Ha tényleg létezik isten akkor miért nem segít hogy jobb legyen az életem??

Jo, hat beszelhetnenk arrol, hogy ha valaki a 60-70-as evekben szuletett, azt vallasosnak neveltek-e a szulei, mert en nem igy latom, hanem ugy, hogy az emberek egy szeles retege alkalmazkodik ahhoz, amit eppen a leghangosabban mondanak es elvarnak, akkor is, most is.

Meg arrol is, hogy ha a kommunistak ateizmusa nem volt igazi ateizmus, mert ideologia volt, amit senki nem hitt el, akkor a mostani jobboldali hatalom keresztenysege miert igazi hit. Elvileg ugyanolyan konnyu szembefordulni vele "lelkiero" szempontjabol.

De en nem ezt kerdeztem, hanem azt, hogy mikor ezt irtad:

"A korábbi (legnagyobb részt a környezeted által beléd nevelt) hitedet átértékelni és vele szembemenni [...] lelkierő és mentális bátorság kérdése."

es megkerdeztem, hogy mi van azokkal, akiket ateistanak neveltek es hivove valnak, akkor azt mondtad, hogy az ateizmussal nem nehez szembefordulni, mivel az tulajdonkeppen "sima" neveles es a "semmivel" nem kell szembefordulni.

Mivel magyarazod ezt?, mikor ket vilagnezetrol van szo, amely lehet eros es elvart egy csaladban, vagy langyosabb mindket esetben. A vilagnezetre neveles intenzitasatol fugg, mennyire nehez vele szembefordulni, nem attol, hogy melyik.

Lehet, hogy vannak ateistak, akik azt hiszik, ok nem nevelik vilagnezetre a gyerekuket, de tevednek. Mint mar irtam, a szulo megmondja a gyerekenek, szerinte van-e isten, ha szobakerul. Az, hogy elvar-e egy ehhez kapcsolodo magatartasformat, az mas kerdes, es a hivoknel is kerdes.

Az en tapasztalatom az, hogy ha a gyerek a szuleitol eltero vilagnezetet valaszt, az barmely esetben kivalthat csalodast vagy szorongast a szulo reszerol. Bonyolitja a dolgot, hogy a gyerek sokszor a szuleitol vagy az iskolatol valo fuggetlenedes egyik eszkozekent hasznalja ezt a lepest, es emiatt lehet a dolog atmeneti is.

#31 Lényegében a #26-os válaszomat tudom ismételni: minél erősebb és mélyebb a korábbi környezeti hatás, annál nagyobb mentális erő kell szembemenni vele. Az még hagyján, hogy tipikus ateista nevelés intenzitása, hatásainak mennyisége és erőssége, valamint az ateizmus mint világnézet mentén szerveződött emberi kötődések ereje meg sem közelítik ugyanezeket tipikus vallásos nevelés esetén. De még elméletben is elég nehéz elképzelni valamiféle radikális és szigorú ateista csoportot, amelyik megközelítené, mivel jellegéből fakadóan alapvető különbségek vannak az ateizmus és a vallások között. Például per definíció lehetetlen rendszeres ateista istentiszteleteket tartani, valamint ateistaként kizárt dolog amiatt szorongani, hogy mit fog gondolni a minden cselekedetedről tudó, és utólag azokért elszámoltató felsőbb hatalom (emberi hatalmak miatt persze lehet szorongani, de az egészen más).

"Az, hogy elvar-e egy ehhez kapcsolodo magatartasformat, az mas kerdes, es a hivoknel is kerdes."

Nem más kérdés, a magatartásformákon rengeteg múlik, nem véletlen nem díjazza kábé egyik vallás sem, ha valaki felülbírálja a magatartásformákat és a "maga módján hisz". Ha a vallásos szüleid neked nem adják át vallásos magatartásformát, akkor nem igazán nevezhetők vallásosnak.

Van, hogy az ember éppen nem tudja mire van szüksége.

Isten mindenképpen tudja. És jobban, mint mi magunk!

