Ha örök életetek és korlátlan hatalmatok lenne (vagyis isten lennél) mit kezdenel vele? Ugyan úgy teremtenel egy univerzumot a saját szabályaid szerint?

Kiváló gondolat kérdező. Csak egyet mesélj még el. Mondjuk pár ezer év alatt megteremtetted, amit akartál. És utána, a millió, milliárd év, a végtelen hosszú idő alatt, ami utána jön, folyton csak "figyelnél"? Semmi egyéb?

Egyes helyeken ezt a dolgot végtelen lustaságnak szokták nevezni. Csak az általad megfogalmazott módon fennkölten hangzik.

Amit @00:01 hozzászóló írt egyetértek vele.

Így istennek lenni a lehető legunalmasabb dolog lenne. Az más kérdés hogy véges ideig nem lenne unalmas. Az hogy mennyire gyorsan lenne unalmas részletkérdés, lényeg hogy véges időn túl dög unalom lenne.

Istennek lenni nagyon nyomasztó és borzasztó lenne adott véges időn túl. Ráadásul még öngyilkos se tudnék lenni, ha már végkép meguntam a létem.

Ha már itt tartunk, hogy tudnék e öngyilkos lenni, ha mégis tudnék akkor még az is jobb lenne.

Az általad említett korlátlan hatalom sem korlátlan valójában, ennek is vannak korlátai. Ha nem tud öngyilkos lenni, az a saját korlátja, ha tud akkor pedig a saját halandósága mint korlát lenne.

Van az a klasszikus mondás, hogy - Isten tud e akkora követ teremteni, hogy ő maga se bírja felemelni - . Így akár tud akár nem ilyet teremteni a saját korlátosságát demonstrálja.

Ha lehetne kísérletezni ilyen istennel engem a kevésbé közérthető dolgok is érdekelnének, hogy hol vannak a korlátai. Például Cantor matematikus által felvetett kontinuumhipotézis igaz-e vagy hamis bizonyításának kérdése. Mivel Gödel 1940-ben bebizonyította, hogy a kontinuumhipotézis nem cáfolható , Cohen 1963-ban pedig bebizonyította, hogy nem bizonyítható. A kontinuumhipotézis nagyobb halmazelméleti rendszámokra azaz az általánsításai se bizonyíthatóak és se nem cáfolhatóak a Zermelo–Fraenkel axiómarendszerben.

Mint tudjuk a politika a mának szól a matematika az örökkévalóságnak és helyesen levezetett matematikai bizonyítás cáfolhatatlan örök érvényű.

Továbbá az egy a vallások által nagyon túlterhelt szó, hogy isten.

Lásd a temérdek vallás isteneire egy összefoglalót : [link] .

A tudományban már tudunk annyit, hogy bármit amit felfogunk fedezni, egyen az akármilyen fantasztikus lény, entitás akármi ami új világegyetemeket tud létrehozni, tudományosan nem fogjuk akkor sem istennek hívni, mivel annyira túlterhelt szó még a vallásokon kívül is. Egyesek istennek vagy félistennek hívják önmagukat most is vagy a párjukat vagy a szerelmüket vagy akire felnéznek.

Nevezzük entitásnak melynek különböző tulajdonságai vannak, pusztán a formális logika törvényszerűsége miatt lesznek korlátai, amit még isten sem tud megkerülni. Így a formális logika mentén lehet(ne) elemezni hol vannak a korlátai. Az hogy mennyire lenne ez a lény etikus vagy erkölcsös az megint más kérdés, de még ilyen szinten is van formális logika benne. Például egyszerre nem lehet könyörületes is és igazságos is, a kettő tulajdonság üti egymást. Bár az hogy mi az hogy igazságos nem teljesen objektív kérdés, de abban megegyezhetünk, hogy az igazságosságnak feltétele, hogy ugyanolyan tettre ugyanolyan körülmények fennállása esetében ugyanolyan büntetést szabjon minden ilyen esetben, ne kivételezzen (azaz ne könyürüljön egyesekkel, míg másokkal nem) "pofára" vagy jaj átláttam hogy akkor rosszul döntöttem, most döntök jól a múltkor nem vagy fordítva, ilyen esetben sem igazságos.

Nem, eszembe sem jutna, hogy bármilyen lényeket teremtsek, meg felűgyeljek rájuk. Minek ? Legfeljebb itt a földön, vagy ha van máshol is hasonló nyomoruságos élet, akkor ott is, besegítenék a fizikailag, lelkileg legelesettebbeknek. De csak szolid segítséget adnék, nem akarnám azzal gyengíteni, alázni őket hogy mindent elintézek helyettük.

De főlleg az univerzum, a létezés problémáját igyekeznék kideríteni. Hogy keletkezett az univerzum ? Miért keletkezett ? Mi volt előtte ? És miért nincs inkább semmise ? És ugy általában felderíteném, hogy mivan még az ismert, és elképzelt világon kivúl.

Ezt a kérdést, felvetést, a tudomány egyik területére sem tudom beilleszteni, de még a vallásokhoz sem.

Értelmetlen dolgon elmélkedni, nem tudomány.

Lehet elmélkedni az örökkévalóságon (létezik-e, hogyan működik, stb), de úgy közelíteni, hogy "én vagyok az örök életű isten", mit csináljak?... kezdetnek talán emelkedj fölül az univerzumon, hogy annak átlásd minden részletét, működését (és nem fog menni)

Mi van akkor, ha nem is egy univerzum létezik, hanem sok?

Mi csak annak egy részét látjuk, amelyikben élünk, de ezen kívül nem lehet még végtelen számú univerzum, és a világ valójában multiverzum?

Ha olyan lennél, mint az Isten, akkor biztosan nem teremthetnél semmit.

Az örök élet kizárja ezt.

Az érthetőség kedvéért az öröklétet ábrázoljuk egy végtelen egyenesen és akkor látható, hogy bármit, amit meg tudsz tenni, a végtelen egy pontján már meg kellett tenned, de valójában ott sem tehetted meg, mert az előtt is ott a végtelen.

Érted, a végtelenről beszélünk, vagyis aki mindig is volt, az elveszik a végtelenben, mert nincs sem kezdete, sem vége.