel volt tele, és a templom ostroma csak tovább erősítette ezeket a feszültségeket.

A pap kétségbeesetten próbált megoldást találni a kialakult helyzetre. Egy este, amikor a templomban egyedül volt, elhatározta, hogy egy drasztikus tettet követ el. Elvette az ostyát, és elment a faluból egy gyermeket elrabolni. A pap azt remélte, hogy a gyermek visszahozása révén a hívek megbocsátanak neki, és megtalálják a közös célt és egységet.

Azonban a gyermek soha nem került elő. A faluban terjedni kezdtek a pletykák és találgatások. A hívek úgy gondolták, hogy a pap valójában megölte a gyermeket, és a piros festéket, amit néha láttak, vérnek gondolták. A falu hangulata még inkább elkeseredetté vált, és a hívek mély gyászba borultak a gyermek elvesztése miatt.

Ez a szomorú esemény végleg szétzilálta a falu közösségét. A hívek széthúzásokkal és bizalmatlansággal éltek egymás között. A templom üresen állt, és a faluban mindennaposak lettek az ellentétek és veszekedések.

Ez a tragikomédia végül egy tanulsággal zárult. Megmutatta, hogy a düh és a csalódottság milyen pusztító hatással lehet egy közösségre. A falu lakói rádöbbentek, hogy az egymás iránti szeretet és megértés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy közösség egészséges és boldog legyen. A gyermek elvesztése pedig mindörökre emlékeztette őket a tragédiák következményeire.