Hidd el, neki megvan a tökéletes akarata az életedre nézve, csak meg kell találnod mi az!

Mindenesetre addig is higgy, bízz benne és foglalkozz vele!

Cselekedd a jót!

Tényleg nem biztos, hogy Isten úgy akar neked jót, áldást adni, ahogy azt te elképzeled.

Ennek különböző okai is lehetnek.

De az ő akaratát keresd, cselekedj aszerint!

Kérd őt alázattal.

Van a Bibliában az, amikor Jézus imádkozni tanít. (Az ima, amit mondott: Máté 6:9-13; Lukács 11:2-4 - A kettő valószínűleg azért tér el kis dolgokban, mert mások írták le, mások fordították, vagy ilyesmi. De kb. ugyanaz. És a két fejezet többi részét is érdemes elolvasni - ismét -, azok is jók és fontos, hasznos dolgok.)

Az pl. egy jó dolog, ha azt hogy Jézus miképp tanított minket, hogy hogyan imádkozzunk, hogy mik vannak az általa ekkor elmondott imában, átgondolod.

Hogy miért lehet vajon, hogy az a jó, hogy azokat mondjuk, azokat kérjük, és hogy így szóljunk Istenhez.

Valójában ez egy útmutatás. Nem kell feltétlenül pont ugyanazt elmondani, ha pl. nem jön szívből, hogy ezt mondd.

Azonban ez egy jó ima. És minden pontjának van értelme, és hasznos.

És Istennek tetsző, számodra is jó dolgokat kérsz.

És hozzáteheted, ami csak eszedbe jut és Isten akarata szerint van.

És ebben az imában a legtöbb dolog benne van.

És ha átgondoltad, hogy ezzel az imával miket mondasz Istennek, valóban szívből is tudod kérni őt eszerint, ezen útmutatás alapján.

És bármikor jó dolog az ezekben levő dolgokat kérni szívből.

Természetesen nem az a lényeg, hogy elmondtál egy szöveget, meg az hogy milyen sokszor, sokat imádkoztál, hiszen Isten kegyelméből van, ha megkapsz valamit.

A hit és az Istenhez való hozzáállás, a benne való bizalom a fontos.

Őszintén, alázattal, tisztességgel.

A másik, amit sokan félre szoktak értelmezni.

Nem mondom, hogy te félreértelmez(t)ed, de leírom, mert szerintem ez gyakori, és még ha nem is neked, de másnak aki olvassa a válaszomat, hasznos lehet.

Jézus nevében kérni nem annyit tesz, hogy hozzátesszük az imánkhoz, hogy "Jézus nevében".

Ez azt jelenti, hogy Jézus nevében cselekszünk, amikor Istentől kérünk.

Azaz az ő nevében járunk el.

Úgy kell járnunk, cselekednünk e földön, ahogy Jézus Krisztus is tette azt.

Tehát pl. Isten akarata szerint kell kérjünk, azaz a fő lényeg, hogy Isten dicsőíttessék, alá kell rendelnünk magunkat, el kell fogadnunk azt is, ha mást akar, gondol mint mi.

És amit kérünk tőle, az ne legyen ellentétes az akaratával.

Úgy kérjünk, hogy tudjuk, hogy mi Jézus Krisztus követei vagyunk ebben a világban és az ő parancsolatai, útmutatásai szerint szükséges éljünk.

Szóval ez nem valami varázsigeszerűség.

Lehet hit nélkül is kérni úgy, hogy ezt a két szót kimondjuk, vagy Istennek nem tetsző módon, valójában nem is Jézus nevében kérünk.

(Pl. "Jézus nevében kérlek Atyám, haljon meg az anyám, mert utálom!" - Én semmi ilyesmit nem akarok az anyámmal, csak azért írtam rá, mert ez pl. egy reális és jó példa arra, hogy milyen kérés nincsen Jézus nevében valójában.)

És ezzel tulajdonképpen ellentmondunk annak, amit kimondtunk. Azt mondtuk, Jézus nevében kérünk, de valójában egyáltalán nincs is ez így, pl. mert Isten akaratával, az ő szeretetével ellentétben áll, amit kértünk.

