Zak 5,5-11?

Látomás a bűn eltávolításáról

„Azután előlépett a velem beszélő angyal, és ezt mondta: Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt! Én azt kérdeztem: Mi ez? Ő így felelt: Egy véka közeledik itt. És így folytatta: Ebben van az egész ország bűne. Egyszer csak egy ólomfedő emelkedett föl, és egy asszony ült a vékában. Az angyal ezt mondta: Ez a gonoszság! Majd visszalökte az asszonyt a vékába, az ólomfödelet pedig rádobta a véka szájára. Majd föltekintettem, és láttam, hogy két asszony közeledik a szelek szárnyán. Olyan szárnyaik voltak, mint a gólyáknak, és fölemelték a vékát az ég és a föld közé. Ekkor azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Hova viszik ezek a vékát? Ő így válaszolt: Sineár földjére, ott építenek házat neki, és ha elkészült, odateszik egy emelvényre.” (Zakariás 5:5-11)

Az átok, az ítélet, a kárhoztatás nem igazi gyógyszer a bűnös ember számára – jól tudták ezt az ószövetségi próféták is. A hatodik látomás ezért halad egy lépéssel tovább, mint az előző, és a várt új korszak igazi megvalósulásának azt tartja, hogy majd Isten magát a bűnt távolítja el népe köréből. Ennek jelképes szemléltetőjéül a próféta szeme előtt megjelenik egy fedővel letakart véka (gabonát mérő edény), melyről a magyarázó angyal azt mondja, hogy abban az ország bűne van összegyűjtve. (A 6. v.-ben az értelmetlen cénám = „szemük” szó javítandó cavónám-ra: „bűnük”.)

A látomás még szemléletesebbé válik a 7–8. v.-ben, amikor a vékára boruló ónfedő felemelkedik, és alóla előtűnik egy asszonynak az alakja. A magyarázat szerint ő a gonoszságnak, a tudatos bűnözésnek a megtestesítője. A „gonoszság” szóban benne van mindaz, ami a választott nép részéről szembeszegülés Isten törvényével vallási vagy erkölcsi téren, legyen az bálványimádás, erkölcstelenség vagy embertelenség.

A 9–11. v.-ben még egy festői kép csatlakozik az eddigiekhez. Megjelenik két szárnyas nőalak: a szimbolikus tárgyú festményeken látható angyalok típusa. Ezek megragadják a vékát, és elrepülnek vele Sineár földjére, mely utóbbi alatt Babilónia értendő. Ott fognak templomot építeni a bűnt megszemélyesítő nőalaknak, s bálványszoborként felállítják azt egy talapzatra: hadd imádják ott azok, akiknek tetszik.

A látomással kapcsolatban felvetődhetik a kérdés, hogy miért éppen nőalak a bűn megtestesítője. A különféle vélekedések közül legvalószínűbb az a magyarázat, mely szerint Babilóniában és Kánaánban a zsidóságra a legveszélyesebb megrontó hatást a termékenység istennőjének a kultusza gyakorolta. Talizmánként hordozott képmásai sok palesztinai város romjai közül is előkerültek. Az „ég királynőjének” a kultusza (Jer 7:18) babiloni eredetű. Amikor tehát az ország bűneit összefogja a látomás ennek az istennőnek a képében, azért röpíti oda, mert onnan és oda való. A későbbi apokaliptika majd ennek nyomán emlegeti Babilont úgy, mint a nagy paráznát (Jel 17:5).

E látomást végül párhuzamba lehet vonni egy olyan szertartásos cselekménnyel, amilyen a nagy engesztelési ünnep liturgiájának az a része volt; amelyben a főpap egy baknak a fejére téve a kezét, ráruházta az egész nép bűnét, s aztán a bűnbakot elkergették a pusztába: „vigye el az ördög”, a nép pedig szabaduljon meg a bűn terhétől és Isten kárhoztató ítéletétől! (Lev 16:21–22).

A messiási korban a Szentföld megszabadul a Gonoszságtól (= a megszemélyesített Isten-gyűlölet). Pogány istenség lesz belőle, templomot építenek neki Sineár (Babilonia) földjén.

Szia!

Szerintem nem kell más hozzá, mint a Szentírás ismerete, és némi odafigyelés.

Tulajdonképpen az angyal megadta a kulcsot az egész szimbolikus ábrázolás megértéséhez azáltal, hogy néven nevezte mit jelképez az asszony. A károli fordításban szereplő "istentelenség" meghatározás talán még szemléletesebb: a bűn lázadásának a megszemélyesítője ez az asszony. Ha figyelmesen olvassuk a szöveget az is kiderül, hogy hazája Babilon (Sineár földje). Az előző látomás azt mutatta be, hogy az ország megtisztul a szociális (egymás ellen elkövetett) bűnöktől, ez pedig azt, hogy a hitehagyástól is, aminek nemcsak természetes hazája van Babilonban, de imádattal adóznak is ott neki.

Ahogyan az előző látomás a repülő könyvtekercsről azt mutatta be, hogy az Isten igéje hogyan írtja ki a bűnt, ez a látomás pedig azt, hogy a bűn még istentelenség (hamis tanítások) formájában sem tud gyökeret verni az országban, ha Isten igéje uralomra jut lelki értelemben. Babilonból ugyanis mindig hamis tanok és hitehagyás formájában jön ki a bűn, ami aztán - ha teret hódít - a gonosz cselekedetek gyümölcsét is megtermi az egymás iránt való viszonyban. A mérőedény is fontos jelkép: ha az Isten igéje lelki hatalom a nép körében, akkor minden hamis tanítás azonnal megméretik, és megítéltetik, így nem tud elhitetni senkit. Az angyal közreműködése is fontos, ők tartják ugyanis féken a gonoszság erőit ott, ahol a nép igazán Istennek szenteli magát.

Végül a két gólyaszárnyú asszony kiválóan jelképezi azt, hogy ha a démoni erők feladni kényszerülnek próbálkozásaikat, végül visszavonulnak Babilonba. Ahogyan említettem, Babilon az egséz Szentírásban Mózes első könyvétől Jelenések könyvéig Sátán birodalmának a bű és gonoszság erői földi középpontjának a szimbóluma. Ha Isten igéje és Lelke szilárd hatalomra jut Isten népe életében, akkor a bűn és a hamis tanok mintegy kiszoríttatnak, kiűzettetnek az országból, vissza kell vonulniuk a maguk birodalmába.

Üdv. Péter