Miért éppen a felekezetedhez tartozol?

Szia

Miután szereztem egy Bibliát, minden nap olvastam, hosszabb időn keresztül. Teljesen meggyőződtem arról, ahogy Isten, Teremtő létezik, és elkezdtem úgy élni (nem volt könnyű), ahogyan Krisztus elvárta/elvárja a tanítványitól. Mivel egészen megváltozott az életem, jobb irányba, ez meggyőzött arról, hogy Isten minden tanácsa a javamat szolgálja. Valamikor ebben az időben lettem "vallásos". Ennek már több évtizede. Már nem tudok a Teremtőm tanítása nélkül élni. Így is sok hibát követek el, mi lenne velem, ha nem venném figyelembe az intéseit, tanácsait?

#6.

Én ezzel nagyjából leírtam, hogy milyen a gyülekezetem. Isten Igéje és a Jézussal való kapcsolat az életük alapja, ennek megfelelően igyekeznek élni a hétköznapokban is. Minden héten többször összejönnek imádkozásra, bibliatanulmányozásra, hétvégenként istentiszteletre, ahol énekelnek, dicsérik Istent, hálát adnak neki, elhangzik igei üzenet, bizonyságok, és bármelyik tag elmondhatja a gondolatait, felismeréseit a Bibliából, az Istennel való tapaszatalatait. Imádkoznak, egymásért is, betegekért is, mindenkiért, aki kéri. Minden alkalommal Úrvacsorát vesznek. Szívesen látnak látogatókat is, de tartanak külön alkalmakat vendégeknek is. Hirdetik Isten igéjét az utcán is, kórházakban, börtönökben. Ezekben a tevékenységekben bárki részt vehet a gyülekezetből. Mindenki talál valami szolgálatot az Úrnak, ha akar. Van ugyan pásztor és vannak persbiterek, de mindenki egyenrangú és fontos tag. Törődnek egymással, támogatják egymást, nem csak imával anyagilag is, ha kell és egyéb segítségekkel. De jó kapcsolatban vannak más gyülekezetekkel és egyházakkal is. Nem nagy gyülekezet, de éppen ezért nagyon családias. Én szeretem őket.

#9: a Biblia is csak egy túlkoros mesekönyv, egy felnőtteknek szóló fantazmagória. Valóban nem olyan, mint bármelyik másik, mert tartalmaz néhány bölcs gondolatot is, de ugyanúgy fiktív, ugyanúgy nincs bizonyítható valóságalapja, akár egy népmesének vagy bármelyik más vallási írásnak. Egy szájról-szájra járt, az emberek manipulálása miatt felnagyított történet, amit valaki, valamikor összefoglalt/megírt.

Nem mondom, hogy 1-1 elhangzott bölcselet nem ér semmit, de beteges dolog megrögzötten ragaszkodni ezekhez, mert miért? Ez csak egy könyv, ami legendákról szól, aminek senki nem ismeri a valós eredetét. És ebből kiindulva bármi mást is olvashatna, és bármi más szerint is élhetne. Csak gondoljon bele: ha valaki ma kiadna egy ilyen könyvet, és állítaná, hogy ezeket az ÚR mondta neki, 2.0 kiadás, akkor már az alapján élne? Nem, mert nem hinne neki, ami érdekes, mert ugyanannyi valóságalapja lenne, mint a Bibliának. Vagy írok én egy könyvet, amiben arra biztatom, hogy önálló gondolatok szerint éljen, a tetteiért maga vállalja a felelősséget, ne másra hárítsa, és akkor hajrá!

Ha mindenáron olyan életet akar élni valaki, amit megmondanak neki, akkor olvasson önismereti témájú pszichológiai könyveket, és sokkal több hasznot fog magára szedni, sokkal színesebb, szabadabb élete lesz, és megtapasztalja, milyen az, amikor nem egy általunk hitt felsőbb hatalom irányítása, és az attól való félelem/megtorlás szellemében KELL leélni az életünket. Bár jogos, sokkal könnyebb a hibás döntéseinkből adódó sikertelenségünk miatt mást hibáztatni, vagy 1-1 paraszt viselkedésünk után megbocsátásért esdekelni.