És más szempontból is tekintsük Jézus életét, cselekedeteit példaértékűnek!

Cselekedjünk az Isten akarata szerint, amennyire csak tudunk, ahogyan ő tette!

Cselekedjünk másokkal irgalommal, szeretettel, ahogyan ő tette!

Bocsássuk meg másoknak a vétkeiket, ahogyan ő tette!

Hirdessük Isten országát, és az igazságát, az evangéliumot(örömhírt), ahogyan azt ő tette!

És vállaljuk az Istent és az ő igazságát, minden körülmények közt, és legyünk készek áldozatot(bármekkorát) hozni érte és azért, hogy mások megtérhessenek hozzá!

És legyünk képesek másokért is áldozatokat hozni, önzetlen szeretettel!

(Elsődlegesen az Isten felé tartozunk kötelességekkel, és utána az emberek felé. Tehát az első legfontosabb, hogy Istent szeressük teljes szívünkkel, teljes elménkkel és minden erőnkkel; a második pedig, hogy szeressük embertársainkat, mint magunkat. És ha ezek szerint cselekszünk, akkor a tőlünk telhető módon a jót cselekedtük.)

Bármi lehet, amiért nem úgy jó, hogy éppen most megnyerd a lottóötöst/-négyest.

Ha nem nyered meg.

Nem tudhatod.

Akár az is lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy kialakuljanak benned olyan gondolkodásmódok, tapasztalatok, amik nagyon is sokat hozzáadnak akár hozzád, mint emberhez, akár a szolgálatodhoz az Isten és a többi ember felé.

Az is lehet, hogy ha megnyernéd, nem azokkal az emberekkel kerülnél kapcsolatba, mintha nem nyernéd meg, és az pedig szükséges, hogy kapcsolatba kerülj velük.

Az is lehet, hogy valami sokkal jobbat szán neked Isten ennél.

Nem feltétlenül úgy, hogy jóval több pénzt, vagyont, stb. Hisz nem ez a legfontosabb, hanem Isten és az embertársaink szeretete.

De biztos, hogy Isten tudja, hogy neked mi a jó és tudja, hogy mi a legjobb az életedben.

Csak bízz benne. Ő szeret téged!

Fel a fejjel!

:)

A #33-as válasz írója vagyok, de ezt külön írom, mert ez valamelyest más jellegű dolog, mint az előző válaszomban levő dolgok.

Arról akarok írni, hogy azért tud pl. az ateista, materialista gondolkodás, egyházi összejövetelek, ünnepek, programok nélkül is erős hatást kifejteni, és gondolkodásmódot, hozzáállást, világnézetet felépíteni, mert:

Egyrészt mióta az emberek életébe bejött a bűn, azóta sajnos elkezdett az ember eltávolodni a szellemi valóságtól, és az emberek egy elég nagy része azt gondolja természetesnek, hogy nincs Isten, nincs természetfeletti, nincs meghallgatott ima, nincsenek démonok, stb.

Mert mondjuk nem látták Istent, nincs bizonyíték szerintük a létezésére és ehhez hasonló dolgok.

És alapvetően így állnak hozzá a dologhoz.

Egy másik dolog, hogy az ember gyakran azt hiszi, hogy úgy kell legyenek a dolgok, ahogyan azt ő akarja, és ha nem úgy vannak, van aki hajlamos azt hinni, hogy pl. ezért nincs Isten. Mert nem úgy vannak a dolgok, ahogyan azt ő akarta. Vagy ha egyszer egy kérése nem hallgattatott meg, azt hiszi nincs Isten, mert nem alakult úgy az élete, ahogyan ő azt akarta.

Vagy ott az evolúció, ősrobbanás, ilyesmik.

Minden egyéb Istenhez kötődő magyarázat nélkül, azért ez része egy világnézetnek. Egy olyan világnézetnek, amely szerint a dolgok kialakultak valahogyan. De ebben nem tulajdonítanak szerepet semmiféle Istennek. (Most az UFO-hívőkre, akik szerint idegenek hozták létre az életet, fajunkat, és esetleg felügyelnek, nem gondolok ebben. Ez egy kicsit más nézőpont. De még ez sem azt állítja, hogy a mindenható Isten teremtette az állatokat, és az embert.)

És ezen felül még az is ott van, hogy sok embernek az anyagi javak megszerzése, az azokban való gazdagság képezi az élet középpontját, ennek rendel alá mindent.

Ez ellentétes azzal a hozzáállással, miszerint Isten kell legyen az első az életünkben. Ha Istennek tetsző életet akarunk élni, akkor pedig így kell lennie.

(És nem is a párunknak kell elsőnek lennie az életünkben. Ő sem lehet az első helyen. Kizárólag Isten.)

A másik, hogy mostanság kezd elterjedni egy elég káros eszme, gondolatvilág, hogy az ember lehet Isten/isten.

És ezt sokszor összekötik azzal, hogy az ember képes nagy tudományos, technológiai felfedezéseket elérni, ezzel elérheti azt a szintet, hogy tulajdonképpen Istenné/istenné válik az ember.

És vannak olyan emberek, írások akik/amik ösztönöznek is arra tulajdonképpen, hogy mi higgyük azt, hogy Istenekké/istenekké válhatunk és fogadjuk ezt el, tegyük magunkévá a gondolatot. Akár arra, hogy így is éljünk, aszerint a gondolkodásmód szerint, hogy Istenné/istenné válhatunk.

Ez a gondolat, gondolkodásmód nagyon nincs rendben. Az ember egy teremtett lény, és ha saját magát akarja Istenné tenni, azzal nagy gondok vannak, ebből nagy bajok származhatnak. Az embereknek egy csomó hibájuk van, és nem is lennének képesek kezelni azt a hatalmat, ilyen formában, ilyen életformaként, ami ezzel járna. Persze el lehetne kezdeni megtanulni jól használni az úgymond "isteni hatalmat", de valószínűleg a teljes betanulásra, még ha az ember sokat foglalkozik is ezzel, egy földi élet sem lenne elég. És az emberekben sok gonosz lehet amúgy is. Pl. önzés, rosszindulat, bosszúvágy, felfuvalkodottság. Ezekkel mind keveredhetne ez a hatalom. És abból nagyon nagy rossz fakadhatna, ha valaki nem az igaz Isten dicsőségére élne, nem a jót(objektív jót) akarná, és nem is törekedne arra, hogy a nagy hatalmat úgy használja fel, hogy az tiszteletben tartja Istent, a többi embert és a természet rendjét. És ilyen feltehetőleg lenne, ha az ember "istenné válna". És esélyes az is, hogy káosz alakulna ki, vagy egy személy, csoport leuralná a többit. (A Biblia szerint lesz is ilyesmi egyébként. A Jelenések könyvében az Antikrisztus és a Hamis próféta tulajdonképpen ilyesmit csinálnak. Istenné akarják tenni magukat, és leuralják a világ egy egész nagy részét. És természetesen gonoszul, és Istennel ellentétesen cselekszenek. Magukat Istennek/istennek hívén. Esélyes, hogy másoknak is "isteni természetet" fognak majd ajánlani, és másokkal is elhihetik, hogy lehetnek istenek.)

Természetesen az ember fel tud fedezni egy csomó tudományos, technológia újdonságot, ami nagy hasznára válhat az emberiségnek.

Azonban ettől nem lett, nem lesz az ember Isten.

Az Isten adott az embereknek eszet, kreativitást, és az emberben van általában egy vágy arra, hogy minél többet ismerjen meg, új összefüggésekre jöjjön rá.

Ez természetes. És ezt lehet jóra is fordítani, ami a társadalom hasznára van és fel lehet találni olyan eszközöket, módszereket, stb., amelyek megkönnyítik, javítják az életünket.