Bizonyítékok keresése és vak hit nélkül is elég lenne csak egy kis történelmi ismeret az emberi kultúráról, és az emberek általános társadalmi beállítottságáról (ami sajnos még a jelenben is megfigyelhető).

Mondhatni, az átlag IQ nem volt túl magas akkoriban, amikorra visszavezethető a Biblia/a "Jézus"-karakter eredete. Manapság is könnyű megetetni dolgokat emberekkel, akkoriban meg ha véletlenül volt egy valaki, aki okosabb volt a többieknél, az azt tehetett, amit akart. Vallás = emberi tömegek irányított vezetése. Villámlott? "Ez Isten haragja, vezekeljetek!". Közben meg (remélem) már mindannyian tudjuk a villámlás fizikáját.

12 apostol meg a többiek (már ha azt vesszük alapul, hogy léteztek): 12 valóban okos, hatalomra vágyó "betyár", akik összeverődve elhatározták, hogy kitalálnak mindenfélét, hogy tömegeket tudjanak megmozgatni a rendszeren való felülkerekedésért. "Jézus" viszont még náluk is okosabb volt, mert vezetőjükként el tudta hitetni ezekkel az emberekkel a saját igazát, ami vagy tudatos manipuláció volt részéről, vagy mentális betegség (skizofrénia / disszociatív személyiségzavar) következménye, ami akkoriban még ismeretlen volt, de sok mindent megmagyarázna. Vagy csak szimplán rájöttek, mekkora hatalom lehet a kezükben, ha egy ilyen sztorit így elhisznek az emberek.

A realitás talaján maradva: szentlélek sincs, szűzen szülés nem létezik. Firtathatjuk, hogy ez miért így lett előadva, de számtalan magyarázat létezhet rá, ami megállná a helyét abban a korban. Hirtelen legalább hármat tudnék mondani, ami egyik sem elképzelhetetlenebb a másiknál, és van, amelyik Jézus feltételezett betegségét is alátámasztaná.

És végeredményben megint hová lyukadtunk ki? Hogy a tudatosan élő, tanult embert nem tudják megvezetni, mert nem dől be holmi kitalált történeteknek, hanem reálisan képes maga körül érzékelni a világot... A Biblia, és az egész kereszténység világát is sokkal könnyebb értelmezni, sokkal könnyebb meglátni a valóságot a kitaláció mögött, ha abból indulunk ki, hogy nincs olyan dolog, amit a tudomány ne tudna alátámasztani. A tudomány az tudomány, a hit meg minden más, ami megpróbál ellentmondani a tudománynak. És ahol van tudomány, ott nem lehet hit, mert az egyik felülírja a másikat. Schrödinger macskája: hihetem, hogy a dobozba zárt macska életben van, de ha belenézek, TUDNI fogom, mi van vele, és a tudással felülírom a hitemet.

Ugyanez a politika is, és ugyanezt a hiszékenységet, tudatlanságot használják ki politikusaink is. Én próbálom megértetni az emberekkel, mert számomra elfogadhatatlan, hogy valaki vakon éljen le egy életet, megkeserítve ezzel másokét is, de sajnos az emberi tudatlanság már olyan szintre fajult, mint ha lassan ugyanabba a középkorba lennénk, amikor az emberek nem tudtak és nem is akartak gondolkodni.

Lehet utálni emiatt, lehet lepontozni, de ésszerűbb lenne az embereknek magukba nézni, és elgondolkodni azon, hogy: hmmm.. tényleg, miért is akarok én egy kitalált könyv szerint élni, amikor csak annyit tudok róla, ami le van írva benne (meg amit azóta belemagyaráznak)?

Sokan belátták már, és szerencsére egyre többen kezdik elhagyni ezt a gondolkodásmódot, és a vak hitrendszert, álszentséget, mert egyre többen érik el azt a szintet, hogy önállóan gondolkodjanak, önálló életet AKARJANAK élni.

Nincs, és nem is lehet szebb annál, mint ha a saját életünket éljük a saját vágyaink, saját szabályaink szerint (nyilván törvényes kereteken belül), csak előbb fel kell nőni arra a szintre, hogy merjük kipróbálni, milyen érzés külső befolyás nélkül, az önmagunk irányítása, önmagunk sorsa, önmagunk felelőssége szerint élni.