És szintén egy egyéb dolog, hogy vannak, akik bolondnak nézik, aki Isten igazságát vallja.

És természetesen azzal nem vitatkozok, hogy Isten valójában bármire képes, és hatalmas az ő szeretete!

Ha valaki megértette azt a szeretetet, amellyel ő van felénk, akkor az megváltozik, függetlenül attól, hogy mit gondolt előtte, és mennyire hatotta át a materializmus, ateizmus, más vallás a szívét, lelkét, elméjét.

Erről van is részletesen írva János apostol 1. levelében.

Javaslom mindenkinek az elolvasását!

Nem is olyan hosszú. (5 fejezetből áll, tippre kb. annyi oldal is.)

Ő annyira szeretett bennünket, hogy az egyetlen fiát, Jézus Krisztust elküldte e világra és odaadta őt értünk, hogy nékünk örök életünk lehessen.

Jézus pedig annyira szeretett bennünket, hogy szabad akaratából vállalta azt, hogy ő meghal értünk ezért.

Meghalt, és feltámadt.

És az Isten jobbjára ült a mennyben.

És örökké él.

És aki hisz Jézus Krisztusban, annak is örök élete van!

32

Szerintem lezarhatjuk ezt a beszelgetest, mert benned van egy eloitelet arrol, hogy "tipikus ateista neveles" meg "tipikus vallasos neveles", de ezt lathatoan csak megerzesre alapozod. A csoportidentitas jelensegenek megfeleloen elfogult vagy, es a velemenyed torz.

Eszak-Nyugat-Europaban azoknak, akik keresztenynek / istenhivonek tartjak magukat, csak toredeke jar rendszeresen templomba, a tobbi vallasos magatartasrol ne is beszeljunk. Magyar adatokat nem ismerek, de katolikus papok becslese, hogy azok kozul, akik meg vannak keresztelve, templomi eskuvot tartanak es sajat bevallasuk szerint valamikeppen hisznek istenben, szinten dobbenetesen kevesen jarnak templomba.

Ateistanak ezekben az europai orszagokban a lakossag kevesebb, mint 20%-a vallja magat (ez nem azt jelenti, hogy 80%+ vallasos, hanem "valamiben" hisz). Ez a szam pl. Finnorszagban vagy Angliaban sem emelkedik azzal egyenes aranyban, hogy egyre uresebbek a templomok. Tehat azok, akik nem jarnak templomba es nem nevelik vallasosnak a gyerekuket, valami okbol megsem ateistak lesznek, hanem valami masok.

"Tipikus" neveles meg nincs egyik csoportban sem, ahany ember, annyifelekeppen csinalja - az lehet, hogy egyes egyhazak nem ambicionaljak, hogy mindenki a maga modjan higgyen, a valosagban a tobbseg megis ezt teszi.

Tevedsz abban, hogy a vallasos nevelessel alapbol nehezebb szembefordulni. Az igazsag az, hogy a szembefordulas egyik fo tenyezoje az illeto szemelyisege, megpedig a nyitottsag komponens: mennyire nyitott uj elmenyek, uj dolgok fele, mennyire kivancsi, mennyire kreativ. Ha nem nyitott a szemelyisege, akkor jobban tart az uj dolgoktol es nehezebben valt.

Abban is tevedsz, hogy a vallasos neveles intenzitasa forditottan korrelal a "szembefordulassal". Ha valakinek teljesen bele vannak borulva a vallasba a szulei es nagyon masok, mint a tobbseg, sokkal konnyebben rajon, hogy kivel nem stimmel valami.

Tessek, egy kemenyvonalas ateistanak nevelt tudos tortenete, aki mar elmult 40, amikor eleteben eloszor egy baratja kedveert elment egy katolikus misere, es a neveltetese miatt iszonyuan felt, hogy mi fog vele tortenni: kellemes meglepetes volt, hogy semmi rossz.

https://www.youtube.com/watch?v=4CcchmbsTu0&t=901s&ab_channe..

=

Sok orszagban nagyon is szervezodnek es aktivak az ateistak (akar szekularis humanizmus neven), ateista eskuvoket es temeteseket tartanak, ateista korhazi kaplansagot vallalnak korhazakban, iskolai tankonyveket, ateista szuloknek valo nevelesi szakkonyveket adnak ki. Osszejarnak, sot, amit te nehezen kepzelsz el, "vasarnapi gyulekezet" neven (Sunday Assembly) hetente vilagnezeti rendezvenyt tartanak, es keresik a modjat, hogyan legyenek tobben. "Per definicio ezt ISTEN tiszteletnek lehetetlen nevezni", de a celja nyilvanvaloan es kimondottan is ugyanaz. A vilagnezetet unnepelni. Meg is nezheted a "misejuket" es a predikaciot, ez Anglia.

[link]

Egyszoval nincs "tipikus ateista neveles", ami "semmi" es artalmatlan, es nem minden istenhivo hisz egyforman es neveli egyforman a gyereket ugy, hogy azzal nagy lelkiero szembefordulni.

Az en kepzeletbeli vallasos szuleim ("Ha a vallásos szüleid neked nem adják át vallásos magatartásformát, akkor nem igazán nevezhetők vallásosnak.") pedig mindenki mashoz hasonloan majd megmondjak, hogy vallasosnak nevezik-e magukat vagy nem. Nem te mondod meg.

A kommunizmus csak következetesen tovább gondolta az ateizmust. Ezek a dolgok egyenesen következnek belőle, csak ha nem mondjuk ki, akkor egyszerűen a szabadság látszatát kelti.:

A kommunizmus elhitette az emberekkel, hogy nem az egyén a felelős a világ anyagi egyenlőtlenségéért, a közönyért, a kizsákmányolásért, zsarnokságért, hanem a politikai rendszer.

Így a kereszténységgel homlok egyenest szembemegy, mert vitatja az ember alapvető romlottságát. A bűntudatot és a bűnbánatot nevetségesnek ítéli. Ahogy az összes vallást. Hiába nem voltak üldözve a nálunk a hívők, de gúny tárgyai lettek.

A jó kommunista ember büszke és öntudatos, az alázat számára csak egy álarc, amit felvesz magára, ha el akar érni valamit a másik embernél. Az ateizmusból ez következik, ha valaki komolyan, következetesen semmi más világnézettel nem szimpatizál.

36.

"Akiket felsoroltál ateista szervezetek, a kutya se hallott róluk, és nagyon nehezen hiszem el, hogy te sem csak most gugliztad össze."

Mellément, mert évtizedek óta kulfoldon élek, istenhivokent, es a hazastarsam pont olyan ateista, amilyet leirtam. Mindig vezetoje volt az egyik ilyen szervezetnek, és azokon túl, amiket felsoroltam ( temetes, eskuvo stb.) sokkal tobbet is csinal. Magam is voltam ilyen rendezvenyeken, es arrol is van fogalmam, mi az "ateista neveles", "vallasos neveles", sot, hogy hogy megy ez a gyerekekkel, ha a szulok vegyes part alkotnak. Azt is tudom, milyen fokon mukodnek egyutt az allamvallas papjai, puspokei az ateista / humanista szervezetekkel, ha a társadalmi igazságosság érdekét ebben látják, mivel egyik oldalnak sem az a celja, hogy a masikat eltapossa. Vannak ateistak, akik azzal foglalkoznak, hogy a vallast kigunyoljak, ezek Magyarorszagot is elérték (es megvan a pszichologiai magyarazata, hogy miert harapnak ra sokan). De sok ateista meg nem ilyen, es egyaltalan nem szuksegszeru, hogy a ket vilagnezet ne ferne meg egymassal.

En vegig teljesen kepben voltam arrol, amirol beszeltem, lélektani és világnézeti szempontbol is, mig te csak bloffoltel.

Ld. "aki nem adja at a vallasat a gyerekenek, az nem nevezheto vallasosnak" - csak mert eppen az illett ahhoz, hogy a vallasos nevelessel miert nehezebb szembefordulni.